Függetlenség, 1907. február (20. évfolyam, 27-49. szám)
1907-02-01 / 27. szám
lhalm azt ,a tőkét, amit más szerzett. Németországban az elvek ilyen csudatos nyakatekerésén már nem is szónok-háborúznak, hanem csak nevetnek, de ez a nevetés aztán csakugyan élt is. De a bukáshoz hozzájárult más is. Ezen a most lezajlott választáson, a német szocialistának számot kellett vetni önmagával, hogy mi is ő hát tulajdonképpen? Csak szocialista-e s egyéb semmi, vagy pedig elsősorban bűnszerető polgár s csak azután követője valamely politikai pártnak. És az utóbbi felfogás győzött a tömegek százezreivel. Győzött a német birodalomban, a dicsőséges, de alig harmincöt éves mutu egységes államban Hát itt nálunk, a bűnszeretet ezeréves vérrózsái, a történelem dicsőséges tradíciói között? Nemzetközi hadi leszerelés. A jövendő korszak szociális államának megvalósításához egyik legjelentősebb lépés a hadseregek nemzetközi leszerelése lesz. Ma még távol vagyunk attól, hogy ennek még csak időpontját is határozzuk, de hogy töltetlen be fog következni, azt elvitatni nem lehet. Soká fog még valóra válni a nemes eszme, sokat kell még addig küzdenünk érte, de ha végre megvalósul, annál szebb és fenségesebb lesz a maga egyszerűségében. A nemzetközi hadi leszerelés eszméje azonos a világbéke ideális és nemes fogalmával. Hock János mondja, hogy az örök béke isteni erőt rejt magában, sőt az maga az Isten ereje. Mikor az a tizenkét szegény halász hirdetni kezdte Krisztus igéit, ki hitt akkor még az ő győzelmükben. S a kicsiny magból mégis óriási fa lett, melynek árnyában egész országok, világrészek népei pihennek. Éz így, bár ma még a messze jövő zenéje a nemzetközi hadi leszerelés, a világbéke s az eszme még kicsiny mag, de lesz abból még óriási fa is! Hiszen maga Krisztus is a béke apostola volt s a lélek fenségét hirdette, nem pedig az ököljog uralmát. S majd ha örök béke honol minden felé, akkor lehet csak nyugodtan munkálkodni a keresztyénség fájának óriási lombjai alatt, mert amig az örök béke eszméje diadalra nem jut,, addig nem teljes a keresztyénség győzelme sem. Az örök béke eszméje már nem új. Régóta ott él az már a lelkek mélyén, csakhogy még eddig nem nyert nyíltabb kifejezést. Már évezredekkel ezelőtt templomot építettek a régi Görögországban a Béke tiszteletére, sőt a békét Pax istenében személyesítették meg sőt istentiszteleteket tartottak tiszteletére. Hasonlóképen a Krisztus születésekor virágzott régi Rimában is építettek templomot a békének, mert már abban a legendás időben is beláttál, hogy a harc lehet dicső, de a munka, a boldogság, a jólét a béke szolgái. A nemzetközi hadi leszerelés legfőbb indoka, hogy sok munkaerőt és anyagi segítséget von el más, nemzetgazdaságtas szempontból hasznosabb céltól. Nézzük először, mily sok munkás kezet von el a hadsereg más, hasznosabb munkától s vegyük elő a minden szónál meggyőzőbben beszélő számokat. Oroszországban a hadsereg létszáma béke idején 930.000 ember, Franciaországban 650.000, Németországban 607.000, nálunk (Ausztriával együtt) 332.000, Angliában 325.000, Olaszországban 275.000 ember. Tehát Európa hat legnagyobb államának hadserege több, mint hárommillió embert tart vissza minden hasznosabb munkától béke idején. Pedig ezek az emberek mind erős, munkabíró fiatalok, kiket, még ezer törekvés lelkesít. Három millió munkabíró erős ember haszontalan munkára kárhoztatva! Mennyivel mozdítaná elő ez hatmillió munkáskéz a nemzeti vagyont csak egy év alatt is! Hát még évtizedek, évszázadok alatt, ha nem vonnák el rendes munkájától! Mennyi elvesztett munkaerő !Másik legnevezetesebb indoka a leszerelés szükséges voltának az a tény, hogy a szegény emberek, az állampolgárok adójából évenként óriási összegek mennek veszendőbe a hadsereg főtartása címén, így Oroszország 1,123 millió koronát dob ki a hadseregre, Németország 859, Franciaország 854, Anglia 771, Magyarország (Ausztriával együtt) 365, Olaszország 321 millió koronát veszít el hadseregének fentartása fejében. A hat legelső európai állam tehát majdnem ötödfélezer millió koronát dob ki hadseregére 1 Mily óriási összeg 1 Mennyi iskolát, kórházat, könyvtárat s más efféle humánus intézetet lehetne ezen az összegen felállítani 1 Nálunk pl. ma még mennyi kivihetetlen terv válnék úgy valóra. Ingyenes iskolázás, tisztviselői fizetés-javítás, menynyi államosítás s a jó ég tudja, mi minden nem tellenék ki abból a 365 millió koronából, mely több mint egynegyedét teszi az összes kiadásoknak (Ausztriát is ideértve). S mily csekély ezzel az óriási összeggel szemben az iskolaügyi kiadások tétele, a közoktatásügyi minisztérium költségvetése ! Mennyi kidobott anyagi erő ! Franciaországban egy lélekre 23 korona hadügyi kiadás jut évenként. 23 korona fejenként még a két hónapos gyermekre s az asszonyokra is. Nálunk pedig majdnem 9 korona jut egy lélekre a hadi költségvetésből évente. S egy magyar tanító fizetése alig pár fillérrel több naponként két koronánál. Minek itt bizonyítani, mikor a számok oly élénken s meggyőzően beszélnek. Ez a néhány adat is a legbehatóbban bizonyítja a nemzetközi hadi leszerelés szükséges és célszerű voltát. Hát még ha azután a háború idejére gondolunk ! Amikor Franciaország pl. négymillió embert mozgósít. Mennyi véradóval és pénzáldottal jár a háború, hol ezrek esnek el a harctéren s milliónyi összegek mennek veszendőbe. Kell e ide riasztóbb példa az orosz-japán háborúnál ? Amióta ember él a földön, azóta örökös a harc, a küzdelem. S mennyi emberéletet, anyagi erőt és boldogságot ölt már meg a háború ! A haladó kor azonban a béke olajágával közeledik felénk. S küzdeni fog az ember akkor is, de nem a dúló csatában, hanem a munka mezején. S az örök béke korszaka nemcsak a munka és boldogság ideje lesz, hanem a megbonthatlan, erős rend korszaka is. Mert ha feloszlik is a hadsereg, a közrend fentartására mégis szükség lesz egy jól szervezett rendbiztosító intézményre még tartalékban is. S a hadsereg megszüntetése után be lehetne hozni az újfajta, szociális egy éves önkéntesség intézményét. Ez abban állana, hogy mindenki, tekintet nélkül, arra, hogy férfi-e, vagy nő, gazdag-e vagy szegény,, egy éves önkéntesi szolgálatot teljesítene az állam részére, de nem a gyakorlótéren és kaszárnyában, hanem az iskolákban, gyárakban, kórházakban, hivatalokban. A munkás dolgoznék az állam gyáraiban s gazdaságaiban, a tanító, tanár tanítana az állam iskoláiban, az orvos gyógyítana az állam kórházaiban, a hivatalnok dolgoznék az állami hivatalokban egy évig annyi viszontszolgáltatás mellett, amennyi mellett ma katonáskodni tartozik. Ez az eszme is nagyon szép, de még mindig a jövő zenéjeként hangzik az érte lelkesítő szó. Pedig ez összeegyeztethető a nőemancipáció ide vonatkozó kérdéseivel is, mert az ily nemű szolgálatot a nők ép úgy teljesítenék, mint a férfiak. Egyszóval, ha az ember igazán ember akar lenni s hivatásának magaslatára akar emelkedni, kell, hogy hive legyen a nemzetközi leszerelésnek. Kell, hogy mi mindannyian a szeretet vallásának tanait fejlesszük tovább, akkor pedig, ha ezt cselekesszük, csakhamar eljutunk a világbéke országához, hol örök boldogság fog lakozni a szívekben. Váry István: cipőt veszek rá ezüst pitykékkel. Apádat is gazdaggá teszem; lovai számára szálanként válogattatom a béresekkel a legjobb szénámat. Jöjj hozzám Rózsi ! Majd meg akarja ölelni a leányt, de az zerge-ügyességgel keresztül ugorja a lobogó tüzet. — Meg ne öleljen az úr! Nem leszek a felesége, ha rám rakja az ég minden csillagát is! Nem kellenek a selyem rongyai, szebb lesz az a viganó, amit Jancsi vesz, ha csak bécsi piros lesz is. A legény pedig a hegedű vonóját ütésre emeli. — El ne vigye az ur a Rózsit, mert pórul jár. A vajda rendre utasítja a legényt. — Hát menyasszony vagy Rózsi? kérdi az uraság. — Az vagyok s boldogan néz Jancsira. — Itt a pénz, neked adom menyasszonyi ajándéknak, de csókolj meg csak egyszer. — Csókold meg Rózsiként ! Biztatja a vajda s a leány a biztatásra megcsókolja az uraságot. — Nagyságos uram, ha eladom a csikómat, megtartom Rózsi lakodalmát, f*?61 hm' — Jó, eljövök, csak meg ne traktáljatok döglött malac-pecsenyével! — A, dehogy, az Isten világért sem ! Búcsúzóul odaszól a vajdának, amit fellép a kocsira. — No vajda, a lovaid máskor is itt legelhetnek ! A leánynak pedig oda kiált: — Szép „fekete rózsa“, cigány Rózsi, a lakodalmadba eljövök ámi A leány a földesúr szavait egy csattogó kacajjal viszonozza; de milyen nevetés ez! Először olyan, mint a gerle bugás, majd mintha fülemile csattogtatná énekét; közben szemei pajkosan tekintenek az uraság felé s mintha bosszantani akarná, vagy játékot akarna vele űzni, füstös fejét odahajtja Jancsi mellére s kihívóan oda kiált: — Ezért a szép ajándékért akár násznagyom is lehet az ur! Ez azonban még csak egy pillantást vetett a szép leányra s a könnyű kocsi tova gördült. — Már nagyságos uram, mondja a bakon ülő kocsis, bajszán egyet pödöritve — ha ilyen szép feleségem lenne, a világ leggazdagabb emberének képzelném magam! — Ugyan Ferkó ! Mikor még engem is lenéz az istenadta ! Többet ér neki a — ir Janes) 1 mérgesen har rajtja Kette az illatos szivar maradványát. KUOOETLENSlfiG 2. oldal. Az Iskola műhelyéből. Az élet a sok kellemetlenség mellett örömöket is hoz. A legtisztább örömet nyújtja az ártatlan gyermek. A gyermekek az örömekben szegény emberek legnagyobb kincsei. Minden tanító tehát kincstárnok. A tanítóra . .lépés .fontos feladat, van bízva. Boldog, ha feladatának megfelelni tud.