Függetlenség, 1905. január (18. évfolyam, 4-20. szám)
1905-01-11 / 4. szám
Kecskemét. 190Január 11.___________Szerda. „""te XVIII. évf. 4-ik szám. Befizetési ár: 'M H W _ Előfizetési ár: *elyre:i Ászhoz hordva BHA ■ áttt&k HBHOf gff HM Wk Hj áEUfch JpBfl Vidékre postán kóla** hóra 60 fillér. M gff f| igil ■ ff 1! W §&■ »TB n ■■ K*-v hóra,!' 1 A r’-egy»dérre . 1.80 £ HL |K S flf §3 Hmm W. Si §».«m aSSaM Qh| H Negyedévre c 1 félévre . . 350 K K | iillll | W 19 / ^ ■ ■ TMévre ■ H.C Egy szám 4 fillér. B BJg NJJ IjlVE |§ mm ILm 8 ^ fj | B~B Egy szám 8 fillér. Szerkesztőség és B H Wmf-*-; m w SMw Fiók-kiadóhivatal, kiadóhivatal: I. tized, Kettem-H. tized, Lejtő- . POLITIKAI NAPILAP. plomköz, reform, ateza. 324 szám A FÜGGETLENSÉGI 48-AS PÁRT HIVATALOS LAPJA. bazárépület 10. sz Felelős szerkesztő: Tömöri Jenő. Főszerkesztő: Szappanos István, Tisza István A · Kossuth, Kecskemét, 1905. jan. 10. na valaki, akit most szalasztanának el hozzánk a legsötéteb Afrikából, — elolvasná Tisza István legújabb levelét, amelyet a „Kecskeméti Lapok“ mai száma tálal fel a kecskeméti választópolgárok hizlalására, — azt találva hinni, biz’ Isten elhinné, hogy Kossuh Lajos szelleme támadt fel Tisza brigafosban. Hosszú lére eresztett keresbeszédben próbálja mentegetni az akotmány ellen elkövetett bűntetteit ", kihökkenti végül, hogy: ,,apáink kent öröksége, a 48 alkotása veszélyen forog.“ Hát ez színtiszta igazság,"— esik az a bibi, hogy a 48. alkotásit épp Tisza István úr politikai létezése veszélyezteti, aki most II. Kossuth Laosként hívja segítségül a nemzetet. Ha tehát Tisza István úrban csak úgy szkrája lenne a hazafias becsületérzésnél, akkor elsősorban is a legnagyobb veszedelemtől, a saját becses személyétől mentené meg a lázát, és a „48-as alkotásokat.“ Azt is írja a kis hamis a drági kis levélkében, hogy : „aki igaz hűséggel ragaszkodik a 48-as törvényekhez... annak pártkülönbség nélkül kezet kell fognia, hogy ezt a veszélyt elhártsuk.“ — Hohó, jó uram, hát már nem bízik a maga pártjában, a híres szabadelvű pártban ? Hát már rászorulna a nemzetre pártkülönbség nélkül? Talán azt óhajtaná, hogy az egyesült magyar ellenzék tagjai is támogassák a Tisza gyászmagyarkáit, hogy annál kényelmesebben bánhassanak el a nemzet alkotmányával? ! . . . „ ... Ez ma már nem pártkérdés, hanem a hazafiság, úgyszólván csak tisztesség és becsület kérdése!“, fűzi hozzá kommentárképen a »K. L.« cikkírója. Nos hát ha ez már nem pártkérdés, hanem a hazafiság, a tisztesség és becsület dolga — »magad montad Dandin György« — úgy hagyják cserben a kecskeméti szabadelvűpártis urak a kormányon garázdálkodó szabottelvű hősöket és siessenek pártkülönbség nélkül a haza, illetve a tisztesség és becsület megmentésére ! Mert — reméljük — csak nem akarja a »K. L», hogy az ő iskolájába menjen a kecskeméti polgár »tisztességet és becsületet« tanulni, mikor olyan országos gavalléroktól tanulhatja, mint Kossuth Ferenc, Apponyi Albert, Bánffy Dezső, Andrássy Gyula, Darányi Ignácz, Károlyi és a Zichy, grófok ? Végül azt írja még a „K. L.“, hogy: „Nincsen ma már szó se negyvennyolcról, se hatvanhétről; se függetlenségi, se kormánypárt.“ — Hát lesz az igaz, hogy a szabadelvűpárti kormányok 35 éves sáfárkodása odavitte a helyzetet, hogy ma már nem akad széles Magyarországon ember, aki meggyőződésből lenne kormánypárti, ha csak a privát érdekei nem hajtják a Tisza István aktába és nagyon kevesen hisznek még komolyan a 67-es alap üdvözitő voltában. — De abban már téved a laptárs, ha azt írja, hogy „nincs már szó 48-ről, nincs függetlenségi párt.“ — Igenis szó van a 48-ról, — nézzen szót szerte az országban s hallhatja, hogy sokkal erősebben visszhangzik most az ország lelkében, mint 48. óta bármikor. És van függetlenségi párt is. És hogy mennyire van, azt meglátják majd a kecskeméti kormánypárti urak a választásokon! Azért hát, kormánypárti urak , lassan a testtel! Nem az a legény a ki itt, hanem az a ki állja! Kecskeméti Vilmos. ! TARC A. Lelki áldozat. 1 Juta: Tömöri Jenő. Már a fegyver is a hátán volt Tirnováni Péternek, mikor még egyszer ölbe kapta a nagy gyerekek szerelmes mohóságánál a feleséget. Össze-vissza pirosra csokista hófehér arcát s még akkor is alig akart megválni tőle, midőn Nucut a kerülő harmaszor nógatta az indulásra. -s vadkanok törték éjjelenkint az erdő alatti kukoricást s már rég készült Tirnován. ..tszenvedélyes vadász erre a lesre. 1 .akol az ura türelmetlen kerülőjével eltávont, Márie kiült kis szalon erkélyére, s orm nézte, hogy a szűk hegyi ösvévényer a fölfelé haladók alakját mint nyeli el a girs szürkület. Caudes, poétikus szép őszi este szállotta!A kis oláh falu lakóinak nagy része már tv nyugalomra tért s csak itt-ott csillám kie. parányi ablaküvegeken a halvány mécs vi ,gal teli ezüstös fénynyel volna be s az apró- fehér szalmáé házakat s egész sí párazönt tánczoltatott a kastély erkélyeitt tovarohanó Kőrös tajtékos fodrain. A távolabbi havasok körvonalai szegték léptétlen a láthatárt, melyet sűrűn élénkítettek a pásztortüzek villogó csillagjai. Marie e szép őszi est hangulata alatt állott teljesen. Kissé fázósan reszket ugyan össze könnyű selyem blonzában, de azért mégis jól érezte magát a nagy, falusi csend közepette. Hosszan, merengőn nézte végig az , iteák girbe-görbe sorát, míg tekintete megakadt a pirosra mázolt, rozoga zsindelyes templomtornyon. A templom mellett van az ócska papilak, susogó vén ákácok alják körül. Márie mélyen felsóhajtott, azaz idomtalan, nagy épület, azok a suttogó akácok olyan édes, olyan fájó emlékeket költöttek fel szívében. Ott volt ő anyányi játszó gyermek, az eleven, viruló szép kis papleány, ott élte a nagy ákácok védő árnyán , az élet legszebb, legrózsásabb idejét. Akkor még édesapja a hófehér öreg lel, kész járt misézni, a belül cifra, tarka képes templomba s ők ott térdeltek mindig az első sorban, igen ő meg az a sápadt , leányos arcú klerikus Dragodár János. És a templom után ovis volt a világ. Ha tavasz volt, nekivágtak a napsugaras hegyoldalnak, koszorúba kötötték a rét minden viset egymás fejére. Ilyenkor a fiú mindig elmondta nagy komolyan : — Márie, ha végezek s parochiát kapok, te leszel a feleségem és senk más. A leánynak boldogságtól ragyogtak fel a szemei, de mégis szemérmeskedőn tapasztotta le puha kis kezével a száját., És így maguk se tudták mint, csak egyszer ott voltak egymás karjaiban, míg fel nem rezzentő ártatlan, tiszta mámorukból valamelyik arra kóválygó pásztorgyerek, illedelmesen rájuk köszöntve a jó napot. Az öreg pópa haldokló lelkét nagy ! megnyugvással töltötte el a gyerekek vonzalma s utolsó órájában kezüket egymáséba téve halk reszkető hangon megáldotta őket. Márie a tágas papilakban magára maradott anyjával, kit szomorú, sötét aggodalmak gyötörtek a jövő felől, mely komoly szükséggel fenyegette. Örökkön sirt, szüntelen sóhajtozott, úgy, hogy Márie fiatal, vidám lelkére is valami sötét ború nehezedett, kivált mikor János is visszatért Balázsfalvára, hogy a még hátralevő esztendejét a theologián lemorzsolja. Ilyen komor, sötét világ volt az özvegy papné lakában, midőn egy délután előkelő látogató kopogtatott be az ajtón, a falu gazdag, fiatal földesura : Tirnován Péter. (Folyt. köv.) Politikai hírek. A felső kerületi szövetkezeti ellenzék vezér bizottsága ez úton értesíti az elvtársa■ okát, hogy a végrehajtóbizottság állandóan rendelkezésre áll minden választónak a függetlenségi Népkor V. tized, Klapka utca 1 165. szám alatti párthelyiségben.