Friss Ujság, 1949. augusztus (54. évfolyam, 177-201. szám)
1949-08-02 / 177. szám
2 MG JA KI! Gyűjtsön havonta a Petőfi-szobornál honvéd, rendőr, szabadságharcos és SzIT-ifjú ári díszőrséget. A szoborral szemközt tíz nemzet zászlaja, középen a nagy Szovjetunió lobogója. A zászlók alatt a külföldi íróküldöttségek, a kormány tagjai, a néphadsereg vezetői, politikai és szellemi életünk legjobbjai helyezkedtek el. A tér zsúfolásig telt, midőn VIII órakor Pongrácz Kálmán, Budapest munkáspolgármestere a mikrofonhoz lépett, hogy elmondja ünnepi beszédét. — Büszkén tekintjük magunkat Petőfi eszmei örököseinek — mondta Pongrácz Kálmán —, mert a mi politikánk beteljesítése mindannak, amiért ő tollal és karddal harcolt. Ahogy ő csodálattal tekintett a francia forradalomra és hőseire, épúgy tekintünk mi hűséges ragaszkodással és szeretettel arra a népre, amely a mi korunkban a népek béke- és szabadságharcának vezetője, a nagy Szovjetunióra, élén Sztálinnal. — A harc, amelyet Petőfi kezdett meg, teljes győzelemmel végződik majd, mert a magyar munkásosztály és élcsapata, az MDP vezeti és Pártunk élén ott áll nagy vezérünk, Rákosi Mátyás. — Sztálin, Rákosi! Éljen a Párt! — harsogta a lelkes tömeg, amikor Malesko ukrán író lépett a szónoki emelvényre. — Alkotása él! — mondta Malesko Petőfiről. — Fegyver népe kezében a szocialista Magyarországért az imperialista ellenséggel vívott harcban. Éljen a hatalmas szovjet nép és a magyar nép megbánhatatlan barátsága! Georgi Leohidze Sztálin-díjas grúz költő, a szovjet íróküldöttség tagja így beszélt: — A Szovjetunió népei és a grúz nép nevében elhelyezem az emlékezés koszorúját a magyar nép nagy költője, Petőfi szobra előtt. Ezután kezdődött meg a szobor megkoszorúzása. A köztársasági elnök koszorúja után az országgyűlés, a Magyar Dolgozók Pártja, a Függetlenségi Népfront, a Szaktanács, a rendőrség és Budapest dolgozói koszorúit helyezték el a szobor talapzatán. A külföldi íróküldöttségek sorát a Szovjetunió íróküldöttei nyitották meg, majd a népi demokráciák írói, a francia, olasz, ckiAndrej Szamoljovics Malesko ukrán író, a szovjet íróküldöttség tagja a szovjet nép. nevében hajtotta meg az emlékezés zászlaját Petőfi előtt a Március 15-e téri ünnepségen let, holland, osztrák írók, az írószövetség, a tömegszervezetek helyezték koszorúikat a Világszabadság költője szobrának talapzatára. A halhatatlan költő útja Vasárnap délben fél egy órakor Pongrácz Kálmán polgármester a Bajza utcai Petőfi Házban rendezett emlékkiállítás megnyitásán fogadta a vendégeket. BePetőfi emléke előtt hódolt vasárnap az egész haladó világ. Az egész magyar népre nézve nagy megtiszteltetést jelentett az a megbecsülés, amellyel a Szovjetúnió ünnepelte a Világszabadság költőjét. A Szovjet Írók Szövetsége és a VOKSz szombaton este a moszkvai Zeneakadémia nagytermében rendezte meg Petőfi-emlékünnepét. A hatalmas terem emelvényén nyolc órakor helyet foglalt a díszelnökség, a magyar nép megannyi barátja, Petőfi költészetének tisztelői, barátai és tolmácsosok Tyihonov, Marsok, Csukovszkij, Levik, Hidas, Krasznova, Mihalkov, Milman írók és zeneszerzők. Ott voltak a VOKSz képviselői, Deniszov, Jakovlev, Kiszlova és munkatársai, továbbá dr. Molnár Erik magyar nagykövet. Ezenkívül jelen voltak a zenei és társadalmi élet képviselői, a szovjet ifjúság és az üzemek küldöttei, valamint a népi demokratikus államok követségeinek munkatársai. A díszelőadást a szovjet és a magyar himnusszal nyitotta meg a Szovjet Hadsereg zenekara, majd Visnyevszkij, a Szovjet Írók Szövetségének főtitkárhelyettese mondott rövid beszédet. Tyihonov, a kiváló író, Petőfi kitűnő fordítója, költészetének nagy tisztelője és ismerője tartott előadást Petőfiről. Beszédét így fejezte be: „A magyar és szovjet nép barátsága a béke záloga”. Dr. Molnár Erik magyar nagykövet meghatót szavakkal szólt arról, hogy a szocialista világ fővárosában ilyen szeretettel és megbecsüléssel emlékeznek Petőfi emlékezete a népi demokráciákban A román népköztársaságban a román és magyar dolgozók együtt emlékeztek meg Petőfiről. A bukaresti és erdélyi magyar lapok és a bukaresti román sajtó nagy teret szentelt méltatásának. Erdélyi városaiban, falvaiban ünnepélyek voltak, a bukaresti Állami Könyvkiadó több Petőfiről szóló kötetet adott ki. A román írószövetség bukaresti emlékünnepén Zelk Zoltán költő, magyar íróküldött szólalt fel, a segesvári hatalmas tömegünnepségen Andics Erzsébet, a magyar íróküldöttség tagja mondott beszédet. Prága is Petőfit ünnepelte. Nagyszabású emlékünnepélyt tartott a Magyar Csehszlovák Társaság a Szmetanahangversenyteremben, Fierlinger miniszterelnökhelyettes, Szkladán Ágoston prágai magyar követ, Jan Drda, a csehszlovák írószövetség elnöke és Szabó Pál, valamint Devecseri Gábor magyar íróküldöttek részvételével. Jan Drda megnyitója után Fierlinger miniszterelnökhelyettes mondott ünnepi beszédet, felszólalt Szabó Pál és Devecseri Gábor. A Csehszlovák írószövetség szlováktagozata vasárnap Pozsonyban rendezett Petőfi ünnepséget Szófiában, Petőfi halálának századik évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendeztek a bolgár szellemi élet vezetőinek, Safranko Emánuel szófiai magyar követnek jelenlétében. Tirana, az albán főváros is megemlékezett szombaton este Petőfiről. Az ünnepségen megjelentek az Albán Munkapárt vezetői, a kormány tagjai, a hadsereg, a politikai, a kulturális, a tudományos és a művészeti élet kimagasló alakjai. Mély szeretettel küldjük üdvözletünket a magyar népnek A szovjet írók és a szovjet nép Petőfi-ünnepe Moszkvában FRISS ÚJSÁG 1949 augusztus 2. kezd rabás Tibor, az írószövetség főtitkára megnyitó szavait a köztársasági elnök, a külföldi íróküldöttek, művészek, politikusok hallgatták végig, majd megtekintették a kiállítást, amely a Petőfi diákköri, kézzel írott versesfüzetétől végig bemutatja képekben, kéziratban, egykorú emlékekben Petőfi útját a halhatatlanság felé. Vasárnap délután hat órakor Szakasits Árpád köztársasági elnök fogadta a külföldi íróküldötteket. Álmai valóra válak napjainkban Az írószövetség Petőfi-ünnepsége A Magyar Írók Szövetsége vasárnap délután hat órakor rendezte meg Petőfiünnepségét a Szakszervezeti Tanács székházának dísztermében. Gergely Sándor elnöki megnyitója után Ilosvay Katalin szavalt, majd Ladányi Ferenc felolvasta Nagy Lajos, a kiváló Kossuthdíjas író tanulmányát. Andrej Malesko ukrán költő kifejtette, hogy Petőfit a nép már rövid életének ideje alatt megszerette, a nép elismert dalnoka lett. Álmai valóra váltak napjainkban, amikor a szabad, demokratikus Magyarország a Szovjetúnióval testvéri barátságban építi fel új életét. Georgi Leonidze Sztálin-díjas grúz költő, a Szovjet Akadémia tagja azt a kívánságát fejezte ki: Petőfi legyen a hídja a magyar és a grúz nép között annak a barátságnak, amelyet megpecsételt azoknak a grúz hősöknek a vére, akik elestek Magyarország felszabadításáért a nagy Szovjetúnió más népeinek fiaival együtt. Bronievski lengyel költő Bem tábornok népének üdvözletét tolmácsolta. Salajan román miniszterhelyettes magyar nyelven olvasta fel Petőfi-tanulmányát. Jan Drda csehszlovák, Sztojan Karolev bolgár küldött méltatták Petőfi jelentőségét. Paul Eluard francia költő az ünnepségek alkalmából Petőfi Sándorhoz írt versét olvasta fel. Pablo Neruda, a chilei szabadsághős költő zengő, emelkedett szavakkal szólott Petőfiről, a sugárzó ifjúról, a nagylelkű testvérről, aki úr lett a saját hazájában. Nico Rost holland író, Bianchi Candinelli olasz költő, Adalbert Muhr osztrák író felszólalásai után Barabás Tibor főtitkár zárszavával és az Internacionále eléneklésével ért véget az izzó hangulatú , ünnepség. A szovjet ifjúság szereti Petőfit A Magyar Ifjúság Népi Szövetsége az állatkerti Szabadtéri Színpadon rendezte meg Petőfi-ünnepségét vasárnap este. Gábor Zoltán, a SzIT főtitkára nyitotta meg az ünnepséget, üdvözölve a megjelent szovjet ifjakat. Utána Victor Chmara, a VIT előkészítő bizottságának tagja szólalt fel s elmondta, hogy hazájában, a Szovjetunióban a szovjet ifjak is megemlékeznek Petőfi haláláról a szovjet Komszomol nevében. Az üzemek és iskolák fiataljai Petőfisarkokat rendeznek be, ezzel is kifejezésre juttatva Petőfi és a magyar nép iránt érzett szeretetüket. Petőfi-emlékkiállítás a Fővárosi Könyvtárban A Reviczky utca 1. szám alatt levő Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Petőfiemlékkiállítását hétfőn délben Solti Andrásné nyitotta meg. Hangoztatta, hogy a Szovjetúnió Vörös Hadserege hozta el a magyar népnek azt a szabadságot, amelyről Petőfi álmodott. meg a magyar nép nagy fiáról, a forradalmi, harcos Petőfi Sándorról. A „Pravda" Aniszimov cikkét közölte „Petőfi Sándor a nagy magyar költő és forradalmár” címmel. Az Izvesztijá’’ban Nikoláj Tyihonov, a Szovjet Írók Szövetségének helyettes főtitkára írt cikket Petőfiről. Kárpátukrajna népe is nagyszabású ünnepélyeken emlékezett meg Petőfiről. Több helyütt Petőfi-kiállításokat rendeztek. Párizs, London, Hága Párizsban a Franciaországi Magyarok Demokratikus Egyesülete rendezett Petőfi-emlékünnepélyt szombaton este. Az emlékünnepélyen sok magyarbarát francia vett részt, ünnepséget rendezett a londoni Magyar Kulturális Intézet is. Hágában a magyar követség rendezett Petőfi-ünnepet a Haagse Kunstgebun zsúfolásig megtelt színháztermében. A szovjet nagykövetség, a cseh, a román, a lengyel követség vezetői, neves írók, művészek jelentek meg a magyar diákok és bányászok mellett az ünnepségen. CA szülőföld szép halála hÁd&L nagy fia emléke, elett Itt született ő, ezen a tájon!ltt él most is. szülőföldje szabad népének szereldében, száz esztendővel halála után, amikor az egész ország, az egész demokratikus világ rá emlékezik A forró nyárban perzsel a nap. A Kiskunság rónáin néhány percre megállt a munka: beszolgáltatási versenyben áll a dolgozó parasztság, gépállomás, vasút, szállítómunkásság, nők, ifjak segítik diadalra az új, jobb, fehérebb kenyérért megindult csatát. Néhány percre megállt a munka Kiskunlacházán, Kunszentmiklóson, Félegyházán, Szabadszálláson és Kiskörösön, hogy a dolgozók százezrei hitet tegyenek. Petőfi, a szabadság harcosa, lángoló fáklya előttük, világító, utat mutató forradalmi harcos a szemükben a jövőre is, amikor a nép országa valóra váltotta a költő álmait és megfogadja, hogy híven teljesíti Petőfi örökségét, Kiskunlacházán az ifjúság váltófutóit várják, akik a pesti Múzeumkertből indultak el, onnan, ahol 1848 március idusán a költő szava zengte: Rabok tovább nem leszünk! Az utcákon végeláthatatlan tömeg. Felzúg az éljen, kendők lobognak, amikor feltűnik az első futó kezében a zászló: ,,A néppel tíszön-vizen át!" A fiatalok egymást váltják. A zászló kézről kézre jár. Fiúk lányoknak adják át, majd ismét fiúk kezébe kerül. Munkáéi/jak, paraszti/ jak. Egyek ők az ifjúság nagy hevületében, egyek a hitben, az új, szabad hazát építik. A Világifjúsági Találkozóra készülnek. A harcos békét hirdetik. Mégis, néhány perces Ünnepség van soron, aztán a váltó indul tovább, a kiskőrösi szülőház felé. Kiskőrös népe tudja, érzi, hogy nagy napra ébredt. Virágok, lobogók, ünnepi arcok mindenütt. A messze környékről szekéren, gyalog, teherautókon, kerékpáron jött el 0, nép. Sziréna süvít, a váltó élén haladó rendőrautó szirénája jelzi, hogy az első futó közeledik. Egerverő a lelkesedés. Három futó érkezik egyszerre: egy munkás, egy paraszt és egy diák. A nevüket kérdezzük. Ez a válasz: — Nem a név fontos. Az a fontos, hogy együtt vagyunk, egyek vagyunk... A hármas befutás azt jelenti, hogy az egész magyar ifjúság egy a kegyeletben és a hódolatban, Petőfi örökkévalóságának ünneplésében, az igazi