Friss Ujság, 1940. március (45. évfolyam, 49-71. szám)
1940-03-15 / 61. szám
Ma: Friss Rádió Újság és Kisemberek Házatája Ára 6 fillér 45. évfolyam, 61. szám • Budapest, 1940 március 15. péntek Előfizetési árt (Helyben és vidéken) In hátlapra . . . . 1 P 50 fillér Neavsdévre ... . 4 P 50 iiliér Hollóidön az előfizetési ár hétszeres Egyes szám ára: Hétköznapon . ............... 6 fillér Vasárnap.....................12 fillér POLITIKAI NAPILAP Szerkesztésed és Kiadóhivatal BUDAPEST, VL. NAGYMEZŐ UCCA 3 Telefon: *124-29© A szabadság , megújuló élet levegője. Nem véletlen az, hogy március, a tavasz ébredése, évezredek óta mindig a szabadulás vágyát és akaratát mozdítja meg az emberi lélekben, örök vigasztalás az a rideg és kemény telek után, hogy törvényszerű örök rendelés parancsára megmozdulnak a rügyek az első tavaszi napsugár csókjára. Száz esztendővel ezelőtt is kemény, rideg szelek jártak Európa felett. Akkor is próbára tettek minden kis népet, és minden szabadulni vágyó emberi lelket, más eljött 3848 március 15. Megszólalt Petőfi Sándor, megszólalt Kossuth Lajos és megszólalt a magyar történelemnek egy olyan korszaka, amely örök időkre hirdetni fogja, hogy magyar élet élt ezen a földön. Miért fogja hirdetni! Mert akkor született meg az igazi magyar népi gondolat, akkor született meg a jobbágyszabadító és minden országot építő, magyar lelket és magyarul dobogó szívet testvérül fogadó szabadság. Ma divatja, van a népi jelszavaknak, de mindig mást értenek alatta, mint amit Petőfi Sándor és Kossuth Lajos hirdetett. Pedig a nép lelke abban a hitvallásban él, amelyet 1848 március 15-én fogalmaztak, amely hitvallás ajtót és ablakot nyitott a napsugárnak és a friss levegőnek, a munka lehetőségének, a gondolat szabadságának. Ez a hitvallás börtönajtókat nyitott és bilincseket tört le azoknak a szent mártíroknak a kezeiről és lelkéről, akik a magyar nemzeti függetlenség gondolatáért jutottak ralóságra. Ezért március 15 örök ünnepe marad a magyar életnek. A magyar lélek mélyén csalhatatlanul, tisztán és örökké zeng Kossuth Lajos törvénye és Petőfi Sándor „Talpra magyarjának nemzeti imádsága. Amikor a végtelen magyar rónán végigrobog a márciusi szél és a tavaszi nap csókjára megmozdul a mag a magyar rög alatt, akkor a hajnali és a déli harangszóban a magyar szív mindig hallja Petőfi Sándor és Kossuth Lajos hitvallásának a szavát Ez árad és megújul minden tavasszal, amíg csak magyar fog élni a földön. Mert vannak igazságok, vannak nemzeti hitek és nemzeti meggyőződések, mint most a testvér finn nemzet példája is mutatja, aimelyekért szent mártírok adták a vérüket és életüket és sezeknek a mártíroknak a vére és megszentelt élete benne van a levegőben, a rögben, a kenyérben, amelyből az új élet születül ! Még jégkorbáccsal ostoroz a szél, a Duna meredten fekszik téli ágyán, de alkonyatkor színes már az ég a gyapjas felhő, mint sok ezüstszerü bárány legel felettünk az égi mezőn s itt lenn a szív kérdezget, — ha fázik, mi lesz velünk? te megkésett tavasz, alattunk vájjon ma mag, vagy vér csírázik? És mégis átfut szivet és rögöt a jeges szelekkel játszó nap sugára s megmozdul bennünk az örök tavasz: lesz még márciusnak újra szivárványul Megszólal bennünk a szent régi dal, a boldog csiklandó, simogató szavak jó mélyről, a köd és szív alól bátorító örök szóval szólal: — Törvény, hogy minden zsarnok télre még megjött vidám, megváltó szelekkel, — megjött mindig — örök rendelés — a szabadító máciusi reggeli DUTKA ÁKOS. **************************A**********0p****A***A*AdhA¹ h(uw¥¥a*ph***dhAmв wwh**rzw isFILEJTETT MÁRCIUSOK 1848-ban korán olvadt a hó az Alpesekben. Az áprilisi szél végigborzongott a hegyeken és amerre elvonult, az ifjúság ajkán forradalmi dalok születtek. Előbb Párizsban, majd 6-án Münchenben, 13-án Bécsben, 15-én Budapesten, 18-án Berlinben, ugyanaznap Milanóban és 22-én Velencében kiáltotta az ifjú nemzedék a felszabadulás ujjongásával: elég volt az önkényuralomból,éljen a szabadság! A magyar kívánságokat, amely ekkor még csak felelős magyar minisztériumot és képviseleti rendszert kért, Pozsonyból gőzhajón vitte Kossuth küldöttsége a császárvárosba. Ágyúszó, zászlóerdő, virágtenger fogadta Bécsben a magyarokat, az osztrák főváros megváltójaként üdvözölte Kossuth Lajost, az osztrák nemzeti őrségek fegyverrel tisztelegtek a nemzeti öltözetben, kivont karddal felvonuló magyar ifjúság előtt és egy milánói olasz Kossuth lábai elé setette magát, átölelte és zokogva üdvözölte a szabadság nevében. Ekkor már a bécsi Burg tisztán látta, hogy vége a parancsuralmi rendszernek, a népek öntudatra ébredtek, szabadságért kiáltó alkukat elnémítani többé nem lehet. A magyar küldöttség egy órakor ért a Burgba, félórai tárgyalás után kinyílt a császári vár egyik ablaka és a magyar küldöttség vezetője harsány hangon kiáltotta a vár udvarán várakozó s szakadatlanul a Himnuszt éneklő tömeg felé: — Megvan! Ebből az egyetlen szóból a régóta óhajtott szabadság melegsége áradt a Kárpátok felé, az elnyomatás alól szabadulni akaró magyarságra. _ A császár a küldöttség munkájáról többek között így értesítette magyarországi helytartóját, a nádort: — Kedves Öcsém! Fenséges Főherceg Nádor Úr! Azon alázatos felírásból, melyet a magyar rendek nevében kedveltséged által kezembe vettem, szívesen fordítandom gondjaimat Magyarország sorsa felé s a független felelős minisztérium iránti kívánalmait elfogadni hajlandó vagyok. Bécs, bőjtmásdó, 11. 1848. Ferdinánd. Március 15-én reggel a pesti Pilvax kávéházban hat lelkes ifjú Petőfi és Jókai vezetésével már sokkal többet követelt. Kinyomatta a magyar nemzet 12 pontból álló kívánságát, onnan az egyetemre sietett, a tanulóifjúságot maga köré gyűjtötte és néhány órán belül az egész város polgárságát talpraállította. Vér nélküli forradalmi tüntetés volt ez, amelyen először öltött formát a gondolatszabadság és nyilvánulhatott meg a nemzet, kívánsága, így lett ez a nap országos jelentőségű és nemzeti ünnepe a magyar társadalomnak. Egy évvel később, 1849-ben fegyverben állott az ország. Gábor Áron háromszéki tüzér a harangokból ágyút öntött, a kaszákat kiélesítették és 16—17 évtől kezdve minden fegyverfogható ma-