Gazdasági Lapok, 1860 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1860-09-27 / 39. szám
Pest, 1860. septemb. 27. 39 XIV. évi folyam második fele. lapok Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat sazdasági Előfizethetni Festen , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőséghez utasítandó bementett levelekben. A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden csütörtökön két , tömött íven. Előfizetési díj : egész évre 10 ft 50 kr, félévre 5 ft 25 kr, negyed évre 2 ft 62 kr , ujpénzben. Hirdetési díj kétszer hasábozott sorért 110 ujkr. A hivatalos bélyegdij minden egyszeri hirdetés után 30 ujkr. Szerkesztőség a M. Gazd. Egyesület köztelkén (üllői ut, 12. sz.), hova a tudósítások egyéb levelek is intézendők. Adalék gazdasági állapotaink ismeretéhez. » Gyűjtsünk adatokat, mert ezek nélkül, gazdasági életünket híven és alaposan nem ismerhetjük föl soha* 1 * III Nem minden helységben gyűjthettem oly részletes adatokat mint Puszta-Zámoron, hol egy jó barátom és derék gazdának a szívessége gyámolított Előadásom ennélfogva kevesbbé lehet ezentúl rendszeres, és szorítkozni fog csupán azon kevés, de biztos adatokra, melyeket hitelt érdemlő forrásokból szereztem. II. Sóskút. A Puszta-Zámorral határos Sóskút helységről csak annyit tudtam meg, hogy ezen úrbéri községben a telkek száma 3934, a zselléreké 143, s a lakosok száma mintegy 1670. A föld minősége olyan körülbelől mint Puszta-Zámoré, csakhogy egy része jóformán homokos, a másik része pedig, nevezetesen a közlegelő, erősen köves. Szokásos gazdálkodása hármasnyomásu, mely mellett a magszaporulat az őszieknél nem igen több 3 — 4, a tavasziaknál pedig 4—5 magnál. Keresete a népnek korlátolt eredményű földmivelése mellett, meglehetős támogatást talál kőbányáiban, melyekből igen jeles épületi kő kerül ki, és a hol ennélfogva a lakosok nem megvetendő mennyiségű munkára és fuvarokra számolhatnak. A helység határában fekvő rétek csekély terjedelműek s nem is igen termékenyek. Egy 1200 Q ölnyi rét, az első osztályban sem ad többet 10—12 mázsa szénánál. A szénának rendes ára nem igen van, miután az e vidéken nem eladási czikk. Szűk években mindazonáltal felszökik annak az ára mázsánkint 1 — 2 pftig is. A legelő annyira kopár, különösen szárazabb években, hogy azon holdankint alig lehet kitartani 2—3 juhnál többet A szokásos napszám, a munkaideje szerint, 12 — 20— 24 pkr közt változik. Piacza a vidéknek Buda, hova egy szekér teher után — mely 10 pesti mérő búzát vagy rozsot szokott tenni — 2 ft 30 kr— 3 pft. Egy pozs mérőnek a fuvarbére tészene szerint : 10 —12 pkrt. Van a helységnek meglehetős terjedelmű szőlőmivelése is, mely azonban hogy mikép fizet, kitetszik a következő adatokból. A törkölyös mustnak ára ugyanis, bőség idejében 1 ft 12 kr, csekély termésnél a szinmusté rendesen 2 ft 48 — 3 ft 12 kr pp.; az ó bor ára pedig egyremásra 3 ft 24 — 4 pft. Ha jól terem, hoz egy 1200 □ öles jól mivelt szőlő körülbelül 24—30, a rész ellenben 2—*lakót. III. Alcsúth. Az úgynevezett, váli völgyben fekszik Puszta-Zámortól körülbelül annyira, mint ez Budától. Neve szerint e birtokot minden miveltebb magyar gazda ismeri, mert hiszen József főherczeg, hazánknak annyi éven keresztül szeretett nádora, itt élt és áldozott gazdasági szenvedélyének, s itt teremtett az ő culturális szelleme, egy kiélt és elhanyagolt gazdasági területből, egy virágzó, egy angol kerthez hasonló uradalmat. A boldogultnak gazdasági eszközléseit számosan különfélekép fogták föl s ítélték meg; nevezetesen azt hitték, hogy mindaz, amit a főherczeg itt alkotott, gazdasági szempontból a bírálatot ki nem állhatja. A tévedés ezen megítélésnél abban fekszik, hogy a főherczeget, a szenvedélyes szépítőt, a gazdától nem választották el soha. Lényege a gazdasági eszközléseknek Alcsúthon, kérdésen kívül megüti az okszerűség mértékét, és csak a forma, melyben azt a szenvedélyes nagy úr életbe lépteté, volt drágább annál, mint ahogy a gazdaság azt megkívánta volna. A kiadások e többlete tehát nem eshetik a gazdasági termelés terhére, hanem illeti kizárólag a szenvedélyesen szépítő nagy ár ízlési követelését. Neme ez szóval egy oly fényűzésnek, mely a mellett, hogy tulajdonosától könnyen kikerült, számtalan embernek adott keresetet, szépítette a vidéket, és izlést is terjesztett. Ugyanazt, mit a főherczeg ez irányban Alcsúthon jön, minden gazdag angol lordnak, egyik vagy másik birtokán, hol t. i. leginkább tartózkodni szokott, még nagyobb mértékben feltalálhatjuk. És az ilyféle fényűzéshez, melynek feladata és czélja utoljára is a hazai földet szebbé és lakhatóbbá tenni, valóban minden nemzet szerencsét kívánhat magának! Alcsúth földje, vegyülete szerint, jobb ugyan Puszta- Zámorénál, de nem sokkal. Bizonyítja ezt azon mérsékelt magszaporulat, mely a nép földjein és gazdálkodása mellett szokásos. Az ősziek ugyanis, jó termés esetében sem igen adnak többet 5 magnál, rész terméskor ellenben legfeljebb 2—3 magot. A tavasziak, az uralkodó szárazság miatt, még kevésbé elégítik ki a gazda fáradságát; az árpa pedig egyátalában — kivéve a jobban mivelt és trágyázott uradalmi 39