Geodézia és kartográfia 1955 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1955 / 3. szám - SZEMLE - Zelcsényi Géza: Automatikus függvényszámológép - Bendefy László: A Chogo Lungma jégár felvétele
és angolokból álló expedíció kereste fel. Az utolsó félszázadban több expedíció is járt ezen a vidéken, de ezek a tudomáyos kutatóutak különböző célokat szolgáltak; magának a jégárnak geodéziai felvétele azonban folyton késett, noha a Chogo (ejtsd : csogo) Lungma egyike a világ legnagyobb kiterjedésű jégárainak. Dyhrenfurth prof. már 1950-ben megkísérelte fototeodolittal való felvételét, de Angliában rendelt műszere kellő időben nem érkezett meg. 1954. őszén több újabb expedíció indult a Chogo Lungmába (a Nagy Völgybe), hogy végre a térkép számára is meghódítsák ezt a kopárságában is fenségesen szép területet. Teljesen egyidőben dolgozott ott az olasz és a német expedíció. Az előbbit két egyetemi tanár , a milánói Desio geológus és a trieszti Marussi geodéta professzor vezette ; a német expedíciót K. Herrligkoffer orvos szervezte, tudományos geodéta munkatársa pedig a regensburgi W. Kiok, a bajor államvasutak háromszögelő főmérnöke volt. A helyszínen a pakisztáni Sahib Shah topográfus csatlakozott hozzájuk. Az alábbiakban ennek a német expedíciónak munkásságát ismertetjük. 1954. szeptember 30-án érkezett el a csoport a 2900 m tszf. magasan fekvő kis hakisztáni községbe, Aranduba. Ez már közvetlenül a Chogo-jégár szélén települt. Innen kellett a fáradságos útra indulniok. A poggyász vitelére teherhordó „kulikat“ fogadtak fel. Kettő kivételével valamennyien bennszülött baltisztániak voltak. A felszerelés minden darabja, beleértve a legkorszerűbb fototeodolitokat is, német gyártmány volt. A felvétel alapjául K. Oestreichnek, 1902/1903. évi kutatóútja alkalmával 1:10 000 mértékarányban készített tahiméteres alaptérképe szolgált. Oestreich igen megbízható, alapos munkát végzett, és igen jó leírást adott az általa bejárt területről. (K. Oestreich, Der Tschogogletscher in Baltistan. Z. f. Gletscherkunde 1911/12 . Bd. VI. S. 1—30.) Felvétele nemcsak nagyon megkönnyítette most W. Kirk munkáját, hanem egyben lehetővé tette, hogy megállapíthassa, milyen méretű változás mutatkozik a jégár kiterjedésében, és vastagságában ma, 52 év eltelte után. Mindenekelőtt a munkát háromszögeléssel kellett kezdeni. Különösen a munka kezdetekor sok nehézséget kellett legyőzniük. Arandu környékén a Survey of India felsőrendű háromszögelési hálózatának egyetlen pontja sem volt látható, sőt még csak felépítéssel sem lett volna láthatóvá tehető. Finsterwalder prof. híres Nanga Parbat expedíciójának néhány meghatározott pontját ugyan meg tudták közelíteni, de ezekben 10"— 50"-es bizonytalanságok mutatkoztak. Végül is sajátmaguknak kellett asztrogeodéziai helymeghatározást végezniök, majd egy hegycsúcsot választottak ki, amely az indiai állami földmérés hálózatának egyik pontja. Erre a bázisra alapozva kezdette meg munkáját Sahib Shah, és mérőasztallal bevette a terepet. Munkája 29 napig tartott. Ez idő alatt mintegy 60 km hosszúságú és 10—15 km szélességű terepről készített térképet 1 : 168 960-as méretarányban, 250 lábnyi (kb. 80 méteres) közűi szintvonalakkal. A térkép künn a helyszínen csak ceruzával készült el, ami érthető is, mert igen mostoha természeti viszonyokkal kellett közben megküzdeniök. Elegendő annyit említenünk, hogy munka közben elért legmagasabb táborhelyük (okt. 21.) 4200 m tszf. magasságban volt. Azonban visszatértük után Skarduban sor került a felvétel részletes kidolgozására is. A színes tussal kidolgozott alaptérkép ilyenformán igen mutatóssá vált. Rick főmérnök készítette Sahib Shah számára a háromszöghálózatot. A szó szoros értelmében a jég hátán kellett a lehető legnagyobb gonddal megmérnie egy 80 m hosszúságú alapvonalat, amelyet néhány háromszögből álló alapvonalfejlesztő hálózattal 500 méterre növelt. Az időjárás javulásával sikerült további öt-hat olyan hegycsúcsot felismernie, amelyeknek már koordinátájuk volt a helyi állami földmérés asztrogeodéziai rendszerében. Kick szerint e pontokban ±0,1"— 1,0" bizonytalanság mutatkozott, a földrajzi hosszúság, illetőleg szélesség meghatározását illetően, ami a hoszszúságban 25—30 m, szélességben 2,5—3,0 m bizonytalanságnak felel meg. Magasságmeghatározásuk megbízhatóságát ± 30—70 méternek találta. Ezen nem is csodálkozhatunk, ha meggondoljuk, hogy Pakisztán állami földmérése csak 1947-ben alakult meg, s azóta végez csak az addig teljesen elhanyagolt területeken — minél gyorsabb módszerekkel — megközelítő áttekintésre alkalmas, elsősorban katonai igények kielégítésére szolgáló felvételeket. Rirk és társa a fotogrammétriai felvételeket a vázolt munkával karöltve végezte ; 17 kijelölt vonal mentén sorakoztak fototeodolitállásaik. Gondosan ügyeltek arra, hogy a fotogrammétriai célra kijelölt műszerálláspontjaik számszerű kapcsolatban legyenek az általuk létesített háromszöghálózat pontjaival. Az említett vonalaktól függetlenül még 80 különleges felvételt is készítettek, majd visszatérőben a jégárat harántoló egyik rövid vonalon teljességgel megismételték a felvételt, hogy ilyen módon megállapíthassák a jégár mozgásának napi sebességét. Az érdekes és nem kis jelentőségű felvétel geodéziai feldolgozásán és glaciálgeológiai kielemzésén most dolgoznak a Németországba hazatért kutatók. Itt történik meg felvételi lapjaiknak az ugyancsak 1954-ben olasz, osztrák és angol részről, a Chogoval szomszédos területekről készített lapokkal való egyeztetése. Ezzel a Chogo és a vele szomszédos jégárak első, tökéletes térképezése megoldottnak lesz mondható. W. Kické az érdem, hogy mint kitűnő alpinista, a hatalmas Chogojégár legnehezebben megközelíthető részének, beleértve a legmagasabban fekvő területeknek szabatos felvételét is, mesteri módon, példátlanul rövid idő , 6 hét alatt megoldotta. Dr. Bendefy L. Kitüntetés Az Építőipari Műszaki Egyetem tanácsa Szilágyi Béla mérnököt, az Állami Földmérés volt vezetőjét, 50 éves kiváló szakmai működése elismeréséül, 1955. július 2-án aranyoklevéllel tüntette ki. 209