Független Szemle, 1935 (3. évfolyam, 1. szám)

1935-02-01 / 1. szám

rózza föl tehetségét, hanem csakis „eszmé­nyi célokat szolgál”, mint azt az alapító oly gyönyörűen megírta. Amellett bizonyára nyomorog is, hiszen Babits úr oly ékesen ecsetelte az ön nyomorát az első ülésen, hogy pillanatig még a bizottsági tagok is elhitték, akik pedig egészen pontosan tudják, hogy az ön havi jövedelme két család igen tisz­tességes megélhetését is biztosíthatja.­­ Lehetetlen összefüggést nem találni Nagy Lajos szovjetet támadó cikkei s a díjazás között, miután Nagy Lajos tavaly még csak segélyt sem kapott. Szerb Antal pedig ta­nári fizetésen kívül a Franklin Társulat háziszerzője is, aki ugyebár szintén kizáró­lag ideális s nem üzleti okokból írta s adat­ta ki a Pendragon legenda című detektív­­regényét. Ha nem nézzük a szociális szem­pontokat, akkor Füst Milán 100%-osan megérdemelte a díjat. 14 évig ugyan Ha­mupipőkéje volt a Nyugatnak, de istenem, lezárt korszakot képvisel, nem veszélyes. Az öt közül az egyetlen Halász Gábor az, akit tehetsége­s körülményei egyaránt predesz­tinálnak a díjra. A kisdíjaknál Telekes Béla, Ferenczy Valér és Bartha János (van-e ki e nevet nem ismeri?) azok, akik­nél méltóbb nem akadt széles e honban. Mert Pap Károly, Németh Andor, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Hajnal Anna stb., a fentiek mellett nem jöhetnek számí­tásba, nem szólva Kassák Lajosról, akit pe­dig épp e számunkban támadunk erősen, (így legalább nem vádolhatnak hazabeszé­­léssel) de, aki úgy látszik csak arra jó a Nyugatnak, hogy csalogató legyen az olva­sóközönség bizonyos rétege felé: lássátok, mi Kassák­ot is hozzuk, sőt, állandóan és megkülönböztetett tisztelettel. Na persze, díjat azért nem adhatunk, még túlságosan jól élhetne az a Kassák s amilyen hálátlan ember, eszébe jutna , megmondaná amúgy istenigazában véleményét a Nyugatról. Ak­kor már sokkal bölcsebb dolog az óvatosság! Hoci azzal a díjjal. Inkább odaadjuk Fe­nyő Lászlónak a jövőre. A Nyugat ismételten kikezdett bennün­ket Sajtószemle s Árkádia című rovatában. Gondolták, ha egyéb nem akad, jó lesz ezek­kel a piszlicsár dolgokkal. Nos, nem követ­jük ezt a módszert. Nem bújunk szignálat­­lan cikkecskék mögé. Megvolt a bátorsá­gunk ítélőszéket tartani önmagunk s vég­zett kétéves munkánk fölött. Hátbadöfés helyett tehát kiállunk és hirdetjük: le kell már egyszer számolni a magyar irodalom !(Résvévé nőtt Nyugattal s azzal az egész körrel, amely mímeli az életet, mikor a béka levágott lábához hasonlóan reflexmozdula­tokat végez, holott az élethez való köze s az élet maga, már rég elszállt tőlük s nem is tér vissza soha. IGAZ HÓDOLAT Bölcs aranyszakáll! Mily szomorú, hogy nem ért meg téged e kor, mely oly profán, ami már istenkáromolás. Mert te isten vagy, kinek csak imádat s jobbágyi hódolat jár, nem hitvány igazság s karakán szó, — igaz-ef Ó lángész! leborulok előtted én. Bocsásd meg gyáva árulásom, hogy szeles s kapkodó voltam. Te tudod: a gyerek és bolond megmondják az igazat, bár én részeg voltam, mikor szívem szerint vétettem ellened, sérthetetlen személy. B­er­da József FÜGGETLEN SZEMLE 3

Next