Gazdasági Mérnök, 1883. január-december (7. évfolyam, 1-52. szám)
1883-11-08 / 45. szám
Előfizetési díj : Belföldre: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre ,12 frt 50 kr. Egy szám ára 150 kr. — Külföldre: Egész évre 12 frt. — EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti és kiadja: Gonda Béla, magy. kir. ministeri főmérnök, műegyetemi m. tanár. Szerkesztőség és kiadóhir Budapest, IX. kerület, Csillag-utcza 8. Ide küldendők, a lap szellemi részét illető özlemények, úgyszintén az előfizetések és hirdetések is. A 45 dik szám TARTALMA: CZIKKEK: Gazdasági és hitelszövetkezetek. — A nemzetközi geodetikus kongresszus. — A vizek értékesítése Algierban. — Társas családi lakóházak New-Yorkban (Két ábrával.) — Adatok Magyarország mezőgazdasági termeléséről. TÁRCZA: A hangyák tartásából. TALÁLMÁNYOK: Javított csavarszoritó (Egy ábrával.) — Javított nap- és esernyő (Nyolcz ábrával.) — Javított csavarkulcs (Egy ábrával.) KIÁLLÍTÁSOK : „Kiállítási útmutató“. — Az országos kiállítás. — Az országos kiállítás építési pályázata. — Az országos kiállítás egészségügyi osztálya. — A háziiparnak az országos kiállításon. HASZNOS TUDNIVALÓK, EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. VEGYES KÖZLEMÉNYEK: Kinevezés. — Állami kedvezmények. — A parasztbirtok pusztulása Németországban. — Előmunkálati engedély. — A gőzkazánok megvizsgálása. — A bécsi elektromos kiállítás. — Tengeralatti Observatorium. — A szőlődézsmaváltsági tartozások lerovása. — A trencsén-zsolnai és galanthaszeredi vasútvonalak. — Uj vasúti hid a Dunán. — Az elevátor tarifája. — Füstcsövek és kályhák bemeszelése. — Czukorrépa trágyázása. — A vasúti kocsik lépcsői. — Uj óraszámitás. — A németországi szövetkezetek 1882-ben. — Nagy kőrobbanás. — Léghajózási társulat. VÁLLALATOK. HIRDETÉSEK.__________________________________ . Gazdasági és hitelszövetkezetek. közép- és kisbirtokos osztály sajnosan ta-pasztalt hanyatlása, pusztulása újabb idő- é - Vjen felrázta eddigi tétlen közönyéből úgyszólván az egész műveit gazda közönséget. Mindenki látja a pusztulást, érzi annak vészes hatását, úgy politikai mint közgazdasági szempontból, de a baj orvoslására nézve megoszolnak e vélemények. Az egyik rész a kormánytól, törvényhozási intézkedésektől várja a baj orvoslását, a másik rész társadalmi úton remélli és kiváltja a kórt czélszerűen és sikerrel orvosolni. Egyfelől a birtokminimum és „homestead“ (otthont biztosító törvény) másfelől a társadalmi szövetkezés az, amitől a közép- és kisbirtokos osztály prosperálását várják. S részünkről szintén sokkal czélravezetőbbnek tartjuk e tekintetben a társadalmi szövetkezést minden kormányintézkedésnél, amely végeredményében egy vagy más irányban rendesen repressáliákat szül. Józan takarékosság, okszerű gazdálkodás, olcsó és könnyen hozzáférhető hitel, a közvetítők lehető mellőzése úgy a beszerzésben mint a termények értékesítésében, ezek azon főbb tényezők, amelyektől a közép és kisbirtokos osztály prosperálása elsősorban függ. Mindezek pedig nem oly dolgok a melyek létesítése állami beavatkozást igényelne. E téren az önsegély elve az, amely leginkább talál alkalmazást. S ez önsegélyt megteremtheti a gazdák szövetkezése. Példa van rá elég, hogy mit lehet alkotni ily szövetkezéssel. Németországban a Raiffeisen által 1849-ben alkotott hitelegyletek és szövetkezetek, valamint a Schultze- Delisch által 1851-ben létesített szövetkezések megannyi üdvös intézményei a munkás és kisbirtokos osztály prosperálásának. A Raifeisen-féle hitelszövetkezetek ugy vannak szervezve, hogy minden tag szavatol a szövetkezet összes adósságaiért. Csak igy lehetett hitelképes szövetkezetet alakítani, mert a Raiffeisen-féle szövetkezetek tagjai készpénzt nem vonhatnak el gazdaságukból és ezzel nem is igen rendelkeznek. Egyleti vagyonra a kamatfeleslegekből és a provisiókból tesznek szert és abból fedezik az egylet költségeit és netalánt veszteségeit. Egyik nagy előnyük a Raiffeisen-féle szövetkezeteknek az, hogy azok csak szűk körre terjednek ki. Ez biztosítékot nyújt arra nézve, hogy a hitelezők formai jogaikat nem használják szükség nélkül, a hitelezők pedig biztosak arról hogy a szövetkezet nem bocsátkozik kockáztatott üzletekbe. Arra is néznek, hogy az igazgatóság és igazgatótanács tagjai az egész kerületben szétszórva lakjanak, hogy mindenkit, aki kölcsönt kíván, alaposan ismerjenek. Csak oly tagoknak adnak kölcsönt, akikről az egylet biztosan tudja, hogy teljesítik kötelezettségeiket. Bizonyos időközökben ismételten megvizsgálják az adósok hitelképességét és az eredményhez képest járnak el irányukban. Ily módon érthető, hogy az egyleteknél veszteségek majdnem sohasem fordulnak elő és hogy hitelük a legerősebb válságok közt sem ingott meg. Ennek az is lett az eredménye, hogy Raiffeisen rövid lejáratra felvett pénzeket hosszabb időre adhatott ki és így a gazdák jóltevője lett. Mert az világos, hogy a Schulze-féle népbankok által adott háromhavi hitel nem sokat segít a gazdákon. Ha Raiffeisen a kisbirtokost meg akarta menteni az uzsorások kezei közül, hosszabb időre és részletekben való fizetésre kellett neki kölcsönt adni. Eddig ez eljárásból a szövetkezetekre még nem hárult kár, de a tagokon nagy mértékben lett segítve. A közszellem emelése czéljából az is be van hozva, hogy a szövetkezet vezetése ingyenes. Az elöljárók, az igazgatótanácsosok és mindazok, kik az egyletet szellemileg és erkölcsileg vezetik, hivatalukat nobile officiumnak tekintik és csak a számvevő kap fáradságáért fizetést. Az eredmény azt tanúsítja hogy ez az elv helyes volt, mert azok, akik a szövetkezetek élén állnak, csak tagjaik javát és a szövetkezet gyarapodását tartják szem előtt. De a szövetkezetek nem csak arra törekszenek, hogy a tagok kedvező feltételek közt kapjanak pénzt, hanem arra is, hogy a tagok közt a takarékossági szellem fejlesztessék. Ezért sokszor takarék és kölcsönegyleteknek is nevezik. Alig van intézmény, mely erre a czélra alkalmasabb volna. A kis kerület lakói semmiféle pénzintézet iránt sem viseltetnek annyi bizalommal, mint a vagyonos polgárok iránt, akik a szövetkezet élén állanak. A gazdaember csak odaviszi megtakarított pénzét, ahol az feltétlenül biztosan van elhelyezve. Ismeri közelebbről az egylet vezérférfiait. Jellemük és vagyonuk oly biztosítékot nyújt neki, melyet jobban méltányol, mint a távoleső takarékpénztár értékpapírtárczáját. Nehezen szánja rá magát hogy ezekhez vigye pénzét, inkább a láda fiába teszi. De a kölcsön szövetkezetre rábízza. Hoztak is ezekhez mindenféle apró és nagy pénzeket, melyek ezelőtt gyümölcsözetlenül hevertek. Raiffeisen behozta továbbá a fillér takarékpénztárakat, aki tiz fillért takarít meg, azt azonnal elhelyezheti; az egylet tiz fillérért egy-egy jegyet ad és aki tiz ilyen jegyet ad be, takarékpénztári könyvecskét kap és betéte után már kamat jár. Ily módon még a legszegényebb cseléd is elhelyezheti megtakarított filléreit és folyóvá tétetik a legcsekélyebb pénzösszeg is. A szövetkezeteknek messze elágazó tevékenysége folytán a tagok gyakran kénytelenek összegyűlni tanácskozásra és a szövetkezetek valóságos falusi gazdasági egyletekké fejlődtek, melyek a falu népe közt erős összetartást eredményeznek, mivel igen érezhető közös érdekekről van szó. Felmerülnek itt javaslatok a helységben eszközölhető reformok és javítások iránt, számítások, kísérletek történnek, és előteremtik a reformokhoz netán szükséges pénzt is, mely „gazdasági egylet“ háta mögött kölcsönpénztár is áll. Azok a tagok, akik valamit közösen be akarnak szerezni gazdaságukhoz, tanácskozást tartanak, közös megbízottat választanak, felhatalmazzák a vásárlásra és a pénzt a szövetkezetnél solidáris jótállás mellett veszik fel. Egy-egy gép bevásárlására pl. külön szövetkezet alakul, melybe csak azok lépnek be, kiknek ama gépre szükségük van. Így aztán a Raiffeisen-féle szövetkezetek valóságos fogyasztó szövetkezeteket is képeznek, melyeknek tagjai a kiskereskedő mellőzésével nagyban, tehát olcsóbban szerezhetik be szükségleteiket. A szövetkezetek mindig újabb és újabb vállalatokat vonnak működésük körébe , sok helyet sikerrel létesítettek marhabiztosító, bikabeszerző szövet-45