Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1857-09-17 / 38. szám
zott után, tudniillik : vagy gyapjúgazdag — de azért a tenyészanyákkal tökéletesen homogén — kosok általi keresztezés által, vagy beltenyésztés által. Mint többször mondottam, a keresztezést szakavatott juhász kezében mindig legfőbb nemesítési eszközül tekintem, mert hiszen egyedül keresztezés által lehet juhászatunkban egészen hiányzó nemes tulajdonokat behozni és átplántálni; keresztezés által lehet a lomha tespedésnek indult vért felfrissíteni; keresztezés által lehet igen sok, egész nyájakban átörökölt gyapjúhibáknak elejét venni, sőt azokat kiigazítani, sőt egyedül keresztezés által lehet egész nyájakat valósággal reformálni, de mindig hozzá értve, hogy csak szakavatott ügyes kezelés és jó tapintat mellett, mert más részről a helytelen keresztezés egész falkánkat pocsétába dönti, melyből kivánszorogni aztán sokkal bajosabb, mint belefordulni. Ha valahol igaz, a juhászainál igaz, hogy „a kútba a követ egy bolond veti be, mit aztán száz okos sem képes kihúzni.“ A helyes keresztezés nézetem szerint az egész gazdasági tanban a legnehezebb szak, mert a gyapjú egész belbecse ezáltal határoztatik. Egy jellemteljes gyapjúnak oly tömérdek nemes tulajdonai vannak : szálfinomság, szájhűség, szabályszerű fodrozat, hajlékonyság, szelídség, lágyság, huzam, erő, rugékonyság, hosszúság, magasság, tömöttség, szín, fény, olajosság stb. ehhez véve a zsinórzat és fürtözet jellemteljességét: egy jeles gyapjúbundában oly tömérdek tényezők, hogy nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit teszünk,midőn a keresztezésnek nyakrafőre karjai közé akarjuk magunkat dobni. Pedig midőn a helytelen keresztezés által a szájhűség el van játszva, akkor a gyapjú minden nemes tulajdona tökéletesen összedől, mert a gyapjú minden tökélyeinek egyedüli igaz alapja a szálhűség, hiszen ha a szálhűség oda van, nincs többé szabályszerű fodrozat, és rendes fodrozat nélkül, nem lehet szabályos zsinórzat, ennélkül pedig rendszeres fürtözet; és ha a fürtözet jellemtelen, az egész gyapjúbunda belbecse devalvált. Pedig a heterogén keresztezésnek szálhűség az első áldozatja. Nézetem szerint jelenlegi helyzetünkben a biztos út csak a beltenyésztés, t. i. a statusquot szigorúan megvizsgálni, megismerni, osztályozni, és ennek alapján beltenyésztés által törekedni a gyapjúmennyiség elérésére azáltal, hogy legjelesebb tenyészállatainkat legfőbb tekintettel a gyapjúgazdagságra kiválasztván, a beltenyésztés legszigorúbb szabályai szerint úgy vezéreljük, hogy gyapjúnk jellemét megtartva, — a mennyiséget ha nem is rohanva , legalább biztosan elérhessük, és keresztezni csak annyiban szabad, a mennyiben juhászatunkban, bizonyos megkivántató nemes tulajdonok hiányozván, ezen hiányokat tökéletesen nyájainkhoz illő — ugyanazon jellemű és különösen a gyapjúminőségben,a legközelebb osztályban álló tenyészkosok által igazítjuk ki. Csak ezután lehetvén az átalános keresztezéssel igen könnyen becsúszható gyapjújellemtelenséget kikerülni A részletes eljárásról később leszek szerencsés igénytelen nézeteimet elmondani, most vegyük fel értekezésem félbeszakadt fonalát. Peterdy. -----firm*~ — Gazdasági tájkép Beregh megyéből. Június 15-kén indultam el délután Szolnokból a gőzhajón Tokaj felé, hová csak másnap délután 5 órakor érkeztem meg. A Tisza épen ekkor virágzott, a kérészek miliárdjai felhőként repkedtek a gőzhajóval versenyt fölfelé A hajón volt két angol is, azok közül, kik a köztelki vacsorán a jó tokajit megizleték , midőn egyiknek a tokaj hegyet megmutatom, fölemelt kézzel üdvözlé azt, mint a világ legjelesebb bortermő földjét. Ők a gróf Dessewffyeknél cséplőgépeket állítanak fel, s e mellett a magyarországi birtokok kiterjedését szemlélgetik, s képzeletükben azokon már mindenütt angol gépeket látnak működni. Junius 16-án este 8 óra tájban a gőzhajón utunkat Namény felé folytattuk, hová a Tisza rendkívüli kanyargásai miatt, nem leggyorsabb gőzhajónk csak 18-kán reggel érkezett meg. Ezen át Tokajtól fölfelé nagyon hosszú és kellemetlen, mert Tokajtól Naményig kocsin hamarább el lehet jutni, mint gőzhajón. Midőn Vásáros-Naménynál a Tisza mély árkában a magas partok közt álló hajóról a part oldalát, s annak felső rétegén a közel egy ölnyi vastag fekete jó földet megpillantom, azonnal fölébredt bennem a vágy : a termést is láthatni, melyet e szép gazdag termőföld hátán hordozhat. A hajóból gyorsan kiszálltunk, kocsira ültünk, s derék utitársammal Beregszász felé hajtattunk. Alig indultak meg lovaink, azonnal rétség terült el előttünk, melynek talaja egyenetlen, gödrös, posványos, közben közben egy kissé dombos, goromba kórós fűvel nem a legjobban benőve. Gondolom, hogy ez, csak a Tisza partján lesz igy, odább majd szebbet fogok látni. Átmentünk a hidon, s nagy meglepetésemre, innen a beregszászi határig, posványtól, bokoros tüskétől körülövedzett, kisebb terjedelmű szántóföldeknél és posványos réteknél egyebet nem láthattam, melyeknek barázdáiban a birtokosok csikasznak, szélein kaszálnak, és ormóján aratnak; úgy látszik, nem faiznak, mert a bokrok csak marharágásra mutatnak, s irtást sehol sem vehettem észre. Hogy gabonát, főleg pedig kuko-riczát termelhessenek, a mintegy fil- öl széles szántóföldeket négy lábnyi magas ágyakra szántják, mi miatt a barázdákban annál több viz gyűl össze és áll folytonosan. A beregszászi határ már szárazabb, s rendes háromvetős rendszer mellett szép búzát és zabot terem, mely utolsó helyét többnyire szépen álló kukoricza foglalja el. Beregszásztól Munkácsig a föld ismét nedvesebb, posványosabb, róna , és számos nagyobb s kisebb erdőségek boritják, melyek közül némelyek sok ezer holdra terjednek. Ezen erdőségek, ligetek, miképp a talajon létező, s itt most is szokásos, magas, 5—8 öl széles ágyak mutatják, valaha mind szántóföldek voltak, s a népség elpusztulása után váltak ligetekké. Vannak tölgyfák, melyek közel 200 évre mutatnak. A most eke alatt álló földet az új lakosok, úgy látszik, többnyire ilyen erdőkből irtották, sőt jelenleg is folytonosan irtogatják. Beregszásztól Munkácsig a rónaföldön az országút a gáthi tó mellett nyúlik el, mely jobbadán már kiszáradt, s részint legelőt, részint sasszénát ad. Ezen tó a körülötte fekvő helységek és birtokosok közt meg eddig közös, mindenik annyit használ, a mennyit bir. Birtokosai közt legfőbbek a fm. gróf Schönborn és a m. gróf Károlyi család, mely utolsó annak elosztását jelenleg indítványba és folyamatba hozta. Munkácstól fölfelé Galiczia és Mármaros határáig. Bereghmegyét hegyes, rengeteg és szépen benőtt erdők borítják, sőt havasok is; de melyeken — a hó csak junius közepéig maradván — egész nyáron szarvasmarha- és juhnyájak legelnek, hiznak és tejelnek. E havasok tetején sem kő, sem élőfa, sem bokrok nincsenek, hanem fűvel szépen be vannak nőve, miért is szép látványt, és a marhának egészséges legelőt nyújtanak. Beregh megye országutai, egész Galiczia határáig meglehetősek, s annyiban nevezetesek, hogy Munkácstól odáig, tehát mintegy 12 mértföldnyire, majd semmi magasabb hegyet nem kell áthágni. Beregszásznál kelet-nyugoti irányban domblánczolat nyúlik el, mely úgy áll a mögötte 3 órai távolságra fekvő munkácsi hegyek előtt, mint az előőrs a tábor előtt. Ezen dombokat szőlőtőkék és erdei fák boritják, s méhükben timkövet és porczellánföldet rejtenek; az elsőből a munkácsi uradalom nagyon jeles, a rómaihoz hasonló, szép tiszta timsót főzet, s ebből évenkint több ezer mázsát állíttat elő és hoz forgalomba. A beregszászi bor jó, tiszta ízű asztali bor, szép gyenge sárga színnel. A Munkácson fölül álló hegyek legnagyobb részben trachyt-kövekből állanak, vasat és néhol mészkövet tartalmaznak, melyből a munkácsi vasgyárak vert és öntött vasat készítenek, s ezeket részint nyersen, részint finom öntvényekben hozzák kereskedésbe. Beregh megye termőföldje többnyire agyagos homok, sok vastartalommal, észre nem vehető mészvegyülettel, sok timfölddel, mely a különben porhanyó föld összefüggését a vassal együtt, és víztartó sajátságát nagyon növeli, miért azt sok helyen első pillanatra agyagföldnek hajlandó az ember tartani. A korhanynak alig lehet benne valami nyomát találni, színe szökés, csaknem fehér, sőt néhol fehér is, néhol a sok vas miatt vörös, sovány. Ennélfogva sok trágyát igényel, mely hamuval és mészszel együtt, azt termékenynyé teheti. Kivált búzát, kukoriczát, borsót, bükkönyt, zabot, babot, lóherét és burgonyát terem; a rozs nem szereti, szalmája