Független Magyarország, 1905. március (4. évfolyam, 1061-1091. szám)
1905-03-01 / 1061. szám
2 független magyarország 1905. március 1 végén örvendezni: nem hazafias dolog; kár örvendezni: nem tisztesség. Az pedig szent igaz, hogy a kibontakozás munkájában a szabadelvű pártot tényezőnek elismerni nem akarjuk. De ez nem áll a szabadelvű pártnak tagjaira. E párttagok közül sokan hirdették választásokon és választásokon kívül, hogy az önálló vámterületnek hívei ; találkozunk számosakkal a belpolitikai reformok szükségességében és a nemzeti aspirációk érvényesítése a hadseregben a szabadelvű párt jó részének a vágya. Semmi akadálya annak, hogy ma, mikor ezek a kérdések a gyakorlati politika homlokterébe jutottak, ezek az urak egyesüljenek velünk e törekvésekben és készséggel elismerem, hogy csatlakozásuknak súlya volna , a nemzetnek teljesített nagy szolgálat lenne. Ám velük vagy nélkülük, mi bátorkodunk szívósak és türelmesek lenni. A nemzet pedig szintén türelmes, mert tudja, hogy akár harcolunk, akár csak készenlétbenlétben vagyunk, ez az ő érdekében történik. Csak «Az Újság» türelmetlen, — ám Az Újság nem a nemzet, csak gróf Tisza István és az ö. személyes tábora. Hogy pedig gróf Tisza Istvánnak politikája, a türelmetlenségnek politikája volt, — bocsánatot kérünk kedves «Az Újság», de az nekünk már nem újság, hát végre ne hajthassuk. Különböző osztrák kereskedelmi s iparkamarák után ma megszólalt a bécsi községtanács is, mint az alábbi félhivatalos közvéleményből olvasható. A községtanács mai ülésén Dorn községtanácsos indítványozta, hogy abból a célból, hogy a várost és lakosságot is lehetőleg gyorsan tájékoztassák Ausztria gazdasági különválásának és a vámsorompók felállításának következményeikről, és az ebből várható eshetőségekről, valamint, hogy az átalakulási folyamatot megfelelő intézkedések előkészítése által a városra és lakosságára nézve lehetőleg megkönnyítsék, küldjenek ki egy 15 tagú bizottságot, azzal a feladattal, hogy az esetleges gazdasági különválás előrelátható befolyását a bécsi fogyasztási és termelési viszonyokra tanulmányozza és erről a községtanácsnak jelentést tegyen, továbbá, hogy kutassa ki és hozza javaslatba azokat az eszközöket vagy intézkedéseket, amelyek az ilyen különválás esetleg kilátásban levő káros következményeit kiegyenlíthetik, vagy legalább gyengíthetik. Az indítványt a városi tanácshoz utasították. A német kereskedelmi szerződés Berlinből jelentik, hogy a külügyminisztériumban ma a belügyi és külügyi államtitkárok és az osztrák-magyar nagykövet aláírták azt a póthatározatot az Ausztria és Magyarországgal való új kereskedelmi szerződéshez, mely szerint az életbelépés határidejét 1906. február 15-ről 1906. március 1-jére halasztják el. Az orosz-német kereskedelmi és hajózási szerződéshez való 1904. július 28-diki pótlást ratifikáló okiratot ma báró Richthofen államtitkár és Osten- Sacken nagykövet kicserélte egymást közt. A szerződés 1906. március 1-én lép életbe. Éjjel érkezett berlini távirat szerint a Wolffügynökség jelenti Bécsből: gr. Wedel német nagykövet ma átnyújtott gróf Goluchowskinak egy jegyzéket, amelyben a Németországgal fennálló kereskedelmi szerződést 1906. március 1-re felmondja arra az esetre, ha addig az új kereskedelmi szerződés ratifikációinak kicserélése idejekorán meg nem történt volna. Exercitus hungaricua címen egy kis röpirat jelent meg ma, melynek szerzője (Titus Aemilius) a hadseregre vonatkozó magyar nemzeti törekvések érvényesülésének szükségét bizonyítja , megoldási módot is ajánl. A hadseregnek magyar területről kiegészített csapattesteit fokozatosan kellene áthelyeztetni a magyar honvédséghez. A magyarországi hat hadtest 12 hadosztálya, 6 lovas és 6 tüzérdandáré tizenkét év alatt esztendőnként egyegy hadosztály és egy lovas vagy tüzérdandár áthelyezése által rászkódtatás nélkül történhetnék meg a kettéválasztás, s ezzel automatice oldódnának meg a magyar állami jelvények, vezényleti és szolgálati nyelv, a tiszti státus, katonai nevelés a két évi szolgálat kérdései. A véderőnek egysége pedig a nagy német vezérkar példájára alakítható. Budapest, február 28. Minisztertanács. Félhivatalos jelentés szerint ma este minisztertanács volt, amelyen a kabinet valamennyi tagja részt vett. Gazdasági önállóság előtt. Amióta köztudomású lett, hogy az önálló vámterület felállítását maga az uralkodó sem ellenzi, az osztrák illetékes körök minden erejüket megfeszítik, hogy e kétségtelenül jogos szándékuntett a Béri-Szabados-Szendy zenei vállalkozásról. Szabados neve nem ismeretlen előttünk. Nem csak az operettel, de a víg operával is megpróbálkozott, s ha zenei vállalkozásai majdnem mind rövid életűek voltak, teszem az «Alszik a nagynéni» című egyfelvonásos — a magyar kir. Operaházban előadott — dalműve, ennek a rossz libretto volt az oka csupán. Ám a kritika elismerte mindig a Szabados-féle operettek ritka melódia gazdagságát, s a modern ilyetén bohtozatos zenében megnyilatkozó tisztult finomságot nála, mely a hasonló műfajt kultiváló zeneszerzők közül olyan előnyösen kiemeli és kiemelte őt — mindenkor. Szendy, a Mária zenei részének társszerzője mindeddig semmit sem dolgozott ugyan a színpadnak, de ráért paedagógiai munkálkodása közben is, hogy a koncerteken kívül a zeneirodalommal is foglalkozzék. Egész sereg zongoradarab (főleg kamarazenei kompozíció) bizonyítéka ennek. A bemutatásra kerülő regényes dalmű egészében ritka stilegységet mutat. Ezért is nehéz a munkamegosztás valamelyes megítélése, különválasztás kapcsán. Ismerve Szabados hajlamát a könnyed, dallamos zene terén, talán jól következtetünk, ha a melódiásabb részekben Szabados egyéniségét látjuk megjelenni, míg a karok hatalmasabb, lendületes — legtöbbször áhitatos, imaszerű — összhangjában a Szendy munkásságát sejtjük. Nyilván csak az igazán beavatottak tudják, miként oldódott meg kettőjük között a munkamegoszlás nehéz problémája, de a nagyközönség azt hisz- Bzak még csak sejteni sem fogja, hogy melyik sikerült részlet tudható be ennek vagy annak a társszerzőnek érdemül, hiszen említettük már, annyira egységes, egyöntetű az egész. Milyen szívesen regisztrálnánk még, hogy a társszerzőknek megint sikerült beigazolni, akár csak Erkelnek, hogy a magyar dallamnak és ritmusnak van jogosultsága, van elvitázhatlan létjoga a nagyobb szabású zenei műfajokban is. Hogy szerettük volna, mennyire óhajtottuk volna ezt újólag beigazolva látni! Ám legfeljebb a ritmus, a magyaros ritmus megjelenéséről adhatunk számot, s halvány felcsillanásáról beszélhetünk az itt-ott magyar, vagy magyaros dallamnak. Talán még legjellegtöbben az első felvonásban .Hadd lássalak még a halál előtt stb . Tarján, meg a Takács- Káldor énekelte : —— — — — — — — — Övé a lány, kiért szivem Titokban égett, a mióta Gyermekként látta meg szemem. szavakban. (II. felvonás 3. jelenet végszava). Pedig Béri (M o r a v c s i k) Géza magyaros cselekményének magyaros levegője után a priori olyan, de olyan természetesnek látszott, hogy ez a par excellence magyar téma nemzeti stílü zenét is kap. Avagy Szent István idejében még magyar zene nem járta talán? Dehát orgonaszó sem volt még akkor, s a hatás kedvéért mégis csak megszólal a násznép bevonulásakor a III. felvonásban. Aztán alig hisszük, hogy históriai feljegyzések maradtak volna a II. felvonásban levő pogány áldozat ballerövezte rendezéséről , legalább nem abban a formában, amint ez a bemutatón bemutatásra került. S ha itt a koreográfia ennyire eltér a históriai feljegyzésektől, a keleties motívumok helyett a tánchoz, az áldozathoz regős dalokat lehetett volna, ha mindjárt anachronizmus révén is felhasználni. Da lássuk csak a darab meséjét, úgy, ahogy ezt Béri elmondja. A darab, mint már említettük, Szent István korában játszik és hőse a pogány Horvát állásfoglalás. A kereskedelmi kamara ülése alkalmából Langner Károly elnök jelentésében a Tisza-kormány lemondásával foglalkozva a következőket fejtette ki: Rövid idő alatt kormányváltozást várhatunk, mely a közös országgyűlés politikai viszonyainak állásához képest különös figyelmet igényel Horvát és Szlavónországokban a gazdasági viszonyok jövendő alakulása tekintetében egyrészt Magyarországgal szemben és másrészt Magyarország és Ausztria között. Ennek a kamarának már gyakrabban volt oka és alkalma pontosan és erélyesen Tarján vezér, ki Kloppány eleste után átveszi ennek szerepét. Midőn boszuló hadjáratban Pázmán lovagvára ellen indul, első találkozásakor megszereti a szépséges Máriát, Pázmán lovag leányát. A mindenható szerelem révén lelke átalakul s meghatva Máriának veszélyt nem ismerő vállalkozásától, a neki szánt Gsilla kezét visszautasítja s a Bakony végtelen erdejéből kivezeti, hazavezeti mint boldog aráját. A keresztény hitre áttért szerelmes leventét Szent István kegyesen fogadja s látva hűségét lovaggá üti, majd neki adja a szerelmében túlboldog Mária kezét. Ám a kereszténység diadalmaskodása s a szerelmében megalázott Koppányleány — Csilla tragikumot teremtenek s a templomból hazatérő Tarján, még mielőtt boldogan szivére szoríthatná Máriát, orgyilkos áldozatává leszen. Csilla merénylete ugyan meghiúsul és Mária elkerüli a boszoráló tőrdöfést, ám szerelmesének halálát nem tudja túlélni s kikönyörögve a királytóla gyilkosok életét, holtan rogy össze a déli Tarján holtteste mellett. Csilla büszkeséggel visszautasítja a kegyelmet s öngyilkos lesz.* A miliő, a rendezés, a kiállítás minden tekintetben jellegző, sok tekintetben korhű is. A H. felvonásban előforduló pogány magyarok Hadúrnak bemutatott áldozata meg igazán festői. Csak az áldozati oltár körül táncoló leánykák elnyújtott balettje s a hastáncra emlékeztető koreográfiai rendezés hat kissé zavarólag. A büszke Csilla bevonulása meg szinte láthatatlanná lesz a «kosaras leányok» csoportosítása miatt. Egyébként a rendezésről csak jót, dicséretest mondhatunk. Visszatérve már most a zenére, dicsérőleg kell kiemelnünk elsősorban a színes hangszerelést. A polifónia, a ritmikai összhangok- Az osztrák Landwehr-miniszter lemondása. Bécsből jelentik nekünk, hogy báró Welserheimb Zeno osztrák Landwehr-miniszter lemondása befejezett dolog. Welserheimb már legközelebb megválik tárcájától, amelyet negyed század óta töltött be és parlamenti körökben biztosra veszik, hogy Schönaich táborszernagy, a josefstadti hadtestparancsnok lesz az új Landwehr-miniszter. Welserheimb már régóta foglalkozik ezzel a tervvel, de szándéka csak tegnap érett meg az urak házának ülése alatt. Történt ugyanis, hogy az urak háza három pártcsoportja az újonc javaslat vitájában egy-egy szónokot akart kijelölni, hogy felszólaljanak a hadsereg egységét és közösségét érintő magyar követelések ellen és hiábavaló volt minden rábeszélés, hasztalan volt báró Beck vezérkari főnök igyekezete, Auersperg herceg nem állott el szándékától. A Landwehr-minisztert ez végkép elkeserítette; nem is reagált Auersperg herceg beszédére válasza közben, csak az árulta el felindulását, amikor nyilatkozatát reszkető hangon e szavakkal végezte: — Isten óvja a császárt!