Független Magyarország, 1904. április (3. évfolyam, 734-762. szám)

1904-04-01 / 734. szám

1904. április 1 független­ magyarország Mi lesz ? * — A helyzet nyugodt átpillantása. —­ Íróasztalomnál ülök, beletemetkezve a kü­lönböző központi-, helyi- és gócponti bizottsá­gok határozataiba, ahonnan azt szeretném egész határozottsággal megállapítani, hogy tulajdonképen lesz-e húsvétkor Szegeden gyű­lés s hogy ki hívta össze és milyen program­mal. Minden erőlködés hiábavaló. A gyűlést összehívta a szegedi bizottság is, a szombat­­helyi is, a budapesti is. Bizonyos tehát, hogy össze fognak jönni. A március 6-iki bizottság az ügyek tovább vezetését a szobathelyiekre ruházta, igy tehát bizonyos, hogy ezek fogják a gyűlést vezetni s első­sorban az ő programmjuk lesz a gyűlés tárgya, vagyis , tekintettel arra, hogy a pénz­ügyminiszter beszéde következtében a fizetés­­rendezés a legnagyobb mérvben veszélyezte­tettnek látszik, megállapítják a teendőket arra az esetre, ha a rendezés nem, vagy legalább is nem úgy következnék be, mint ahogy az a fő- és pótmemorandumban kévetett. Ezenkívül az «országos szövetség» előkészítő bizottsága fogja megtenni jelentését, úgy hiszem, hogy ezzel be is fejezhetjük a programmot, mert a pénzügyminiszter beszé­dére már a bizottságok külön-külön állást fog­laltak, felháborodásuknak kifejezést adtak s igy azt tovább feszegetni felesleges. Nézzük tehát a programm első pontját. Minő egyöntetű eljárásra határozhatják el ma­gukat ? A pótmemorandumban kimondottuk, hogy ezt és ezt kérjük mint minimumot és pedig 1904. május elsejéig. Ez világos. Ez ki van mondva s ezt egyoldalúan megváltoztatni nem lehet, de nem is szabad, hacsak nem akarják magukra gyújtani a házat. A miniszter úr vagy teljesíti ezeket a kívánságokat vagy nem. Ha teljesiti, akkor vége lesz az izgalomnak s mindenki igyekezni fog mentől hamarább ki­békülni azokkal a kollegákkal, akikkel lanyha vagy épen gyanús magatartásuk miatt feszült viszonyba keveredett vagy össze is veszett. Ha pedig a vasutasok kívánsága nem teljesül, mi lesz akkor ? Nos, akkor jön az egyöntetű eljárás. De van ám még egy harmadik eshetőség is. Mi lesz akkor, ha a kíván­ságoknak csak egy része s ezek is csak rész­ben fognak teljesülni? Nem akarjuk elhinni, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr ilyen dilemma elé állítsa az ő derék vasutasait, de hát elvégre semmi sem új a nap alatt , s a jelek azt mutatják, hogy legalább is így akarják kijátszani őket. Mert ha a mérleg másik serpenyőjében van az igazság, akkor teljesen érthetetlen az illetékes körök hallga­tása, holott csak egyetlen megbízható kijelen­tés teljesen lecsillapít­hatná az általános iz­galmat. Sőt egy cseppet sem válna szégyenére a kormánynak, ha az esetleg most még nem tel­jesíthető kívánságokra nézve a vasutasok meg­bízottjaival tárgyalásba bocsájtkoznék, mert így megeshetik, hogy a mellőzés még fokozottabb ellenállásra ösztönzi a tömeget, amely éljen úgy fog ez esetben is cselekedni, mintha a ké­résből semmi sem teljesült volna. De majdnem egészen bizonyos, hogy a vasutasok nem te­kintik kérésüket elintézettnek akkor, ha a fi­zetés nagysága, illetve mennyisége, a várako­zási idő, a szolgálati idő mennyisége, a sza­badság kérdése és a szolgálati pragmatikának a memorandumokban jelzett rendelkezései úgy, egészben nem teljesíttetnek. Ezeket a szempontokat kell a szegedi gyű­lésnek figyelembe venni, hogy azt a bizonyos egyöntetű eljárást meghatározhassa. Nézzük meg most már, hogy mi lehet ez az eljárás. Kérésüket feljebb nem vihetik, a ké­relmezésnek tehát vége van. Megkezdődik az ellenállás. Vagy kimondják, illetve megkezdik . A viszonyokkal alaposan ismerős vasúti kézből ettük ez érveiben s tisztán látásában kiváló cikket, melyet figyelmébe ajánlunk olvasóinknak, a sztrájkot azonnal, vagy pedig a néma meg­torláshoz folyamodnak, ami a következő módo­zatok és elvek szerint folyna le: A szolgálatot mindenki a szabályzatokban elő­írt pontossággal teljesíti. Ennek alapján a moz­donyvezető nem végzi gyorsabban a tolatást, mint az előírt tíz kilométer sebességgel. A kocsitoló nem ugrik a mozgásban levő kocsik közé, hogy azokat szétkapcsolja vagy össze­akassza, hanem bevárja szépen, míg a kocsik teljesen megállanak. A gurító vágány haszná­latára vonatkozó szabályok szigorúan betartat­nak stb. stb. Ilyenformán a budapesti ál­lomásokról naponként nem indulhat el több vonat, mint hat vagy hét, mert a szabályszerű összeálítás szerint többre idő nem is jut. A forgalmi hivatalnok betartja a vonatok indítása és fogadására előírt szabá­lyokat s igy amig egyik vonatot fogadja, addig más három is meg fog állani a semaphonnál s hangos füttyökkel kéri bebocsátását, az uta­sok rémülete közepette. Eközben megtelik az állomás kocsikkal, torlódás keletkezik minden nagyobb állomáson, be kell szüntetni az áruk felvételét bizonyos időre s akkor­­ megint újból kezdődik az egész komédia. Eközben megtörténik, hogy a gyors tehervonatok minden kocsijának kigyullad a tengelye, a csapágyba hintett homok miatt. A vonatokon levő élő állatok ezrei lekésnek emiatt a külföldi pia­cokról. Az állomásokon pedig össze-vissza keverednek az áruk, egy részük meg is romlik. A feleknek fizetendő kártérítés összege és a járművekben beálló kár többszörösen felül­haladja azt a pár milliót, amibe az egész kér­désnek tisztességes megoldása kerül. De én tudom, hogy a vasutasok a megtor­lásnak ezt a módját nem fogják választani, teljes tudatában vannak annak, hogy nemcsak a háború, de a béke is az ő lelkiismeretes szolgálatuktól függ. Ők igen jól tudják, hogy ma már az egész államgépezet akadálytalan funkcionálása attól függ, hogy a vasút m­egyen-e és hogy rendesen jár-e ? Mondom, mindezt ők igen jól tud­ák , hogy eddig még vissza nem éltek ezzel az óriási hatalommal, az csakis a vasutasok végtelen türelmét, higgadtságát és kötelességtudását bizonyítja. És épen ez a higgadtság, ez a kötelességérzet azt paran­csolja nekik, hogy ha már ellenállásra hatá­rozzák magukat, akkor nem választják ennek azt a módját, amelylyel gazdájuknak és az egész országnak ily végtelen kárt okoznak, hanem csakis a nyílt ellen­állást választják utolsó fegyverül, amely legkésőbb 24 óra alatt meghozza részükre a már régen sóvárgott eredményt, követelése jóval alul marad. De nem teljesít­hetné a kérelmet már azért sem, mert az osztrák mozdonyvezetők egyesületének alap­szabályai ezt teljesen kizárják s a személyzet egy ily kiküldetésre szóló rendelet teljesítését megtagadná. A magyar államvasutak igazgató­sága és az osztrák államvasutak. Teljesen megbízható forrásból kaptuk a kö­vetkező hírt. A magyar államvasutak igazgató­sága számot vetve a vasutasok mozgalmának komoly voltával, röviddel ezelőtt azzal a kér­déssel fordult az osztrák államvasutak vezető­ségéhez Bécsbe, hogy egy Magyarországon esetleg beálló mozdonyvezetői sztrájk esetére szá­­míthatna-e arra, s ha igen, mennyiben, hogy mozdonyvezetőinek egy részét a sztrájk idejére átengedje kisegítésképen. Az osztrák államvasutak a kérdésre adott válaszában udvarias, de határozott hangon tu­datta, hogy sajnálatára nincs abban a hely­zetben, hogy mozdonyvezetőiből csak egyet is átengedhessen. Nem teheti ezt elvből sem, mert a magyar államvasutak személyzetének mozgalmát jogosnak tartja, s követelését elég szerénynek arra, hogy azt teljesítsék, annyival inkább, mivel Ausztriában már nyolc évvel ezelőtt rendezték az államvasúti személyzet járandóságát 20.000.000 forint költséggel oly arányban, amely aránynak a magyar vasutasok . Békéscsabai helyi bizottság, melyhez tartoznak : Békéscsabai osztálymérnökség, Békéscsaba, Békésföldvár, Békés, Cséffa, Csorvás, Gyoma, Gyula, Less, Nagyszalonta, Orosháza és Sarkad állomások összes személyzetükkel, mintegy 300-an. A bizottság tagjai: Elnök: Polgár Lajos osztálymérnök, Daud­y Nándor főellenőr, Geszner Vilmos ellenőr, Ruzitska Lajos mérnök, jegyző, Sipos Lipót hivatalnok, pénztárnok, Visnyák Alajos hivatalnok, alelnök, Andrássy György főkalauz, Biró László pályafelvigyázó, Krancz Ödön pályafelvigyázó, Teszarik Ferenc főraktárnok, Wesztmann Arnold áll. felv. aleln., Hauser Mihály váltóőr, Koritár János kocsirendező, Seres János vonatmárházó, Szűcs Bálint pályaőr, Berényi András pályaőr. 1904. évi március hó 27-én megtartott gyülés a következő határozati javaslatot fogadta el: 1. A fizetésrendezést az 1901. évi memorandumban meg­állapított fizetési fokozatok szerint és várakozási idők megállapításával kívánjuk, a folyó évben be­nyújtott pótmemorandumban foglaltakkal együtt. Föltétlenül megkívánjuk, hogy az új illet­ményszabályzat nem rendeleti úton, hanem törvényhozási úton állapíttassák meg; tehát úgy a fizetés, mint a várakozási idő törvény útján biztosíttassék. 2. A fizetésrendezés ügye 1. év május 1-éig föltétlenül el legyen intézve, de a fizetésrendezési tervezet előbb az országos bizottság­nak tájékozás végett kiadassák. Ha ez be nem kö­vetkeznék, úgy a vasutasok nagy­gyűlése május 8-án Budapesten megtartassák, melyen a megbízot­tak komoly és nyugodt megfontolás után a végső eszközökhöz folyamodhatnak. Ha azonban addig is egy megállapított fizetésrendezési javaslatot a fel­sőbb körök elfogadnának, úgy ez egy nyomban­ összehívandó országos gyűlés által tárgyalás alá vétessék azon célból, hogy meg nem felelő javaslat esetén annak keresztülvitele megakadályozható le­gyen. 3.­ogy a fizetésrendezés alkalmával, valamint a jövőben kívánjuk az összes alkalmazottakról eddig titokban vezetett státus nyilvánosságra hozatalát, és a nyomtatásban megjelenő státusoknak kiosztását a szolgálati főnökségek között is. 4. Követeljük az új szolgálati rendtartást, amely a mostani nehéz és bonyolult ügykezelés egyszerűsítését tűzve ki vég­célul, a központi vezetés szétosztása és az egyes szolgálati szervek hatásköre kibővítésének elve alap­ján dolgoztassék ki. A nagyváradi gócpont ülése. A nagyváradi gócponti bizottság f. hó 30-án Tanay Zsigmond elnöklete alatt gyűlést tartott. Dr. Jónás Alfréd és Molnár János határozati ja­vaslatot adtak be, melyet a gyűlés el is fogadott. A határozati javaslat a következő : «A nagyváradi gócponti bizottság tiltakozását fejezi ki Lukács László pénzügyminiszter ama nyi­latkozatával szemben, mely szerint az 1903. évi előléptetés az elmaradt fizetésrendezés ellenértéke lenne. Tiltakozik továbbá a pénzügyminiszter kije­lentése ellen, mely szerint a fizetésrendezés az 1904. évi költségvetés megszavazása után volna csak foganatosítható, és a fizetésrendezésnek a ki­tűzött határidőre való megvalósíthatása céljából, — az államtisztviselőkével hasonló, —­ külön tör­vényjavaslat benyújtását látja szükségesnek. Egyben rendületlenül bízik abban, hogy a keres­kedelemügyi miniszter az elnökigazgató útján tett amaz ígéretének, hogy fizetésrendezésünk ügye e kijelentéstől számított pár hét alatt dűlőre jut, eleget fog tenni. Mert nem tarthatja megegyezőnek a mi­ forduljanak teljes bizalommal a fővárosi lakásközvetítőhö ■akástkeresok és kiadok «* tv..köss»«.1*10**«»«».»shssiss ■U 88 w ««I M 8 U w m “MW w M mm A M W a* Címek azonnal rendelkezésre állanak. Címek azonnal rendelkezésre állanak.

Next