Gazdasági Lapok, 1857 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1857-09-17 / 38. szám

zott után, tudniillik : vagy gyapjúgazdag — de azért a tenyész­­anyákkal tökéletesen homogén — kosok általi keresztezés által, vagy beltenyésztés által. Mint többször mondottam, a keresztezést szakavatott juhász kezében mindig legfőbb nemesítési eszközül tekintem, mert hiszen egyedül keresztezés által lehet juhászatunkban egészen hiányzó nemes tulajdonokat behozni és átplántálni; keresztezés által lehet a lomha tespedésnek indult vért felfrissíteni; kereszte­zés által lehet igen sok, egész nyájakban átörökölt gyapjúhibák­nak elejét venni, sőt azokat kiigazítani, sőt egyedül keresztezés által lehet egész nyájakat valósággal reformálni, de mindig hoz­zá értve, hogy csak szakavatott ügyes kezelés és jó tapintat mel­lett, mert más részről a helytelen keresztezés egész falkánkat pocsétába dönti, melyből kivánszorogni aztán sokkal bajosabb, mint bele­fordulni. Ha valahol igaz, a juhászainál igaz, hogy „a kútba a követ egy bolond veti be, mit aztán száz okos sem képes kihúzni.“ A helyes keresztezés nézetem szerint az egész gazdasági tanban a legnehezebb szak, mert a gyapjú egész belbecse ezáltal határ­oztatik. Egy jellemteljes gyapjúnak oly tömérdek nemes tulajdonai vannak : szálfinomság, szájhűség, szabályszerű fodrozat, hajlé­konyság, szelídség, lágyság, huzam, erő, rugékonyság, hosszúság, magasság, tömöttség, szín, fény, olajosság stb. ehhez véve a zsi­­nórzat és fürtözet jellemteljességét: egy jeles gyapjúbundában oly tömérdek tényezők, hogy nagyon meg kell gondolnunk, hogy mit teszünk,midőn a keresztezésnek nyakrafőre karjai közé akar­juk magunkat dobni. Pedig midőn a helytelen keresztezés által a szájhűség el van játszva, akkor a gyapjú minden nemes tulajdona tökéletesen összedől, mert a gyapjú minden tökélyeinek egyedüli igaz alapja a szálhűség, hiszen ha a szálhűség oda van, nincs többé sza­bályszerű fodrozat, és rendes fodrozat nélkül, nem lehet szabá­lyos zsinórzat, ennélkül pedig rendszeres fürtözet; és ha a für­­tözet jellemtelen, az egész gyapjúbunda belbecse devalvált. Pedig a heterogén keresztezésnek szálhűség az első ál­dozatja. Nézetem szerint jelenlegi helyzetünkben a biztos út csak a beltenyésztés, t. i. a statusquot szigorúan megvizsgálni, megis­­merni, osztályozni, és ennek alapján beltenyésztés által törekedni a gyapjúmennyiség elérésére azáltal, hogy legjelesebb tenyészál­latainkat legfőbb tekintettel a gyapjúgazdagságra kiválasztván, a beltenyésztés legszigorúbb szabályai szerint úgy vezéreljük, hogy gyapjúnk jellemét megtartva, — a mennyiséget ha nem is rohan­va , legalább biztosan elérhessük, és keresztezni csak annyi­ban szabad, a mennyiben juhászatunkban, bizonyos megkivántató nemes tulajdonok hiányozván, ezen hiányokat tökéletesen nyá­jainkhoz illő — ugyanazon jellemű és különösen a gyapjúminőség­ben,a legközelebb osztályban álló tenyészkosok által igazítjuk ki. Csak ezután lehetvén az átalános keresztezéssel igen könnyen becsúszható gyapjújellem­telenséget kikerülni A részletes eljárásról később leszek szerencsés igénytelen nézeteimet elmondani, most vegyük fel értekezésem félbesza­kadt fonalát. Peterdy. -----firm­*~ — Gazdasági tájkép Beregh­ megyéből. Június 15-kén indultam el délután Szolnokból a gőzhajón Tokaj felé, hová csak más­nap délután 5 órakor érkeztem meg. A Tisza épen ekkor virágzott, a kérészek miliárdjai felhőként rep­kedtek a gőzhajóval versenyt fölfelé A hajón volt két angol is, azok közül, kik a köztelki vacsorán a jó tokajit megizleték , midőn egyiknek a tokaj hegyet megmutatom, fölemelt kézzel üdvözlé azt, mint a világ legjelesebb bortermő földjét. Ők a gróf Dessewf­­fyeknél cséplőgépeket állítanak fel, s e mellett a magyarországi birtokok kiterjedését szemlélgetik, s képzeletükben azokon már mindenütt angol gépeket látnak működni. Junius 16-án este 8 óra tájban a gőzhajón utunkat Namény felé folytattuk, hová a Tisza rendkívüli kanyargásai miatt, nem leggyorsabb gőzhajónk csak 18-kán reggel érkezett meg. Ezen át Tokajtól fölfelé nagyon hosszú és kellemetlen, mert Tokajtól Naményig kocsin hamarább el lehet jutni, mint gőzhajón. Midőn Vásáros-Naménynál a Tisza mély árkában a magas partok közt álló hajóról a part oldalát, s annak felső rétegén a közel egy ölnyi vastag fekete jó földet megpillantom, azonnal fölébredt bennem a vágy : a termést is láthatni, melyet e szép gazdag termő­föld hátán hordozhat. A hajóból gyorsan kiszáll­tunk, kocsira ültünk, s derék utitársammal Beregszász felé haj­tattunk. Alig indultak meg lovaink, azonnal rétség terült el előt­tünk, melynek talaja egyenetlen, gödrös, posványos, közben köz­­ben egy kissé dombos, goromba kórós fűvel nem a legjobban be­nőve. Gondolom, hogy ez, csak a Tisza partján lesz igy, odább majd szebbet fogok látni. Átmentünk a hidon, s nagy meglepeté­semre, innen a beregszászi határig, posványtól, bokoro­s tüské­től körü­lövedzett, kisebb terjedelmű szántóföldeknél és posványos réteknél egyebet nem láthattam, melyeknek barázdáiban a birto­kosok csikasznak, szélein kaszálnak, és ormóján aratnak; úgy lát­szik, nem faiznak, mert a bokrok csak marharágásra mutatnak, s irtást sehol sem vehettem észre. Hogy gabonát, főleg pedig kuko-­­riczát termelhessenek, a mintegy fil- öl széles szántóföldeket négy lábnyi magas ágyakra szántják, mi miatt a barázdákban an­nál több viz gyűl össze és áll folytonosan. A beregszászi határ már szárazabb, s rendes háromvetős rendszer mellett szép búzát és zabot terem, mely utolsó helyét többnyire szépen álló kukoricza foglalja el. Beregszásztól Munkácsig a föld ismét nedvesebb, pos­­ványosabb, róna , és számos nagyobb s kisebb erdőségek boritják, melyek közül némelyek sok ezer holdra terjednek. Ezen erdőségek, ligetek, miképp a talajon létező, s itt most is szokásos, magas, 5—8 öl széles ágyak mutatják, valaha mind szántóföldek voltak, s a népség elpusztulása után váltak ligetekké. Vannak tölgyfák, melyek közel 200 évre mutatnak. A most eke alatt álló földet az új lakosok, úgy látszik, többnyire ilyen erdőkből irtották, sőt je­lenleg is folytonosan irtogatják. Beregszásztól Munkácsig a rónaföldön az országút a gáthi tó mellett nyúlik el, mely jobbadán már kiszáradt, s részint legelőt, részint sasszénát ad. Ezen tó a körülötte fekvő helységek és bir­tokosok közt meg eddig közös, mindenik annyit használ, a mennyit bir. Birtokosai közt legfőbbek a fm. gróf Schönborn és a m. gróf Károlyi család, mely utolsó annak elosztását jelenleg indítványba és folyamatba hozta. Munkácstól fölfelé Galiczia és Mármaros ha­táráig. Bereghmegyét hegyes, rengeteg és szépen benőtt erdők borítják, sőt havasok is; de melyeken — a hó csak junius közepéig maradván — egész nyáron szarvasmarha- és juhnyájak legelnek, hiznak és tejelnek. E havasok tetején sem kő, sem élőfa, sem bok­rok nincsenek, hanem fűvel szépen be vannak nőve, miért is szép látványt, és a marhának egészséges legelőt nyújtanak. Beregh me­­gye országutai, egész Galiczia határáig meglehetősek, s annyiban nevezetesek, hogy Munkácstól odáig, tehát mintegy 12 mértföld­­nyire, majd semmi magasabb hegyet nem kell áthágni. Beregszásznál kelet-nyugoti irányban domblánczolat nyúlik el, mely úgy áll a mögötte 3 órai távolságra fekvő munkácsi he­gyek előtt, mint az előőrs a tábor előtt. Ezen dombokat szőlőtő­kék és erdei fák boritják, s méhükben timkövet és porczellánföl­­det rejtenek; az elsőből a munkácsi uradalom nagyon jeles, a ró­maihoz hasonló, szép tiszta timsót főzet, s ebből évenkint több ezer mázsát állíttat elő és hoz forgalomba. A beregszászi bor jó, tiszta ízű asztali bor, szép gyenge sárga színnel.­­ A Munkácson fölül álló hegyek legnagyobb részben trachyt-kövekből állanak, vasat és néhol mészkövet tartalmaznak, melyből a munkácsi vasgyárak vert és öntött vasat készítenek, s ezeket részint nyersen, részint finom öntvényekben hozzák kereskedésbe. Beregh megye termőföldje többnyire agyagos homok, sok vas­tartalommal, észre nem vehető mészvegyülettel, sok timfölddel, mely a különben porhanyó föld összefüggését a vassal együtt, és víztartó sajátságát nagyon növeli, miért azt sok helyen első pilla­natra agyagföldnek hajlandó az ember tartani. A korhanynak alig lehet benne valami nyomát találni, színe szökés, csaknem fehér, sőt néhol fehér is, néhol a sok vas miatt vörös, sovány. Ennélfogva sok trágyát igényel, mely hamuval és mészszel együtt, azt termé­­kenynyé teheti. Kivált búzát, kukoriczát, borsót, bükkönyt, zabot, babot, lóherét és burgonyát terem; a rozs nem szereti, szalmája

Next