Függetlenség, 1906. március (19. évfolyam, 48-73. szám)
1906-03-02 / 49. szám
Kecskemét, 1906. március 2. Péntek XIX. évfolyam, 49. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR g g ff Szerkesztőség és Jfelyben \\az}\oz __^ kiadóhivatal: hordva m JfiBlk fip&L H Spra lA H JPto Kef. egyház nyom-A f6 4 kor! ETi E. . r Uuut I Lmnotu vidékre postán küldve POLITIZEST-A.! 2*T^.Fiókkiadóhivatal: Félévre 760 fill. A kecskeméti függetlenségi és 48-as párt hivatalos közlönye, könyvkereskedése Felelős szerkesztő Főszerkesztő Társszerkesztő TÖMÖRI JENŐ SZAPPANOS ISTVÁN KECSKEMÉTI VILMOS Olvasóinkhoz ! A belügyminiszter február 28-tól kezdve országszerte beszüntette a lapok utcai árusítását és ezek között, a „Függetlenség” utcai elárusítását is. A kormány törvény és jog ellenére megfenyegeti a sajtót és a közönséget azzal is, hogy minden üzletben is betiltja a lapok árusítását. Világos ennek a merényletnek a célja : meg akarják fojtani a független sajtót, hogy ne írhasson szabadon az abszolutizmus garázdálkodásáról. Polgárok, ne engedjétek ezt! Egy mód van a kormány merényletének elhárítására. Elő kell fizetni a lapokra. Mindenki, aki hívünk, előfizet lapunkra, a „Függetlenségire. A független magyar közönség úgy veri vissza leghatásosabban a sajtószabadság elleni érvtámadást, ha csak azért sem vonjameg támogatását tőlünk, kiknek kezéből semmi erőszak ki nem csavarhatja atollat. A „Függetlenség“ szerkesztősége. Kiáltvány a nemzethez. Kossuth Ferenc, Apponyi Albert gróf, Andrássy Gyula gróf, Bánffy Dezső báró, Zichy Aladár gróf, Darányi Ignác és a vezérletük alatt álló szövetkezeti ellenzéki képviselők manifesztuma. II. A katonai követelések. Sem a irály alkotmányos jogai, sem a pragmatika szankció által létesített kapcsolatot ő felsége többi országaival, sem az 1867. évi törvényeket nem érintették azok a követelések, amelyeket a véderőre nézve a nemzet támasztott. Nem is ok nélkül és mintegy ötletszerűen támasztotta ezeket a nemzet épen most, mert az ok oda vezetendő vissza, hogy a katonai hatalom által tervbe vett katonai terhek tetemes fokozásával szemben, a nemzet nagy része azzal az elvitázhatatlan jogával akart élni, melyet az 1867. évi XI. t. c. 12. §-a biztosit, hogy az ujoncmegajánlás feltételeit az ország maga állapítsa meg. E jogra támaszkodva követelte az ellenzék azon állapotoknak megváltoztatását a hadseregben, amelynek a nemzet legnagyobb részének meggyőződése szerint a magyar nemzeti állam eszméjével kirívó ellentétben állanak; követelte a magyar állam nyelvének, zászlójának és jelvényeinek alkalmazását az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben, melyre pénzét és vérét áldozza Magyarország, mint a két állammonarchia egyik egyenrangú önálló állama. Az ellenzék harca. Ezen irányzat letörését és a szólásszabadság korlátozását célozza az a parlamenti erőszak, amelyet, a képviselőház tanácskozásainak jogrendjén elkövettek, s mely oly felháborodást szült, hogy ennek hatása alatt az akkori ellenzék sorai tetemesen megszaporodtak. Midőn pedig a király, a nemzet ítéletére hivatkozott, a nemzet az ellenzéknek adott igazat és magában az ellenzékben nagy többségre emelte azt a pártot, mely a katonai téren a nemzeti követeléshez való ragaszkodást hirdette és úgy ezen, mint minden más téren az ország függetlenségének és önállóságának elveit vallja és ezeknek jegyében küzdött és győzött a választásoknál. A többség programmja. A parlamenti többség, mely az ellenzéki pártok szövetségéből alakult, élni akart jogával. Kormányt alkotni és teljesíteni akarta ,alkotmányos kötelességét, a kormányt vállalni. Megállapodott tehát egy közös kormányzási programmban, amelyhez elvei feladása nélkül a szövetkezeti pártok mindegyike hozzájárulhatott és hozzá is járult, amely programot a képviselőház felirat alakjában terjeszt az uralkodó elé. A programmot, mely a létező törvények keretein belül mozgott, a király ridegen és hajthatatlanul visszautasítá, sőt a százados alkotmányos szokástól eltérőleg, a feliratra nem is válaszolt. A király akarata. Azt követelte a király, hogy a többség, a által kijelölt programja alapján vállaljon Kormányt, ami nemcsak ellenkezett volna az alkotmányosság alapelveivel, hanem gyakorlatilag, sem lett volna kivihető. A képviselőház többsége, bár hűségesen ragaszkodott alkotmányos álláspontjához, mindent elkövetett arra, hogy az összeütközést a törvényhozás két tényezője közt elsimítsa. A kibontakozás érdekében elment a legszélsőbb határokig az engedékenység terén, ameddig elvtagadás, a nemzeti jogok feladása az alkotmányosság alapfeltételei csorbítása, egyszóval a nemzet elleni árulás elkövetése nélkül elmehetett. Mindenben számolt a király kívánságaival és csak anynyit kötött ki amennyi bizonyítékul szolgált volna arra nézve, hogy a király is számol a nemzet óhajtásaival, tehát a válságot alkotmányosan akarja megoldani. Élő alkotmányos tényezőként teljes lojalitással, tiszteletben tartottuk a királyi akaratot, de viszont — meggyőződésünk szerint — joggal számíthattunk arra, hogy a választásoknál megnyilvánult nemzeti akaratot is tekintetbe veszi a király. Minden kísérlet azonban hiábavaló volt, közeledésünk minden alakjában merev és rideg, elutasításban részesült. A királyi hatalom nem keresett kiegyenlítést a törvényes keretek közt megnyilvánult nemzeti akarattal, hanem feltétlen meghódolást követelt a nemzeti képviselettől. Nem elégedett meg saját akaratának gyakorlati érvényre jutásával, hanem elvi elismerését követelte annak, hogy a vitás téren, a katonai kormány követelései által előtérbe sodort katonai kérdésekben a nemzet akarata egyáltalán nem számít. Ez az elismerés, ez a lemondás, ez a meghódolás lett volna föl, tételei annak, hogy a parlamenti többség kormányra jusson, hanem annak is, hogy a nemzet egyáltalán tovább élvezhesse más téren is törvényekkel biztosítót alkotmányos jogait és meglehet, hogy magát, az alkotmányosság fenntartását. POLITIKA. Márciusban soroznak. Bécsi politikai körökben egész bizonyossággal állítják, hogy Magyarországon el fogják rendelni a sorozást, dacára annak, hogy az újonctörvény nincs még megszavazva. A sorozást március közepére tervezik. Fejérváry bécsi tartózkodása is ezzel a tervvel áll összefüggésben. Jön a cenzúra. Az igazságügyminisztériumban tegnap tanácskozás volt,, amelyen elvileg megállapodtak abban, hogy a sajtóügyeket kiveszik az esküdt-szék hatásköréből és kivételes bíróságra ruházzák. Megbeszélték az előleges cenzúra módozatait is. Az újítások behozatala csak hetek kérdése. — Hát csak hadd jöjjön a cenzúra, ,a hazafias sajtónak ugyan fenyegetésekkel és börtönökkel sem fogja be a száját. Sajtószabadság Boszniában. Míg,nálunk, Magyarországon békákat raknak a sajtószabadságra, addig Boszniában és Hercegovinában leoldják a sajtószabadságra rakott rabbilincseket. A hivatalos lap mai száma ugyanis közli, hogy a kormány Bosznia és Hercegovina területén az eddig fizetett naptár, hirlap a hirdetmény- és hirdetési bélyeget megszünteti. Persze, Bosznia tartomány. Magyarország azonban csak független, szabad ország! Feloszlatták az alkotmányvédő bizottságokat. Kristóffy belügyminiszteri ügyvezető rendeletileg feloszlatta az alkotmányvédő bizottságokat, mert azok az abszolutizmus által sújtott tisztviselőket és póttartalékosokat segélyezték. Hát csak oszlassa föl a híres népboldogító, a nemzet azért meg fogja találni utját a hazafias érdemek jutalmazásának és az abszolutizmus által ütött sebek orvoslásának. • Ellopják a nyugdíjakat. Hír szerint a kormány elhatározta, hogy mindazon tisztviselőket, akik nem akarnak szolgálni a bitorló kormány alatt, megfosztja nyugdíjuktól. Erre a gazságra is csak olyan kormány képes, aminő az ügyvezető banda. FaNiJIJÁC plfíflTPlÁcrA I Min*en helybeli, bel- és külföldi napilap, hetilap, folyóirat és divatlap. Előfizethető ■ Villilttd vlUUlivIvM v ■ úgy helyben, mint vidékre és a szállítás a leggyorsabban eszközöltetik eredeti áron minden költség nélkül! — FEKETE SOMA könyv-, zenemű, papír-, író- és rajzszerkereskedése Kecskeméten, a Népbank alatt.