Független Magyarország, 1904. július (3. évfolyam, 823-853. szám)
1904-07-01 / 823. szám
4 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1904 Július 1. átiratot nem lehet, mert az ő indítványa kizárja a tudomásulvételt. Itt az elnök teendője csak az, hogy az elfogadott indítványra vonatkozó határozatát a Háznak kimondja, de nem az, hogy ezt meg is toldja. Kéri az elnököt, hogy ezt az enuncziácziót módosítsa. (Helyeslés balfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök: A királynak a kvóta ügyében hozott döntését kritika tárgyává tenni nem lehet, mert az úgy sem változtatható meg. (Tiltakozás balfelöl.) Különben is az eddigi gyakorlat szerint így járt el a Ház elnöke ebben a kérdésben. Ha a királyi döntés nem törvényen alapul, a miniszterelnök felelősségre vonható. Neki nincs kifogása a napirendre tűzés ellen, de a tudomásulvétel ezt nem zárja ki. Polónyi Géza: Ha a királyi kézirat megfelel a törvényeknek, akkor igaz, nem változtatható meg. De az a kérdés megfelel-e ? Ez a Házbanmegvitatható s ha nem alapszik törvényeken a döntés, a Háznak intézkedési joga fenmarad. De itt nem erről van szó, hanem az elnök eljárásáról. Kéri az elnököt, mellőzze a tudomásulvételre vonatkozó enuncziácziót. (Helye és balfelől.) Tisza István gróf miniszterelnök: Egyetért a felszólalókkal, hogy a királyi kézirat vizsgálat tárgyává tehető. A dolog érdemére tehát nincs eltérés. Az elnök kijelentése nem értelmezhető úgy, hogy vita tárgyává ne tétethessék az átirat. Elnök: A határozatot ebben az értelemben mondja ki. Jelenti, hogy Polónyi Géza két sürgős interpellácziót jegyzett be. A Ház háromnegyed 2 órakor tér át az interpellácziókra. Következik az 1904. évi költségvetés tárgyalásának folytatása. Pintér Sándor: A havezmező, melyen a nemzet jogaiért küzdenek, nem egyenes, hanem hepehupás, sőt süppedékes is. Fájó szívvel nézi a beteg nemzetnek még betegebb képviselőházát ezen a göröngyös havezmezőn. A betegségnek oka az állana parlamenti életének helytelen berendezése, melyben egy természetellenes állapot állott be, a kis erő, a parlament megbénítja a nagy erőt, a nemzetet, (ügy van balfelől.) Korona és nemzeti képviselet egyenrangú tényezők az állam életében. Ha ennek a két egyenrangú tényezőnek működése egyöntetű volna, az ország fejlődnék, de ha szemben állanak egymással, a stagnáczió beáll minden téren. Míg a parlamenti többség a nemzet gondolkozásának hű kifejezője nem lesz, addig egészséges állami és nemzeti élet el nem képzelhető. (ügy van balfelől.) Foglalkozik a hadsereg szellemével és nemzetietlen berendezésével. Az, aki el akarja hitetni a királylyal, hogy joga van alattvalóiból álló hadseregében a nyelvet megállapítani olyan módon, hogy e nyelv idegen legyen, megsérti a király felséges személyét. Mert a király akkor, mikor a szent koronát fejére teszik, legelső magyar emberré válik, aki alkotmánysértést követ el, ha a magyar hadsereg nyelvéül a németet határozná meg. A nyelv jogát korlátozni még a királynak sem lehet, amíg a nemzet él és akaratereje fölött rendelkezik, a nyelvtől a nemzetet megfosztani nem lehet. (Úgy van balfelől.) A kilenczes bizottság programmját bírálja. Azt vitatják, hogy vívmány az, hogy a hadsereg iskoláiban néhány tantárgyat magyarul tanítanak. Még abban az esetben is, ha minden tárgy magyarul taníttatnék, vívmányról nem lehetne szó, mert a nyelv jogát csak érvényesítenék, nem pedig kegyképpen kapnák azt. Amikor a kilenczes bizottság ezzel a kérdéssel foglalkozott, ez volt a véleménye akkor is, ma is. Mert a nyelvkérdés nem közös ügy, ebbe beleszólása senkinek sincs, csak a nemzetnek. (ügy van balfelől.) Abban az időben végezte iskoláit, mikor ugyanazon szellem uralkodott a közéletben, mint ma a katonaságnál, germanizálni a magyarságot. A német nyelv tanításával összezavarták a stúdiumokat úgy, hogy sem magyarul, sem németül nem tudtak, így van ez ma a hadseregben. A magyar anyanyelvű katonákat németül tanítani nem czélszerű és nem mutat fel eredményeket, mert a magyar anyanyelvű katonák, vagy katonaiskolai növendékek a német nyelv szertelen tanításával elbutittatnak s a fogalmakat összezavarják. így hát nem vívmány egynéhány lényegtelen tantárgynak a katonai iskolákban magyarul tanítása, mert az ebből következő eredmény nem lehet nemzeti szempontból hasznos. A jelvény kérdésről szól. A magyar zászlónak színei, a piros-fehér-zöld, úgy összeforrtak a nép lelkével, hogy azokat onnan kiirtani, azoknak tiszteletét csökkenteni semmiféle hatalom sem képes. Ezeknek a színeknek sértése a magyar nép megsértése, melyért elégtételt szerezni mindig kész a magyar. Magyarázza a színek jelentéseit, s ismerteti a magyar nemzeti zászlónak keletkezését. Mindazok, akik a piros-fehér-zöldet a sárga-feketével össze akarják zavarni, azoknak czélja nem lehet más, mint a érzületet, erényeket. (Úgy van balfelől.) Ezeknek törekvése olyan, mint azoknak, akik a szent korona tetején levő kereszt helyett kétfejű sast akarnak látni. Jó is lesz. Ki kell cserélni a keresztet a kétfejű sassal, hadd teljesedjék a hatalomnak óhajtása, hogy a kétfejű sas uralkodik Magyarországon. (Tetszés balfelől.) Áttér a költségvetés bírálatára. Helytelen pénzügyi szempontok vezetik a kormányt a költségvetés megállapításánál. A többséget kell felelősségre vonni azért, ha megadja a kormánynak a kormányzás eszközeit nemzetellenes politikájának végrehajtásához. Eléggé jellemzi a pénzügyi bizottság jelentéseiben foglalt siralmas panasz a financz-politika helytelenségét. (Úgy van balfelöl.) A kormány nincs figyelemmel a népéletre és a nemzet gazdasági helyzetére. Mert vannak az országban olyan pénzintézetek, melyek már betéteket el sem fogadnak, mert nem tudják elhelyezni tőkéiket. Ha a pénzügyminiszter egy kis fáradságot vett volna magának, s szétnézett volna az országban, nem kellett volna külföldi konzorcziumokhoz fordulnia a kölcsön megkötéséért. Egy részét a bankok fedezték volna, más részét a nagybirtokos osztálynál lehetett volna összegyűjteni, s a sok millió kamat az országban maradt volna. Az egyes tárczák budgetjeivel foglalkozik, melyek a hadügyi tárca költségvetéséhez mérten ugyancsak kis összegekkel rendelkeznek. Igen, mert a közös hadügyi czélok megvalósítására sok pénz kell, magyar nemzeti czélokért keveset lehet áldozni. (ügy van balfelől.) Nemzeti nevelési czélokra kellene nagyobb összeget befektetni. Sürgeti a katonás nevelést, hogy lövésben, vívásban és testgyakorlásban gyakoroltassák az ifjúság. (Helyeslés balfelől.) Nem igyekszik a modern irányzat fejleszteni az ifjúságban az önérzetet s általában nemcsak a nevelés, de a közszellem is idegen irányban fejlődik, amit a nyelv rossz magyar kifejezései is bizonyítanak. A többség akaraterejét átruházta a miniszterelnökre, akinek helytelen politikája ismeretes. Azt a bizonyos nemzeti törekvést, amit sokszor hangsúlyozott a miniszterelnök, nem találja meg politikájában s ezért a költségvetést nem fogadja el, hanem csatlakozik Apponyi Albert gróf határozati javaslatához. (Helyeslés balfelől.) Tisza István beszéde. Tisza István miniszterelnök: Azt hiszem, az immár meglehetősen hosszúra nyúlt vita annyi érdekes és fontos témát hozott felszínre, hogy valóban elérkezett az ideje annak, hogy a magam részéről is tőlem telhető rövidséggel megtegyem a vitában felhozottakra észrevételeimet. Tőlem telhető rövidséggel fogom azt tenni, mert valóban nem szeretnék oda hatni, hogy a Ház tanácskozásai még mélyebben nyúljanak bele a késő nyárba, mint amennyire az így is, úgy is elkerülhetetlennek mutatkozik. Éppen ezért lehetőleg kerülni fogok minden olyan témát, amely az előző diskusszió során már körülbelül kimeríttetett, de éppen ez a költségvetési vita annyiban üdítő oázisnak nevezhető, a parlament utolsó egy-két évi tárgyalásaival egybehasonlítva, amenyiben itt igen komoly tanulmányra mutató, igen értékes fejtegetéseket hallottunk egyes, a nemzetre nézve valóban nagy fontossággal bíró, életbevágó gyakorlati kérdésekről. Örömmel üdvözlöm e jelenséget, t. Ház, mert azt hiszem, valóban nagy ideje annak, hogy a nemzet figyelmét ne abszorbeálja mindig ugyanazon egy kérdés, hanem jusson előnk, jusson figyelmünk a gyakorlati élet nagy problémáinak megoldására is. (Élénk helyeslés.) Ez a bevezetés természetszerűleg vezet el ahhoz a szűz beszédhez, amelyet a Háznak egy eddig hallgatagon maradt fiatal tagjától hallottunk. T. Ház! Én nem hiszem, hogy lett volna e Háznak — kivált közöttünk, akik régebb idő óta vagyunk e Háznak tagjai — egyetlen egy olyan tagja is, akinek gondolatait és érzelmeit e beszéd vissza ne vezette volna egy olyan férfiú felé, akit, fájdalom, időnek előtte ragadott el a halál közülünk és akit mindnyájan tiszteltünk és szerettünk. (Igaz! Úgy van a jobbfelől Egy hang balfelől: Egész életében üldözték!) Én hosszú időn keresztül voltam politikai ellenfele; jól esik most is visszagondolnom rá, hogy soha oly kifejezést vele szemben nem használtam, amelyet sajnálnom kellett volna azután, midőn politikai és egyéni szoros barátság fűzött össze bennünket. (Helyeslés jobbfelül.) Én konstatálhatom, hogy azon — fájdalom, rövid — idő alatt, amelyet egy párt kebelében töltöttünk, a bizalomnak, a becsülésnek, a barátságnak olyan jeleiben részesített, olyan jeleivel örvendeztetett meg, amelylyekre hálás szívvel fogok mindig visszagondolni. (Igaz ! Úgy van jobbfelől.) És, tellát, csak élénkebbé teheti ezen visszaemlékezéseket azon beszéd tárgya, amelyet hallottunk, mert hiszen tudjuk mindnyájan, hogy az a probléma, amelylyel Horánszky Lajos t. barátom itt foglalkozott, boldogult édesatyjának is hosszú időn keresztül egyik kedvencz tanulmánytárgya volt s önkénytelenül is megragadja az ember kedélyvilágát az a körülmény, hogy ezen ügy éppen az ő fiának kezeiben ítélta utódra, méltó képviselőre találta. Én azt hiszem, senki sincs, ki a viszonyokkal ezen a téren behatóan foglalkozik, aki el ne ismerje azt, hogy általában a földbirtokos osztálynak és különösen a kisbirtokosoknak hitelügye igen beható, igen mélyreható gondozást igényel. Az én. barátom igen nagy apparátussal festi meg e helyzet képét e tekintetben, s én a magam részéről az ő általa megfestett képet csak annyiban akarom kiegészíteni, amennyiben talán kissé túl sötétre festi azt, midőn a kisbirtokosok hitelügyi bajait és terheit kizárólag a viszonyok romlásának következménye gyanánt állítja oda Fájdalom, az ország nagy részeiben ez a helyzet, de igen sok helyen a kisbirtokos osztálynak előre törekvő igyekezete, amely földvásárlásban és más hasonló produktív erőmegfeszítésekben nyilvánul, idézte elő az említett bajokat. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) Természetesen akármelyik forrásból eredtek légyen is azok, egyaránt beáll az államra nézve azon kötelesség, hogy minden módjában álló eszközt felhasználjon arra, "hogy a kisbirtokos osztálynak ezen terheit, bárminő eredettel bírjanak is azok, lehetőleg leszállítani, lehetőleg könnyíteni igyekezzék. Tévedés volna ezen hitelügyi politikának megoldását egy panaceában keresni. Bármi legyen is az, én nem ismerek egyetlen egy olyan eszközt sem, amely alkalmas volna a kérdést a maga egészében megoldani, de úgy gondolom, hogy az intézkedéseknek, a társadalmi faktorok működését elősegítő kormányzati politikának, s ott, ahol szükséges, a törvényhozási akciónak is egész láncolatára van szükség, amely ezután a maga egészében ölelte fel a kisbirtokos osztály hitelügyének összes részleteit, s minden egyes ágánál, minden egyes neménél ennek a kérdésnek adja azt az orvoslást, amelyet speczializer az a baj igényel. (Helyesség a jobboldalon.) Az első feladat t. Ház, igénytelen nézetem szerint gondoskodni arról, hogy lehetőleg olcsó kamatláb mellett, lehetőleg könnyen hozzáférhető és mellékes költségekkel meg nem terhelt módon (Élénk helyeslés.) a feledés jelzáloghitelét kielégíthessük a kisbirtokosoknak, mert az természetes, hogy minden körülmények között a záloglevelekkel kapcsolatos jelzáloghitel marad a legolcsóbb hitelnem, amely rendelkezésre áll és hiba volna ezt ki nem használni addig a határig, ameddig az kihasználható. De azután előáll azon része a hitelszükségletnek, amely ezen a módon, t. i. kettős jelzálogi fedezet mellett nem fedezhető. És itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy a kisbirtokosok hiteligényeinek ezen része korántsem bír azon aggályos és komoly jelleggel, mintha ugyanezek a bajok a nagybirtokosnál is fennforognának, mert hiszen a kisbirtokosnál a földterület nemcsak járadékot hajtó tőke, hanem egyúttal munkakört is képez. Abban a földterületben ő a maga egész munkaerejének gyümölcseit is megszerzi és érvényesíti, tehát egészen más hitelnek képezheti forrását egy aránylag kis terület, amely egy családnak összes munkaerejével összeforrott, mint az a föld, amely nagy területben egy nagybirtokos tőkevagyonát képezi. (Helyeslés.) Itt, azt hiszem, hogy az orvoslás útját a hitelszövetkezeti ügynek racionális, megfelelő fejlesztése képezi és pedig nemcsak azért, mert az a legkönnyebben hozzáférhető, legkisebb költséggel járó, legegyszerűbb hitelezési forrást nyit, de azért is, mert ma egy jól vezetet hitelszövetkezetnek megvan az egyéniségre az a fejlesztő, nevelő hatása, amely nélkül az ország nagy részében a kisbirtokos osztály hitelviszonyait megjavítani soha képesek nem leszünk. Mert ne hintsünk port a szemünkbe, ismerjük el azt a szomorú tényt, hogy a hitelügyi mizériák nagy része fájdalom, azon körülménynek is tulajdonítható, hogy a személyi hitelképesség az ország számos vidékén e kisbirtokosok közt igen alacsony színvonalon áll. (Igaz ! ügy van !) És itt határozottan a szövetkezet, de a jól vezetett, jól szervezett szövetkezet az, amely emelheti a kölcsönre szorult kisbirtokos osztály szellemi és erkölcsi nívóját és ezzel megadhatja a személyi hitelnek igazi, biztos alapjait. (Élénk helyeslés.) És én azt hiszem, a legnagyobb hiba és legnagyobb tévedés a szövetkezeti ügyet a hitelintézetek más nemeivel, mondjuk elsősorban a takarékpénztárakkal ellentétbe vinni és szembeállítani. Én azt hiszem, az egész országra nézve ezeket a kérdéseket közmegnyugvásra és minden érdekelt faktor minden jogos igényét kielégítve csak úgy fogjuk megoldhatni, ha a szövetkezetek és a nagyobb takarékpénztárak között benső viszony fog kifejlődni. Igaz, nem fog a takarékpénztáraknak valami exorbitáns osztalékokra módot nyújtani, de ha látjuk azt a helyzetet, hogy az ország nagy részében minden kicsiny, jelentékenyebb vidéki góczponton, minden vidéki városkában milliomokban halmozódnak össze a betétek és azok természetüknek megfelelő egészséges elhelyezést alig tudnak találni, vájjon a takarékpénztárak jól fölfogott érdekében nem volna-e helyesebb, ha ezen pénzösszeget arra használnák fel, hogy ők lássák el a körülöttük lévő falusi hitelszövetkezetek hitelszükségletét, lehet, hogy mérsékeltebb nyeresség mellett, de sokkal biztosabb elhelyezés -mellett, jóval kevesebb bajjal, jóval kevesebb költség.