Függetlenség, 1935. július (3. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-02 / 147. szám
^ t' ^ t' . r/ «mi mtiiKiii /tR/t4ficcén Budapest, 1935 július 2. kedd. III. évfolyam 147. szám IiMounaat: toitenksSi: 231-0l, llsdihmni: its-n. itiztsl Iradi: 397-a Hirdetési osztály 291-S8. Postatakarékpénztári csekkszámla 49.927 X Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 fill., negyedévre 9 - 60 fill. .yEgyes számára: Hétköznap 4 fillér, vasárnap 10 fillér . Szerkesztőség: VI, Rózsa u. 111. Kiadóhivatal: Vili, József krt. 5 A VERKLI A magyar nép nem tűr maga fölött zsarnokot! — üzente a decsi községháza udvaráról Budapest felé a független kisgazdapárt vezére és nem hagyott kétséget aziránt, hogy ezt a kijelentését a magyar kormányfőhöz címezte. És mi, akik nem vagyunk Eckhardt Tiborral egy pártálláson — már csak azért sem, mert a politikai nézetváltoztatás tempójában nem tudnánk vele lépést tartani, — készséggel ráütjük a decsi megállapításra a pecsétet. A magyar nép valóban nem tűr maga fölött zsarnokot, de a magyar nép nem tűr maga között demagógot sem. És bár távol álljon tőlünk a szándék, hogy a nyugtalanságában és türelmetlenségében is kiválóan tehetséges Eckhardt Tibort azzal a mértékkel mérjük, amely mérték a temperamentumos népszónokok e fajtája számára készült, azt magának Eckhardt Tibornak is el kell utólag ismernie, hogy becsi megnyilatkozása közelebb állt a demagógia fogalmához, mint az államférfiú komolyságához és felelősségérzetéhez. Divat lett — más panasz, kritikai lehetőség és sérelem hiányában — népgyűléseken a falra festeni a diktatúra, a parancsuralom ördögét és aztán úgy harcolni e képzelt ördög ellen, mintha csupán a szónok rettenthetetlen bátorságán múlna, hogy az ördög meg nem elevenedik, le nem száll a falról és a pokol tüzes katlanába nem viszi a választópolgárt, mint ahogy a mumus szokta elvinni az ijedős gyermekeket. Végeredményben alig lehet nagyobb elismerés egy kormányzat szára, mintha tárgyi érvek helyett immár csupán ilyen feltételezések alapján tudnak harcolni ellene, különösen akkor, ha a feltételezéseknek nyilvánvalóan semmi alapjuk sincs. Egy időben akadtak, akik abban is parancsuralmi törekvést láttak, hogy a kormányfő előterjesztést tett a múlt országgyűlés feloszlatására. Ám e tekintélyen legkevésbé Eckhardt Tibor tehet megjegyzést, mert a házfeloszlatót ő nemcsak helyeselte, de egyenesen sürgette. Azóta pedig Eckhardt Tibornál sokkal konzervatívabb, a reformgondolatoktól nálánál sokkal messzebb álló tényezők állapították meg, hogy a kormányzat ténykedései az alkotmány szellemének és betűinek legszigorúbb értelmezése alapján is kiállják a legerősebb kritikát is, tehát Eckhardt Tibor akkor, amikor a diktatúra veszedelme ellen megkongatja a decsi vészharangot, semmi esetre sem végez produktívabb munkát, mint az a harangozó, aki napfényes időben akarja elűzni a felhőket, vagy félreveri a harangokat akkor, amikor nincs tűz és nem fenyeget árvízveszély. És akik okkal, vagy ok nélkül minduntalan a magyar alkotmányt vágják maguk alá vesszőparipának, azok ne felejtsék el, hogy a magyar ezeréves alkotmány erre a gyerekjáték-szerepre merőben alkalmatlan. A magyar alkotmány a magyar néplélek évezredes mélységéből felfakadt, csodálatos hangszerelésű himnusz, amit éppen fenségénél és emelkedettségénél fogva nem lehet a népgyűlési verklik recsegő lemezeire átszerelni és hol ezen a piactéren, hol abban a kiskocsmában lejáratni. Mert az ok és cél nélküli nagy alkotmányvédelemnek esetleg az lehet az eredménye, hogy az örökös verklizés magát az alkotmány nagy gondolatát járatja le a tömegek előtt. És akkor azoknak kell majd valóban megvédeni ezeréves alkotmányunkat a lejáratás ellen, akiktől a pártoskodó elfogultság és a politikai népszerűséghajszolás a magyar alkotmányt olyan elkeseredetten és indok nélkül védi. KinövestéseR és elölépítésGU a CGQföbb Állami Siámsséknél, a posítinál és a via.él£i pénzügyigazgatóságokikál szállt le a KapaMn Rotter Sándor momóR motomeinnii ropoHigopet szárcsáig sodorta a szót Szerencsésen ért földet a logboöP magyar sportropoio Vasárnap délben 11 órakor megjelent a hármashatárhegyi motornélküli repülőtéren Rotter Lajos gépészmérnök, a magyar vitorlázó repülők büszkesége és felszállt a Karakán nevű vitorlázó repülőgépre, hogy újabb rekordrepülést végezzen. Rotter, aki a motornélküli repülés magyarországi tartamrekordjának, magassági és távolsági rekordjának eddig is a győztese volt, újabb dicsőséget akart szerezni a magyar névnek. Legalább is erre lehet következtetni, mert amikor a repülőtéren be akart ülni gépébe, mosolyogva szólt oda társainak:— No fiúk, most nagy rekordrepülésre megyek. Társai látták, hogy Rotter ezúttal még csokoládét sem visz magával, míg más repüléseinél mindig teletömte a zsebeit, így most nem is tulajdonítottak nagy jelentőséget annak a kijelentésének, hogy eddigi rekordrepüléseit akarja megjavítani. (A repülők azért visznek magukkal csokoládét, mert kevés helyet foglal el és mégis tápláló.) VISSZHANG A FÜGGETLEN KISGAZDÁK AGITÁCIÓJÁRA (Gáspár Antal rajza) GAÁL GASZTON: Fúrd egy világ ez a mai. A mi időnkben Péter-Pálkor dolgoztunk, ezek meg aratás nélkül csak csépelnek, azt is üres szalmát. NAGYÁTADI: Aztán mindig más malomban is őrölnek, mint mi... Eltűnik a gép A fiatal mérnök ezután mosolyogva beült a gépébe és startolt a Hármashatárhegyről. Társai a földről sokáig kísérték útját. Másfél órán keresztül lehetett látni a Karakánt, amint Kispest, Pestszentlőrinc fölött nyugodtan, biztosan repült. A motornélküli repülőgép délután 1 óra után eltűnt a Hármas- határhegyen lévő figyelők szeme elől és azután többé nem látták. Délután és estefelé izgatottan várták Rotter jelentéseit. Már sötét volt, de Rotterről és a Karakánról még akkor tudtaksemmit. A városban nagy idegességgel várták a híradásokat társai, de még arról sem érkezett hír, hogy merre vette útját a gép. Bejelentik Rotter ellantsdt Ezek után megerősödött az a gyanú, hogy Rottert valamilyen baleset érte, míg egyesek nem tartották lehetetlennek, hogy a szél esetleg idegen területre sodorta. Mivel sem éjjel, sem hétfőn