Gazdasági Lapok, 1850 (2. évfolyam, 1-84. szám)
1850-05-30 / 43. szám
Pest, május 30. 43 GAZDASÁGI LAPOK. Szerkeszti s kiadja: Korizmics László. „Hozzunk mezőgazdaságunkba mielőbb helyes arányokat“ TARTALOM: A vizmosta árkokról, vonatkozólag a földszin oltalmazására. Vége. (Horváth). —Érdekes közlemények. X. A szarvasmarha gyarapodása az elfogyasztott takarmányhoz képest. — Kereskedelmi hírek. — Pénzkeret és termény-ár. — Hirdetés. A vizmosta árkokról, vonatkozólag a földszin oltalmazására. (Vége.) Azon esetben, ha az oldal-vizvezető csatornácskák kivitele a leírt módon lehetetlen , vagy ha lehetséges is, de a szükséges pézsanyag, és karóknak való fa bőségben kéznél találtatnék, a kereszttöltések tetejét teknyás idomra pözskévékkel úgy, és olly erősen lehet készíteni, hogy azon a viz közvetlen átmehessen; de ekkor egyszersmind a töltésnek pözsépitkezéssel elő- és utó ágyazatot is kell adni, hogy a viz a töltés alá, elöl vagy hátul mélységet, miáltal a töltés fenállása veszélyeztetnék, ne moshasson. Úgy szinte kétfelöl a töltést a partokba elegendőleg benyújtva, jól bekötni szükség, hogy a viz a töltést valamikép a part oldalánál meg ne kerülhesse, s ott rést ne törhessen. Minthogy ez esetben a vízmosta árok egész tájbeli vizeivel, a töltéseknek kell közvetlen megmérkőzniök, szükséges ezeket erősebbre, és szám szerint egygyel vagy kettővel többre építeni, mint különben, ha t. i. a vízvezeték létrehozása lehetséges. Épen ezért egyszersmind látni való , hogy a töltéseket megkerülő csatornácskák készítése, ahol csak a kivitel lehetségre mutat, mindég biztosabb módot nyújt. Szükséges még átalában az árkok eredetét is megerősíteni , hogy a beszivárgó vizek szaggatásainak ellentállva , fölőbb ne növekedhessenek. Illy eljárás mellett egyes, bármilly nagy erősségű árkokat, csakhogy szinte megfelelő erősségű töltésekkel zárattassanak, el lehet fojtani, és saját hordalékjaik által, habár huzamos idő alatt is, mi egyébként a dolog lényegére nem tartozik, feltölteni. A feliszapolásokat a fűzfaültetés nyomban kövesse, és erre a legnagyobb szorgalom fordíttassék, mert ez köti meg végkép az árok feltöltését. Lehetnek, kik úgy vélekednek, miszerint ezen töltések nagyon hosszú idő alatt eszközölvén a vízmosás feltöltését, kellőleg nem felelnek meg az óhajtott czélnak. Ezek feledik a főczélt, melly nem a vízmosások mielőbbi feltöltése, hanem az iszap-hordalék vagy kőragadvány kiömlésének akadályozása a folyóktól, utaktól és az alsóbb jó földektől. Többször látunk tetemes területben egész hegyoldalakat, mellyek fölülről lefelé párhuzamos vonalakban, például a volt mesgyék és barázdák nyomain, végkép elárkosodva, haszonvehetetlenül állanak. Ezeket következőleg lehet orvosolni. A hegytalp hosszában, a mint az árkok torkolatai végződnek, ezekkel kereszthuzamban ásattassék egy csatorna, olly fenék-esettel, miszerint abban a viz a hegyoldalnak egyik vagy másik vége felé, miként előleges vizsgálat után alkalmasnak mutatkozik — mérsékelt folyást nyerjen. A kiásott föld, töltés idomban — a következő csatornáknál is — mind az alsó szélre hányattassák, és főleg az árkoknak a csatornavonalba eső torkolatai jól betöltessenek. A hegyoldal lejtőségéhez mérten, 15—40 öl széliességre ásattassék keresztül minden árkon a második csatorna, de ez a hegyoldalban olly vonalzattal vezettessék, miszerint az alsó csatorna sejtjéhez képest ellenkező irányban nyerje fenék esetét. Hasonló észrevétel mellett ásattassanak több illy csatornák a hegyoldali árkokon keresztül, és pedig a meredekebb hegyoldalakban sűrűbben, mindaddig fölfelé haladva, míg az utolsó, közel a hegytetőhöz, az árkok eredetére esik. E szerint az egész hegyoldal keresztben bizonyos táblákra leszen felosztva. Most a keresztcsatornák egymással összekapcsoltatnak, illetőleg a legfelső csatornába szivárgott víz a hegyoldal egyik, vagy másik végére, miként előbbről már meghatároztatott — mérsékelt folyással levezettetik, ezen ponttól, ha a lejtőség alá felé nem fölötte nagy, egyenesen, ellenkező 43 1850.