GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNY - A MTA GAZDASÁG- ÉS JOGTUDOMÁNYI OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 16. KÖTET (1982)
16. kötet / 1-4. sz. - HÉTHY LAJOS: Az üzemi demokrácia és az érdekérvényesítési képesség
A HÉTHY LAJOS tudomány, amikor elvégezte a társadalomelmélet hagyományos leegyszerűsítő érdekfelfogásának a kritikáját, már csak megközelítésének jellege, módszereinek, megfelelő vizsgálati technikáinak hiánya folytán sem vállalkozhatott ilyen jellegű beható vizsgálódásokra. Ezért is az üzemi demokrácia közgazdaságtudományi felfogása ugyan implicite magában foglal bizonyos kételyeket a társadalomelmélet hagyományos hatalomfelfogását illetően — ez utóbbi egységes hatalmat tételez az egységes társadalmi érdek szolgálatában — de nem megy túl annak rögzítésén, hogy a részvétel a hatalomgyakorlás formája.* A szociológia viszont adottságainál (megközelítésének jellegénél, módszereinél, technikáinál) fogva kedvezőbb helyzetben van ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálatához s az elmúlt évek során számos felismerésre is jutott. Mégpedig: 1. a társadalomban (amely nyilván nem korlátozható a politikai szférára, hanem a gazdaságot és más területeket is magában foglal) a hatalom nem egységes egészként funkcionál, hanem csoportok, egyének gyakorolják s mivel ez utóbbiak érdekei eltérőek és ütközőek, az általuk alkalmazott hatalmi eszközök is elkülönülten működnek, gyakorta szembekerülnek egymással, azaz a hatalom megosztott. 2. A társadalmon belül az egyes csoportok, egyének kezében lévő hatalom mennyiségét alapvetően a szervezeti-társadalmi viszonyok határozzák meg s mivel az egyes csoportok és egyének szervezeti-társadalmi pozíciói nagymértékben eltérőek, a kezükben levő érdekeik érvényesítéséhez rendelkezésre álló hatalmi eszközeik is különbözőek. Ez azt jelenti, hogy a szervezetekben és a társadalomban az egyes társadalmi csoportok és egyének nem csupán érdekeikben, hanem (ezzel szoros összefüggésben) érdekeik érvényesítéséhez adatott képességeikben is különböznek. 3. Az érdekütközések, konfliktusok kimenetelét, illetve az érdekegyeztetés végeredményét végső soron az határozza meg, hogy az egymással kapcsolatban levő csoportok, illetve egyének a hatalom milyen eszközeit, az érdekérvényesítés milyen képességét tudják érdekeik szolgálatában felvonultatni, azokhoz a hasonló eszközökhöz, képességekhez viszonyítva, amelyekkel a másik vagy a többi fél rendelkezik. Elmondható tehát, hogy az érdekegyeztetés, akár az üzemi demokrácia nyújtotta lehetőségeken belül, akár azokon kívül megy végbe, nagymértékben az üzemeken, vállalatokon belül kialakult hatalmi viszonyoknak a függvénye. Az üzemi demokrácia mai helyzetének elemzése, jövőbeli perspektíváinak mérlegelése során tehát nem térhetünk ki az elől, hogy a hatalom általános problematikáján belül e konkrét hatalmi viszonyokat (vagy ahogyan nevezni fogjuk: az érdekérvényesítés képességének e viszonyait vizsgáljuk. Az érdekegyeztetés eredményes megvalósulásának — kerüljön sor a vállalatnál erre az üzemi demokrácia keretein belül vagy azon kívül — elemi feltétele a hatalmi eszközök, az érvényesítési képességek egyfajta egyensúlya. Ez az egyensúly nem azt jelenti, hogy az egyik fél — a vezetők, a beosztottak, illetve egyes csoportjaik — kezében levő eszközök, az általuk birtokolt pozíciók erősségüket tekintve nem haladják meg azokat, amelyekkel a másik vagy a többi fél rendelkezik, hanem hogy a közöttük *Vö. Szabó Kálmán: Az üzemi demokrácia és a politikai gazdaságtan . Közgazdasági Szemle, 1974.7-8. Gazdaság és Jogtudomány, MTA IX. Osztályának Közleményei XVI. (1982)