Függetlenség, 1908. április (21. évfolyam, 76-99. szám)
1908-04-01 / 76. szám
Kecskemét, 1208. április 1.______________________________Szerda___________ ____________XX. évfolyam, 76. szám. ELŐFIZETÉSI AR:Q | J Szerkesztőség és Helyben házhoz hordva: ^^^hb^b bb mbhbhh bb bb bmh bb kiadóhivatal Negyedévre. . . 2 kor. 111 lg*TM ml: B WRgfl »ITM „Függetlenségi könyv-Félévre .... 4 kor. Si Bl S3 gS TM HL_ M H §B_ ®BSy|| H TM nyomdája V. t. Lakatos-Egyes szám . . 2 fitt. BsSIS ||| Hl 111 gsEB Ifi ggg|| HP&l gg Hl Hm BföilSa gfill! H bm Utca 110. szám; Szerkesz-Vasár- és ünnepnapi szám H rat la 5§| Él 'fi gg Sra P3 B ff§ l|If lg lg Ifi jgi tőség piactér, hova a lap 4 hltér. lg ||LJ§| M-rJl IlS lm, M „g§ f|| WLJeS szellemi részét illető köz-Vidékre postán küldve: " ^ M 11 lem^ek is küldendők-Negyedévre .. 3-90 fill. POLITIKAI NAPILAP Telefon: Félévre . . . 7~66 fin, fl kecskeméti függetlenségi és 48-as párt tulajdona és hivatalos közlönye. 157. szám. • Főszerkesztő: Kiadja: , Felelős szerkesztő: szappanos István. s a „Függetlenség“ nyomdavállalat. tömöri jenő: Gyermeknapok. Eljön majd az idő, mikor megszűnik a földön minden fájdalom, a szenvedés elveszi erejét s a szemekből felszáradnak a keserű könyek. Mert a mindent gyógyító szeretet költözik majd a földre, beférkőzik majd az emberek lelkébe s kiüldöz onnan minden szeretetlenséget, amely ma még okozója minden könynek, szenvedésnek és fájdalomnak. Hittel, bizodalommal várják, hogy eljő majd a szeretet világa, amikor mindenki boldog lesz a földön. Majd, majd ... De ki tudja, a szeretet ereje mikor lesz oly erős, hogy legyőzze a szeretetlenséget. Nemzedékek után nemzedékeknek kell még remélniük, még ez a remény valóra válhatik. De eljön a szeretet ideje, bizonyosan eljön. Erejének jóltevő sugarait mintha már is éreznék közeledni. A héten két napra leszáll közzénk a szeretet angyala, hogy felmelegítse s igaz érzővé tegye az emberek szivét. A szeretet eljő a földre. Elszáll az emberekhez és szól hozzájuk úgy, amint csak a szeretet tud szólni. Az emberek pedig meghallgatják a szeretet szavát, szivök jóra fordul és cselekesznek a szeretet nevében. Mi is a szeretet nevében szólunk. A héten, csütörtökön, pénteken gyermeknapot tart városunk jóltevő közönsége. A szeretet igazi napja legyen ez a két nap. Nagy a nyomor, a szenvedés e földön. Millió lélekből tör elő a keserves panasz s az irtózatos jajszó szünetlenül. A mindennapi létért való élethalálharcban az erősek könyörtelenül gázolnak keresztül a gyengébbeken. Nincs irgalom, nincsen kegyelem ebben a tülekedő küzdelemben. Még az erősek is gyengék lesznek, ha egyedül maradnak. Mi lenne hát azokkal, akiket mindenki elhagyott s akik a gyengék között is leggyengébbek ? Bizonyos pusztulás lenne a sorsuk e szerencsétleneknek. Nincs is szerencsétlenebb teremtés ezen a világon az árva, elhagyott gyermeknél. Az életnek csak a szomorúsága jutott részéül, az örömnek csak a hírét ha hallhatja. Ezer szenvedés éri az árvát s minden fájdalmat kétszeresen érez. A nyomorúság könyed martaléka az elhagyott gyermek. Nincs kegyetlenebb sors, mint az árva sorsa. Csak az árva tudja, mert csak az érezi, milyen szenvedések s fájdalmak vannak a földön. Az árvák szinte zsákmányul voltak eddig kidobva minden szenvedésnek. Mert szeretetlenség uralkodott eddig az emberek között. A szeretet nem bírta magához emelni a kis árvákat se. Veszni, pusztulni hagyta mindenki az elhagyott gyermeket. De már érezzük a szeretet hatalmát. Az emberek lelke emberiesen kezd érezni már. Nem hagyja magára a tehetetlen árvát. Nem hagyja a nyomor és szenvedés martalékául. Felveszi magához s megmenti a társadalomnak az elhagyatottakat. Mindez a szeretet hatalma. A héten csütörtökön, pénteken a szeretet napja lesz. A szeretet angyala leszáll a jó emberekhez s beszél hozzájuk az árva gyermekekről. Szeretetre ébreszti az érző lelkeket. Csütörtökön, pénteken gyermeknap lesz Kecskeméten. Városunk közönségéhez fordul az országos gyermekvédő liga bizottsága. Az elhagyott árva gyermekek megmentésére s felsegélyezésére gyűjtés lesz e két napon. Legnagyobb jótéteményt gyakorol, aki adakozik a szegény gyermekek javára. Kereskedőink e két napi árusításuknak jelentékeny százalékát ajánlották fel e gyermekvédelmi célra. Aki hát e két napon vásárol, a vásárlásnál a jótékonysághoz is hozzájárul. Adakozzunk az elhagyott gyermekek javára, mentsük meg az árva gyermekeket ! Vessző. fi magyar iparművészet népszerűsítése. A legújabb idők szociális átalakulásai a művészet lényegében is változásokat okoztak s módosították azt. Az egyre nagyobb tért hódító demokratikus felfogás egyik fontos következménye, hogy a művészet mintegy elhagyva rideg piedesztálját, lemegy a nyüzsgő, kenyérért küzködő hétköznapi emberek közé, gyakorlativá és hozzáférhetővé lesz mindenki számára s útjában ott hagyja nyomát nemcsak a bútoron, ruhán és lakáson, de az emberek lelkén is. A szép, mely úgyis mindig anyaghoz kötve jelenik meg, elindult, hogy meghódítsa a társadalmat s életet lopjon az eddig halottnak hitt dolgokba, melyek bennünket körülvesznek. Ezekkel az intenciókkal vitték bele lelkes és mélyen érző művészemberek a művészetet az iparba, hogy minden ami kezünk ügyébe esik, amin szemünk naponta megpihen, szóval ami keretét képezi életünknek, ne csak tőlünk független Staffage legyen, hanem a gondolatunkhoz és érzésünkhöz tartozó, velünk összefüggő élő valami, amiben megérezzük lelkünk egy-egy mosolygó rezdülését, amiből ismerős, otthonos érzések áradnak felénk. Nálunk az Iparművészeti Társulat vállalkozott erre a nemcsak művészi, de nagy kultúrmissiót is teljesítő nemes munkára. Évek óta tartja már fönn a legintimebb kapcsolatot iparunkkal s hogy milyen eredménynyel, dokumentálta legutóbb a milánói nemzetközi kiállítás, melyen a magyar ipar művészetnek vezető szerep jutott. Fáradságot és áldozatot nem kimélve iparkodik iparunk minden ágát művészi nívóra emelni s alig két évtized alatt a zománc és fémművesség, csipke és textilipar, butorkészités, mozaik kerámia és üvegfestés terén nem csak egy félszázad mulasztását pótolta, de a külfölddel szemben is versenyképessé fejlesztette művészi iparunkat. Iparosaink és tervező művészeink közt szoros kontaktust teremtett. Pályadíjakat tűz ki művészi munkák tervezésére s elkészítésére; kiállításokat rendez, melyekkel fölébreszti a nagyközönség érdeklődését és nemesíti ízlését. A gyáripar termékein is látszik már nemesitő hatása s ez annál inkább fontosabb, mert nálunk a gyáripar olcsóságával egészséges és virágzó kézműipart ölt meg. Népműveletünk igazi kincseinek megmentésére vállalkozik ezzel az Iparművészeti Társulat, annak a népművészetnek megmentésére, melynek alkotásait a legfejlettebb nyugoti művészet is megcsodálta. Folyóirataiban és kiállításain számtalanszor találkozunk magyar művészi motívumokkal, melyeknek csirája onnan indult ki a nép lelkéből. Ezt a népművészetet akarja kulturképessé növelni s ennek felkutatására és összegyűjtésére fölkeresi a legrejtettebb zugokat is. A magyar közönség pedig — melynek lelke mindenkor nyitva van a becsületes és komoly művészi törekvések előtt — hamarosan megértette az Iparművészeti Társulat intencióit. Szeretettel keresi föl a kiállításokat s kezdi becsülni és ízlésessé tenni otthonát. Átlátta és méltányolja a nagy igazságot, mely az őszinteségben és egyszerűségben rejlik: fa és gipsz ne hazudjon bronzot vagy márványt, érvényesüljön az anyag mindenkor a maga valóságában, legyen vége az imitációk hazugságának. Nagy szociális elv rejlik e mögött. Megtanulja a közönség, hogy nemcsak a gazdagok bronzokkal és márványokkal teletömött lakása, nem mindig megértéssel és ízléssel alkalmazott fényűzése lehet művészi, de egy két fenyőfából ízlésesen összeállított bútorral, egy két egyszerű ornamenssel s stílusos szőnyeggel a legszegényebb ember is művészi otthont teremthet magának. Az bizonyos, hogy ma még a tervezett bútor drágább valamivel a tucatszámra készültnél, de ha a közönség nem riad vissza, úgy ez is rövidesen elmúlik. Az Iparművészeti Társulat legjobb műiparosainkkal s legjelesebb ipari tervezőinkkel áll összeköttetésben s a magyar ipar ilyen módon való pártolásában méltán elvárhatja a közönség támogató kézszoritását. Hogy a közönség mennél szélesebb rétegeiben elterjedjen minden művészi alkotás iránti fogékonyság és szeretet, arról különösen az által gondoskodik a Magyar Iparművészeti Társulat, hogy tagjai sorába veszi fel azokat, kik anyagi és erkölcsi erővel kívánják szolgálni a magyar iparművészet ügyét. A csekély tagsági díj — évi 10 korona — fejében a Társulat tagjainak nemcsak magas művészi és irodalmi színvonalon álló, gyönyörű kiállítású folyóiratot ad, hanem tagjai ingyen látogathatják a Társulat kiállításait s résztvesznek a sorsoláson, melyet a kiállításon vásárolt tárgyakból ren-