Friss Ujság, 1949. november (54. évfolyam, 254-278. szám)
1949-11-27 / 276. szám
4 FRISS ÚJSÁG 1949 november 27. vakarna® • •Örökre a szívünkbe zártuk MIRŐL BESZÉL A TÁJSZÍNHÁZ NAPLÓJA? ! Terezőcsáton, Herbolyán, Sajószentpéteren, Rudolftelepen, Perecesen talán csak hírből ismerték eddig a színházat. Vagy talán még hírből sem. A Miskolci Nemzeti Színház tájszínháza azonban elvitte hozzájuk az igazi művészetet. Elvitte faluról falura, bányatelepről kisközségbe Moliere, a halhatatlan francia komédiaíró „Tartuffe’’ című darabját és a ,Moszkvai jellem” című szovjet vígjátékot. A ,,Moszkvai jellem”-et 18, a „Tartuffe''-öt 16 ízben játszották. A tájszínház naplójában nehézkes betűkkel rótt emléksorok tanúskodnak arról, hogy a dolgozó magyar nép, a munkás és a paraszt szereti a művészetet. ..Minél több ilyen színdarabot" Herbolya kisközség, amelyet úgyszólvájs csak a szénbánya iparvágányán lehet megközenteni. A herbolyai Géczi János a Moszkvai jellem előadása után ezt írta: „Sohasem fogjuk elfelejteni, amit hallottunk a színtársulattól.’ Rudolftelepen Kalotai Bertalan így érzett és így írt a Moszkvai jellem hatása alatt: „Kérem az elvtársakat, hogyminél gyakrabban jöjjenek hozzánk, hogy jobban megismerjük a szovjet kultúrát. Nagyon sokat lehet belőle tanulni." __ És nagyon-nagyon megszívlelendők !Lengyel János sajókazai dolgozó emléksorai: „Már hamarabb kellett volna jönni a falu népéhez. De most is nagyon szép. Köszönet." Moliere vígjátékáról, a „Tartuffe”-ról Sajószentpéteren Holló Ferencnek ez volt a véleménye: „Kívánom, hogy minden eldugott faluban játsszák a darabot/’ Konyha Sándor azt is megmondja, miért: „Ez a színdarab — írja — nagyon szívemre hatott, mert felvilágosítást adott előttem is ismeretlen kizsákmányolókról és kérem a színtársulat igazgatóját, hogy minél több ilyen színdarabot hozzanak a magyar nép elé, hogy tanuljunk belőle, hogy méltó ellenfele tudjunk lenni a kizsákmányolóknak Bemutató : 16 előadás után A tájszínház tizenhat előadás utánvisszatért a városba és bemutatta Miskolcon a „Tartuffe"-et. A színházat a miskolci és diósgyőri dolgozók színejava töltötte meg. Lelkesedésük még a vidék dolgozóinak elragadtatását is felülmúlta. Amikor a képmutató Tartuffe sorsa beteljesedett és legördült a függöny, a legszívesebben ottmaradtak volna a színházban, hogy mégegyszer végignézzék az egész darabot. Tavaly több mint nyolcvan darabot adott elő a színház, főként rossz operetteket, silány előadásban. Az idén állami színháza van Miskolcnak, amelynek kiemelkedő, jó munkáját 8000 állandó bérlő bizonyítja. Nyolcezer diósgyőri és miskolci munkás, üzemi dolgozó, honvéd, diák és értelmiségi jár állandóan abba a színházba, amely tavaly tátongott az ürességtől. Példátlan sikersorozat és tervek a jövőre A vidéki színházak történetében példátlan sikersorozat jelzi a Miskolci Nemzeti Színház útját, Szétjáró Ferenc igazgató munkáját és a társulat művészi fejlődését. Egymásután 25-ször játszották a „Dohányon vett kapitány”-t és még ma is játszanék, ha a bérletrendszer nem kötelezi őket az új bemutatóra. A következő darabot, a „Filmcsillag"-ot 18-szor játszották is mindenki azt mondja: jobban, szebben, mint Budapesten. De nem állnak meg eddigi eredményeiknél. Tovább dolgoznak, továb tanulnak, a tájszínház mellett ifjúsági színházakat létesítenek és Katajev ,A távolban egy fehér vitorla" című dramatizált regényét mutatják be az ifjúságnak. A gyermekeket eredeti szovjet mesejátékkal, „Az elvarázsolt festmény"-nyel lepik meg. Ma délelőtt indítják meg vasárnapi előadássorozatukat „A Szovjetunióval a békéért" címmel. A legszebb bírálatot a páratlan szocialista munkateljesítményt nyújtó, hírneves alberttelepi bányászok írták levelükben: „A Miskolci Nemzeti Színház dolgozóit örökre a szívünkbe zártuk, akik már másodízben hozták el hozzánk a szocialista kultúrát." Mihály, a révész vidámanevez, pedig a teher is megnövekedett hajnal óta a ladikban, meg aztán víznek felfelé haladnak hazamenet. Talán a november-reggeli napfény deríti az öreget, talán a vadászzsákmány, ami a ladik alját párnázza: huszonkilenc vadliba, meg három kövér tőkés-gácsér! Igaz, a hajnali húzás eredménye elsősorban a vadász dicsősége, de neki is van része benne, ő figyelte meg a libák járás-kelését, ő választotta a nádas sűrűjében a leshelyet. A vadász a városban él, a puskához ért, de a ladikkal, meg a lapáttal biztosan meggyűlne a baja. A vadász szeme, füle jó, nincs is még túl a harmincon, mégis, ő, a vénember figyelmeztette a feléjük húzó csapatokra, holott a szeme lassan-lassan felmondja a szolgálatot, bal füle meg a három esztendő előtti kemény télen teljesen berekedt. A vadász előtte kuporodik a ladikban. Bütyköst húz elő a zsebéből. Kortyol belőle, aztán hátranyújtja. — Fáin! — dicséri az öreg az Italt. Deres harcsabajuszán ottmaradt egy-két csöpp, azt elirányítja keze fejével a szája szélére, onnan a nyelvére kapja, úgy ízleli. Vájjon mi lehet? Nem törköly, nem szilva, nem eper. Simán csúszik le a gépén, mint az olaj, belül meg barátságosan melenget. Fúrja a kíváncsiság az oldalát:— Minek tiszteljem ezt a jófajtát? Vodka. Orosz vodka. Az őszi vásáron vettem. Az öreg ettől se okosabb, de elismerően ismételgeti: — Vodka ... Vodka ... — s büszkélkedve. — A fiam is fenn járt a vásáron a menyemmel. Kedvezménnyel utaztak ... — Tetszett nekik a Vásár? — A menyem a divatot nézte. A fiam meg nem győzte dicsérni a szovjetbeli gépeket... Hinné az ember, hogy egy gép annyi mindent tud! — Li-lik-klik-lik-klik -- hallatszott felettük egy kószáló vadliba riadt hangja. — Keresi a csapatját — kapja fel fejét az öreg s lefékez a lapáttal. — Nem lövünk rá? Többes számban mondja, úgy érzi, egy a vadásszal, aki azonban aggodalmaskodik: — Nagyon magasan száll! — Meg kell próbálni. Hátha kilesz a harminc. A vadász megpróbálja. Nem lett ki. — Nehéz a mozgó ladikból — vigasztalja a vén ember és furfangosan visszatér az italra: — Vájjon miből főzik azt a vodkát? Az ízből nem bírok rágyönni... A vadász megérti. Mosolyogva nyújtja a bütyköst: — Kóstolja tovább, Mihály bácsi! Az öreg jól a bütykös fenekére néz. Megoldódik a nyelve. Nagyokat csobban a víz, ahogy bele-beleszánt a lapát. Muzsikával kíséri a szóáradatot: — Azér az a pesti vásár mégis más, mint a vidéki. Itt hiába kerestünk a gyereknek gumicsizmát. Ott meg száz között válogatott az anyja. Pesten több a gumicsizma, pedig kevesebb a sár, meg a hó ... Ott kéne több, ahol több a latyak... •— Bizony ez igaz ... — Mert jó találmány ál. Csak télen hideg. Cinege-kapca kell bele, hogy ne fázzon a gyerek lába. —• Cinege-kapca? Hát az mi fán terem? Hamiskásan hunyorgat az öreg. — Fűzfán... Többnyire fűzfán. De megterem a nyíren, meg a nád szárán is ... A vadász tréfálkozik: — Tán cinegét fogott a feje a vodkától! Érti az öreg a mókás beszédet:— Nem fogott az! Tudom én ezt a mondást. A tökfejű emberre szokták mondani, mivel a cinege szereti a tökmagot, oszt tökbül csinálnak néki kelepcét... Nem mondok én butaságot... Gyerekkoromban hordtam a cinege-kapcát, a fiam is hordta, míg fel nem cseperedett... Sok szegény ember pereputtyát boldogította télen. A piciny madár nagy jót tett a szegénységgel. Az öreg a vadász zsebéből kikandikáló butykosra sandít: — Az a vodka kisüsti. Abban már biztos vagyok. Harmadszor is hozzákerül a bütykös. Egy hajtásra kihúzza a maradékot: — Mindig akkor fogj' el, mikor az ember kezd rájönni az ízire... Szaporán nekilát az evezésnek: — Megmutassam-e, miből lesz a cinege-kapca? Akad útközben kettő-három is ... A cinege szövi a fűz, a nyír, a gyékény-buzogány, a bogáncs finom gyapjúból. Olyan puha, olyan tartós, hogy nincs az a szövőmester, aki utánacsinálja! A ladikot a parti fűzfák alá irányítja. — Ehun az első — s rámutat egy zacskó formájú valamire, ami hánccsal var, odaerősítve a fűz lehajló ágára. — Ehun a cinege-kapca! Hogy saját szemével lássa, aki hitetlen... — Függő cinegefészek — mondja a vadász. — Az hát! Azon a kis bebúvón szálldos ki-be a madár. Agyat vet az alján. Abba rakja az anya a babszemnyi tojásokat, olyik féltucatot is... Szellő ringatja a csupasz porontyok bölcsőjét ... Szél, vihar hiába csapdossa, erősen függöget az ágon, a víz felett. — Ebből lesz a kapca? — Ebből. Csak fel kell hasgatni késsel a bebúvónál. Egyenest rá van szabva a gyerek lábára... Hiszi-e mán? A vadász a himbálódzó madárfészket nézi. Milyen találékony a szegényember, hogy segítsen a haján! Cinegemadár fészkéből lett a gyerek kapcája, mert a szülőknek nem tellett kapcarongyra se ... Most már telik harisnyára is a gumicsizmába ... A fészek játékos árnyat vet a víz tükrére ... Üres ... A cinegepár bogárság után csatangol, hogy megtömje a hegyecskéjét. Ősszel csapatba verődnek a cinegék, úgy indulnak vadászatra. A vén ember ellódítja a ladikot: — Nincs jobb, melegebb a cinege-kapcánál a kerek világon. Mit csinálnák, ha a gyerek nem akarja? Megpróbáltam rávenni, de neki állt feljebb: „Szégyelje magát, nagyapám! Pusztája a hasznos madár fészkét!” Mert ilyen gyerek... így beszél velem ... Még a tanít engedi! A Napnak fordul. Jólesik barázdás arcának a szelíd melengetés. Szíve felmelegedik a napsugarakban. Hangja is megenyhül: — Igaz, itt meg az új iskola tanítja... CINEGE-KAPCA Elbeszélés. írta: Lestyán Sándor Leslyán Sándor író, lap-főszerkesztő. Budapest kétezeréves történetének egyik legalaposabb és legképzettebb krónikása. A fővárosi és a külföldi színpadokon számos színdarabját játszották nagy sikerrel. Több életrajz-regényt írt. Csak a felszabadulás után jelenhetett meg „Az ismeretlen Táncsics’’ című tanulmánya. Az utolsó években írt elbeszéléseiben a természet varázslatos birodalmát festi. Az erdő, a mező, a nádas emberes állatvilágának életét tárja az olvasók elé elragadó színekkel, a valóság ábrázolásával. BALGA LIPÓT BALLADÁJA Brisszelből jelentik: IT. lápot vart belga király amerikai segítséggel ,vissza atartózái Belgium trónjára, ami Belgium teljes mureshaelizálását és nyomorátkitemjtené. A Balga Kommumdata Párt meg nyiatkoztutdtott költe, amelyben isi Menti, hogy ellenzi a király visszatértét és mosét, királysági afiinimformát. A spárt a népi köztársaság megteremtését kívánja. tápét király, belga király Gondolt merészt s nagyot, Hisz én — úgymond — száműzve bár, De még király vagyok! Bepakol hát, — már zsákba van A Marshall-tervezet, S megindul Belgium fel, Hová az út vezet. De ott elébe áll a nép: Be nem jön itt sohal Hitlerrel dolgozott s ma az USÁ-nak zsoldosa!sis mert ott kívül tágasabb, Csak menjen hát tovább, Lehet király, de „belga” nem. Legfeljebb „balga" báb! Változások a rádió műsorrendjeim A magyar rádiódecember 1-től minden héten hétfőn délután 15 perces adást sugároz az állami gazdaságok dolgozóinak, minden szerdán délután 15 percig a földművesszövetkezetek tagjainak. Szombaton délután termelőszövetkezeti csoportok és állami gazdaságok problémáival foglalkozik a rádió 35 perces adásban. Kibővül a rádió vasárnap reggeli műsora is. Jövőben könnyen érthető feldolgozásban rendeletismertetéseket közvetít. A Petőfi-rádió december 5-től reggel 5.30 és 6.45, 8.30 és 10.30 között, délután pedig 5 órától éjfélig közvetít műsort. A jóból is megárt azok! — mondja a közmondás, és ezt az igazságot élénken szemlélteti az az eset, amely Berlin angol övezetében történt. Az angol katonák ugyanis felrobbantották Hitlerék egyik régi betonbunkerjét, de a biztos siker kedvéért olyan sok dinamitot tömtek bele, hogy a siker valóban nagyobb volt, mint amekkorát vártak. A robbanás nemcsak a bunkert vetette szét, hanem a környező házak ablakait, és részben falait is. Berlin angol övezetében a sok élelmiszer- és más egyéb csökkentéssel szemben végre valami robbanásszerűen emelkedett, és az a lakásínség...