Független Szemle, 1935 (3. évfolyam, 1. szám)
1935-02-01 / 1. szám
rózza föl tehetségét, hanem csakis „eszményi célokat szolgál”, mint azt az alapító oly gyönyörűen megírta. Amellett bizonyára nyomorog is, hiszen Babits úr oly ékesen ecsetelte az ön nyomorát az első ülésen, hogy pillanatig még a bizottsági tagok is elhitték, akik pedig egészen pontosan tudják, hogy az ön havi jövedelme két család igen tisztességes megélhetését is biztosíthatja. Lehetetlen összefüggést nem találni Nagy Lajos szovjetet támadó cikkei s a díjazás között, miután Nagy Lajos tavaly még csak segélyt sem kapott. Szerb Antal pedig tanári fizetésen kívül a Franklin Társulat háziszerzője is, aki ugyebár szintén kizárólag ideális s nem üzleti okokból írta s adatta ki a Pendragon legenda című detektívregényét. Ha nem nézzük a szociális szempontokat, akkor Füst Milán 100%-osan megérdemelte a díjat. 14 évig ugyan Hamupipőkéje volt a Nyugatnak, de istenem, lezárt korszakot képvisel, nem veszélyes. Az öt közül az egyetlen Halász Gábor az, akit tehetséges körülményei egyaránt predesztinálnak a díjra. A kisdíjaknál Telekes Béla, Ferenczy Valér és Bartha János (van-e ki e nevet nem ismeri?) azok, akiknél méltóbb nem akadt széles e honban. Mert Pap Károly, Németh Andor, Zelk Zoltán, Radnóti Miklós, Hajnal Anna stb., a fentiek mellett nem jöhetnek számításba, nem szólva Kassák Lajosról, akit pedig épp e számunkban támadunk erősen, (így legalább nem vádolhatnak hazabeszéléssel) de, aki úgy látszik csak arra jó a Nyugatnak, hogy csalogató legyen az olvasóközönség bizonyos rétege felé: lássátok, mi Kassákot is hozzuk, sőt, állandóan és megkülönböztetett tisztelettel. Na persze, díjat azért nem adhatunk, még túlságosan jól élhetne az a Kassák s amilyen hálátlan ember, eszébe jutna , megmondaná amúgy istenigazában véleményét a Nyugatról. Akkor már sokkal bölcsebb dolog az óvatosság! Hoci azzal a díjjal. Inkább odaadjuk Fenyő Lászlónak a jövőre. A Nyugat ismételten kikezdett bennünket Sajtószemle s Árkádia című rovatában. Gondolták, ha egyéb nem akad, jó lesz ezekkel a piszlicsár dolgokkal. Nos, nem követjük ezt a módszert. Nem bújunk szignálatlan cikkecskék mögé. Megvolt a bátorságunk ítélőszéket tartani önmagunk s végzett kétéves munkánk fölött. Hátbadöfés helyett tehát kiállunk és hirdetjük: le kell már egyszer számolni a magyar irodalom !(Résvévé nőtt Nyugattal s azzal az egész körrel, amely mímeli az életet, mikor a béka levágott lábához hasonlóan reflexmozdulatokat végez, holott az élethez való köze s az élet maga, már rég elszállt tőlük s nem is tér vissza soha. IGAZ HÓDOLAT Bölcs aranyszakáll! Mily szomorú, hogy nem ért meg téged e kor, mely oly profán, ami már istenkáromolás. Mert te isten vagy, kinek csak imádat s jobbágyi hódolat jár, nem hitvány igazság s karakán szó, — igaz-ef Ó lángész! leborulok előtted én. Bocsásd meg gyáva árulásom, hogy szeles s kapkodó voltam. Te tudod: a gyerek és bolond megmondják az igazat, bár én részeg voltam, mikor szívem szerint vétettem ellened, sérthetetlen személy. Berda József FÜGGETLEN SZEMLE 3