Független Magyarország, 1903. február (2. évfolyam, 317-343. szám)
1903-02-01 / 317. szám
4 - - - ' - -fÜGGETLEN MAGYARORSZlG , ^ ^ 1903. február T. - hadsereg magyar ezredeiben csak magyar honosokat nevezhetnek ki tiszteknek, s akik nem magyar honosok, azok köteleztessenek záros határidő alatt a magyar honosság megszerzésére. Perczekig tartó éljenzéssel fogadta az ellen- ,zék a Kelemen Béla pompás szónoklatát. A bemutatkozás kitűnően sikerült. Már első felszólalásával is bebizonyította, hogy egyike a parlament legjobb szónokainak. Az ülés végén Benedek János intézett interpellácziót az egyetem törvényszéki orvostanintézete ügyében. Szigorú ellenőrzést követelt a minisztertől. Wlassics miniszter megnyugtatóan válaszolt. Messi Pál az állami alkalmazottak fizetésének rendezése ügyében akarta meginterpellálni a pénzügyminisztert, de mert Lukács László nem volt jelen, interpelláczióját elhalasztotta. II. A képviselőház ülése Január 31-én. Apponyi Albert gróf elnök megnyitja az ülést, felolvassák és hitelesítik a tegnapi ülés jegyzőkönyvét. Elnök : Bemutatja a Nyitra-Zsámbokréten képviselőnek megválasztott báró Kaas Ivor megbízó levelét. Az állandó igazoló bizottságnak adják ki megvizsgálás végett. Sréter Alfréd, az első bíráló bizottság elnöke jelenti, hogy a Harkányi János báró facseti képviselő ellen benyújtott petíciót visszautasította. Harkányit végleg igazolt képviselőnek jelentették ki. Következett a napirend. Az ujjonczlétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Illyés Bálint: Az önálló magyar hadsereg a törvényben, gyökerezik, hisz a törvény mondja, hogy az újonczokra magyar ezredekbe soroztassanak. Egész Európa tudja, hogy nem az egységes vezényleti nyelv, hanem a lelkesedés hiánya verte meg az osztrák — mondjuk — birodalmi hadsereget. Megkétszereződik, megszázszorozódik a harczi tűz, a kötelességérzet a hadseregben, ha magyar vezényszóval, magyar lobogóval megy a csatába. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Bizonyítják ezt a 48—49-iki események, azok a titáni harczok. A hosszú időn át kiképzett, dróton rángatott ármádiát nem egyszer tönkre verték. Budavár, Szeben megvétele fényes tanúi ennek. Élnek ezek a nemzet köztudatában. Ami a nemzetre nézve oly nagy erkölcsi erő, nem volna az a trónra nézve is, de azokra nézve is, kik velünk szövetségben vannak ? Sajnos, még ma sem látják be ezt Bécsben. (Úgy van a szélsőbaloldalok.)Mi menti meg az uralkodóházat, ha Ausztria, mint egy lombik, szétbomlik, ha nem lesz önálló magyar hadsereg ? Ausztria elveszhet, de mi nem, amint a költő, Kölcsey oly szépen fejezte ki: Neked enni kell, ohhon. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon.) A 67-iki kiegyezés több sarkalatos jogot elvont. Deák Ferencz nagyot hibázott. Nagy hibája volt, hogy nem tekintett vissza a múltra, amelyben egy vörös vonal húzódik végig egészen a 42—49-iki eseményekig. Másik tévedése Deáknak az, hogy nem hitt már a nemzet ellentálló erejében. Húsz esztendő alatt tudott a nemzet föléledni kábultságából. Ez a mai út nem az az út, amelyről Deák álmodozott. Ez az út nem az előrehaladás, hanem a hanyatlás útja. A katonai hatalmasság egy-egy idegen tisztje gúnyolja nyelvünket, megveti nemzeti törekvéseinket. Úgy értelmezik a paritást, hogy nekünk szolgának, Ausztriának pedig urnak kell lenni. Nem lennének ilyen állapotok, ha sutba nem dobták volna azt a törvényt, amely szerint magyarul kell tudniok a tiszteknek. " Nem kér semmit a honvédelmi miniszter közös zászlajából, mert ez csak szorosabban Ausztriához fűzne. Az 1948. XXI. t. sz. 1. §-a nincs eltörölve, az pedig kimondja, hogy a nemzeti szin és czimer visszahelyezendők régi jogaikba. A honvédelmi miniszter azt mondta, hogy 48-ban osztrák zászlók alatt harczoltak a honvédek. (Zaj a baloldalon.) Fejérváry Géza dr. honvédelmi miniszter: Kivételes esetekben! Illyés Bálint: Igen, addig, míg azt nemzeti színű zászlóval fel nem cserélték. Hentauisz Lajos: A mundérról is rögtön letépték a sárga zsinórt, amint átjöttek. Illyés Bálint: A napról-napra nehezedő élet, a nehézmegélhetési viszonyok a haza szocziális viszonyainak fekete árnyai és ezek fenyegetőig emelik fel kezüket a katonai szörnyeteg ellen, amely ■ újabb áldozatot akar ragadni az ifjúság közül. Kitartással, elvszilárdsággal küzd a függetlenségi párt ez ellen a javaslat ellen. Ha a 67-es kiegyezés pártolói le is mondtak a függetlenségről, nem mondtak le a nemzet, milliói, akik szerzet jogaikat nem adják oda senkiért, semmiért. Pártolja Komjáthy határozati javaslatát és kijelenti, hogy a 48-as törvényekből a jelen körülmények között sem akar egy jottányit sem engedni. Állítassanak hát vissza a nemzet színei ősi jogaikba. Határozati javaslatot nyújt be, amelyben követeli az 1848: XXI. tez. 1. §-ának végrehajtását és a nemzeti szín használatának a katonaságnál való alkalmazását. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Elfogadjuk!) Beöthy Ákos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha a Ház asztalára letett törvényjavaslatoknak alapgondolatát, másrészt ezek előzményeit és következményeit elfogulatlan vizsgálat és bírálat tárgyává teszszük, akkor egészen jogosult az a felfogás, hogy ezek a törvényjavaslatok a legvakmerőbb támadást és merényletet képezik, amely támadást a hadügyi kormányzat a magyar kormány bölcs asszisztencziája mellett ennek a nemzetnek anyagi érdekei és jóléte ellen indít. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Czélzatosan mondom, hogy a magyar kormány asszisztencziája mellett, mert csakugyan elsősorban őt kell felelőssé tenni és támadni... Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter: Mint bűnrészeseket! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Úgy is van! Mint tetteseket!) Kecskeméthy Ferencz: Ne paczkázzék a képviselőházzal! , Beöthy Ákos: . . . Mert ha feladatuk magaslatán állottak volna, akkor ezzel a törvényjavaslattal szemben feltétlenül a non possumus álláspontjára kellett volna helyezkedniük. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) És mert a dolog így van, jogosult az ellenzék részéről a legerősebb megtorlás, a legélesebb parlamentáris fegyvereknek, a használata (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.), oda értve az úgynevezett obstrukciót is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) • Nem fogadhatom el azt a felfogást, hogy csakis erőszakos kormányok jogosítanak ezen ultima raliéra. Erőszakos kormányokkal szemben ez nemcsak jog, de egyenesen kötelesség. Jog az az ily törvényjavaslatokkal szemben, általában mindannyiszor, mikor becsületes meggyőződésből az ország érdekében történik és amikor a következésekért kész az ember helytállóni. Akár azért, hogy ez a törvényjavaslat megbukik, azért, hogy a kormány megbukik, ez a kormányzati szentháromság: atya, fiu, szentlélek, — a honvédelmi miniszter ur az atya, a miniszterelnök ur a fiu és a pénzügyminiszter ur a szentlélek — készek vagyunk helyt állani. (Élénk derültség.) T. Ház!: Végzeteseknek mondtam ezen törvényjavaslatokat azért, mert súlyos, majdnem elviselhetetlen terheket rónak a nemzetre akkor, mikor ezt a monarchiának katonai és nemzetközi helyzete nem követeli, akkor, mikor az tisztán és egyedül a militarizmus kirohanása és túltengése, (ügy van ! ügy van a bal- és szélsőbaloldalon,) amit én politikai tekintetben hátrányosnak, katonai tekintetben jóformán értéktelennek tartok, mert az egész tulajdonképen katonásdi játékra lyukad ki, mint ahogy azt a hadgyakorlatok bizonyítják. (ügy van! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Még egyszer hangsúlyozom, 1. képviselőház, hogy a monarchiának nemzetközi és katonai exisztencziái nem domborodnak ki azzal a plasztikai erővel, hogy előttük szemet hunyni ne lehetne: ez tisztán a katonai kormányzatnak követelése, mely igaz, szeret a dogmatikus elalhatatlanságnak köpenyébe burkolódzni, de amely erre sem rendszerénél, sem múltjánál fogva egyáltalában nincs feljogosítva. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mert úgy vélem, különben nem is a mi feladatunk beigazolni, hogy ezekre a létszámfelemelésekre nincs szükség; a hadügyi kormányzatnak kell beigazolni, hogy van szükség és ha erre nem képes, no hát akkor az ember egyszerűen azt válaszolja, mint ahogy a római praetor mondta: non liquet, nem tiszta munka, és elutasítja (ügy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Bátor leszek, t. képviselőház, mindezt érdemlegesen és tárgyilagosan beigazolni. Mielőtt azonban, ezt tenném, hogy némi tekintetben előadásomnak subjektív súlyát fokozzam, egy-két inczidenst akarok felhozni, mert az előbbi példák bizonyítják már, hogy nekem előbb is igazam volt. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.)SSrban tárgyaltuk a népfelkelési törvényt és annak 5. §-át. Ez az 5. §. azt a rendelkezést tartalmazta, hogy a hadügyi kormányzat fel van jogosítva a népfelkelés első kategóriájába tartozó védköteleseket a működő hadseregbe beosztani. Később azután jött az 1888, gondolom) XVill. törvény, aztán az 1880-iki vedtörvény, amely ezt a diskretionális hatalmat a póttartalékosokra és a negyedig szolgálati évre kötelezettekre kiterjesztette." Én már akkor megmondtam azt miniszter úrnak, hogy ez egy oly diskreczionális hatalom menylyel a hodhgys-kormányzat a létszámot ,tetszés szerint,fokosat fogja. Akkor tagadni méltóztatott ezt és úgy, ahogy most rázza a fejét; pedig a múltkor Tóth János t. képviselőtársam igen szépen, számadatokkal bebizonyította, hogy mily önkényesen és rendszer nélkül fokozták az egész idő alatt a létszámot. (Úgy van ! Úgy van a "bal- és szélsőbaloldalon.) Többször hangsúlyoztam azt is, hogy a t, kormánypártnak olyan a viselkedése a delegáczióban, amely nemcsak hogy az ellenőrzést teszi lehetetlenné . . . Rakovszky István: Az igaz ! Lehetetlen az ellenőrzés Beöthy Ákos: . . . hanem egyszerűen még azt is lehetetlenné teszi, hogy a nemzetnek tiszta bort lehessen a pohárba önteni, vagyis megállapítani, miben áll tulajdonképpen a terhe. Egyszer Rakovszky István. barátom felhozta itt azt az összekülönbözést, amely köztem és a hadügyi albizottság között régebben történt. Ez is a létszám kiszámítása miatt esett meg. Mert egyszerre, csak kisült, hogy három létszám van. Az egyik a törvényes, t. i. amely a delegáczió előtti megszavazásból jött létre, a másik a hivatalos, amelyet beiktattak a költségvetésbe, a harmadik pedig a valóságos. Nem voltam képes ott igazaimat érvényesíteni és nagyon jól emlékszem, hogy mikor utána többeknek, szomszédaim közül előadtam a dolgot, lehet, hogy talán tréfából, azt mondták nekem: úgy kell neked, miért mész be a delegáczióba, miért támogatod azt a hátrányos intézményt? Nekem pedig, — bocsánatot kérek, — ellenkezőleg az a nézetem, hogy az a hiba, hogy az én. barátaim nem mennek be. (Igaz ! Úgy van!) Jól van, ne fogadják el a közös hadsereget, sem a kiegyezést, nincsen is rajta mit szeretni. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon, hanem hát tiltakozással beléphetnének. Hiszen hogyha ezt a hadsereget ketté akarják választani, akkor okvetlenül szükséges, hogy annak az intézményeit, költségvetését, lehetőleg jobban ismerjék, azt pedig ott mégis jobban megismerhetik, mint itt, így ezen igen magasztos álláspont mellett az történik, hogy tulajdonkép a hadügyi kormányzat malmára hajtják a vizet, az garázdálkodik tetszése szerint és az ország ütheti bottal a nyomát és fizetheti, a rengeteg költséget. Egészen más volna az, ha 10—12 ember bemenne. Gróf Sichy Aladár : Ez az ország érdeke lenne. Beöthy Ákos: Áttérek már most arra, amit előadásom érdemleges részének lehet venni. (Halljuk! Halljuk !). t. i., hogy a monarchiának nemzetközi és katonai helyzete ezt nem igényli. Ezek a katonai és nemzetközi exigencziák azok, amelyek a nagyhatalmi állásnak tetszetős formulája alá rejtőznek.Ezzel a formulával, mint a miniszterelnök úr formuláival, úgy vagyok, hogy eszembe juttatja Göthének azt a híres mondását: «wo Begriffe fehlen, stellt sich ein Wort zur rechten Zeit ein.» Tény, hogy ezt a nagyhatalmi állást soha, de soha senki nem definiálta. Nem mondta meg, hogy mi vannak a tartalma, mik a feltételei, melyek a követelményei, mennyi békelétszám kell rá, mennyi hadilétszám kell rá, hogy micsoda előny származik belőle, ha megvan és micsoda hátrány származik, ha nincsen meg. Legalább is háromféle verziója lehet a dolognak. Lehet az a verziója, hogy a monarchia az európai kenézekben imponáló állást foglaljon el. Lehet az a verzió, hogy fejlesztés, hódítás politikáját kövessük és lehet végül az a verzió, hogy az a defenzíva, a védelem politikája. Nem akarok hoszízzi fejtegetésekbe bocsátkozni, csak röviden teszek mindegyükre egy megjegyzést. (Halljuk! Halljuk !) Ami azt az imponáló állást illeti, arra nézve Deák Ferencz már megmondta, hogy az a nagyhatalmi állás nem tisztán a seregek nagyságától függ. Észak-Amerika nemhogy nagyhatalom, de világhatalom és serege jóformán nincs. De azonkívül mindenesetre szükség van politikailag rendezett viszonyokra, virágzó "közgazdaságra, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) pénzügyekre. Hiszen egy híres osztrák tábornok, Montecuccoli mondta azt, hogy a hadviseléshez pénz, pénz és ismét pénz kívántatik. Ilyen módon pedig elfecséreljük a pénzt jó előre. Ami a hódítást illeti, arról talán nem szükséges beszélni, mert hiszen ez hivatalosan leczároltatott. Marad tehát a defenzívának politikája. És itt valójában nem nehéz kimutatni, hogy ezen létszámemelésekre szükség nincs. Igen jellemző dolog, hogy Deák Ferencz, mikor arról volt szó, hogy az országgyűlés mondja ki, hogy biztosítja a nagyhatalmi állást, ez ellen tiltakozott. Ő azt mondta: ha a nagyhatalmi állás alatt a pragmatika szankczióban elvállalt kötelezettségeket érti, nincs ellene kifogásom, de akkor maradjunk a pragmatika szánkczió kifejezése mellett; ha pedig valami mást, akkor ez egy indok arra, hogy tiltakozzam. Deák Ferencnek nagy igaza volt abban, mert azok a példák, melyek ő előtte állottak, nagy óvatosságra intettek. A múlt században a monarchia a nagyhatalmi állásnak két típusát tüntette fel. Az egyik az volt, amely Metternich nevéhez fűződik. Ez maga után vonta a 48-iks eseményeket. Jött a másik, amely Schwarzenberg Félix átkozott nevéhez fűződik, akit Széchényi István vámpírnak és szörnyetegnek nevezett el. (Igaz ! Úgy vagy a szélsőbaloldalon.) Ezután jött Sotferuio és Königgrütz. Az a nagyhatalmi