Geodézia és kartográfia 1992 (44. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 2. szám - SZEMLE
Hegyesi Ferenc 1907. április 23-án a Szeged közeli Püspöklelén (ma: Maroslele) született ács és kőműves apa tizedik gyermekeként. Jól tanult, és így a különböző ösztöndíjak segítették a makói gimnáziumban, majd Budapesten, a Műszaki Egyetem Mérnöki Karán. Betegségek, majd kényszerű átmeneti munkavállalások után 1934- ben szerzett mérnöki oklevelet. Ezt követően leginkább földmérési megbízásokat vállalt, s csak 1942-ben sikerült bejutnia a Vízügyi Szolgálat Szegedi Folyammérnöki Hivatalához. A háborús években - ha csak rövidebb időszakra is - a katonai szolgálatból is kivette a részét. 1945 után - más jellegű munkákat is végezve - a folyamszabályozás vált fő tevékenységi területévé. Állandó feladata a Tisza medrének stabilizálása, a partrombolások megfékezése volt. Az 50-es évek végén az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság termelési osztályvezetőjévé nevezték ki, majd 1961-ben a termelési igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kapott megbízást. 1959. február 20. és 1962. november 30. között a MTESZ GKE szegedi elnökeként segítette a Csongrád megyei geodéták munkáit. Munkásságából is eredően az 1961 - et követő időszakban fejlődött fel a vízügyi földmunkagép-állomány, és ekkortól számítható a vízügyi földmunka és -szállítás gépesítése is. 1967-ben Árvízvédelmi Éremmel jutalmazták, majd - papírforma szerint - 1968. január 31 -én nyugállományba vonult. Tulajdonképpen ekkor kezdett hozzá a Maros hazai szakaszára, valamint a Tisza Tiszaug és országhatár közötti részére vonatkozó általános folyószabályozási tervek elkészítéséhez. E munkái mintaként szolgáltak a további szabályozási tervek elkészítéséhez is. Tartalmas, szakmai tapasztalatokban gazdag élet zárult le Hegyesi Ferenc halálával. Munkatársai és mi - egykori - nyári diákfiguránsai is szeretettel gondolunk rá, és megőrizzük emlékét. Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottság ülése Az MTA Geodéziai Tudományos Bizottsága 1991. december 4-én a Földmérési és Távérzékelési Intézet tanácstermében ülést tartott. Ezen megvitatták Mihály Szabolcs, Ódor Károly, Soha Gábor és Alabér László előterjesztésében a ’’Földmérés és térképészet feladatainak és hazai fejlesztéseinek értékelése és javaslat a jövőbeli szakmai és K+F tennivalóira” című vitaanyagot. A bizottság a következő állásfoglalást alakította ki: 1. A bizottság köszönetet mond az értékes anyag összeállítóinak. 2. A bizottság javasolja, hogy az észrevételekkel kiegészített anyag kerüljön publikálásra a "Magyar Tudomány" folyóiratban. A bizottság kéri az összeállítókat, hogy vegyék figyelembe az alapfelületekkel, a geodéziai gravimetriával, a topográfiai térképekkel (különös tekintettel az átfedésekre), a kataszterre és a piacgazdasággal kapcsolatos fogalmazási pontosításokat. 3. A bizottság annak a véleményének adott hangot, hogy mind az országnak, mind a szűkebb szakmának érdeke a különböző területeken működő geodéziai szervek ill. szakemberek kollégiális kooperációja. 4. A bizottság támogatja Zsámboki Sándornak, az FM földügyi és térképészeti főosztálya vezetőjének a kérését, hogy készüljön a szakterület számára kódex jellegű anyag. 5. A bizottság javasolja, hogy készüljön a Földtudományok Osztálya számára egy, a szakterület helyzetét felmérő összeállítás, amelyet az Akadémia vezetőségének kívánnak felterjeszteni. Az összeállítás elkészítésére felkérik a jelenlegi összeállításban résztvevőket és Biró Péter és Detrekői Ákos akadémikusokat, utóbbiakat azzal a kéréssel, hogy támogassák tanácsaikkal a munka készítőit. 6. A bizottság javasolja, hogy készüljön a laikusok számára egy mintegy 3 oldalas változat is, Bak Antal, Bácsatyai László és Detrekői Ákos közreműködésével. Meghallgatták még Bányai László tudományos beszámolóját a lokális és regionális geodinamikai vizsgálatok geodéziai módszereiről. Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula A fotogrammetria újabb alkalmazásairól Az 1960-as, 70-es években mind a hazai, mind a külföldi szaklapokban sűrűn jelentek meg fotogrammetriai témájú tanulmányok, ismertető cikkek. A 80-as években ezek feltűnő módon megritkultak. Újabban azonban a külföldi szakmai lapokban ismét jelennek meg ilyen cikkek, azzal a különbséggel, hogy nem térképezési célú munkákról, hanem egyéb mérnökgeodéziai, ipari geodéziai tárgyú fotogrammetriai feladatokról és megoldásaikról adnak tudósításokat. Az ilyen célú munkák folyamata jelentősen eltérhet a térképezési munkák - a szakemberek előtt jól ismert és begyakorolt - folyamatától, ezért néhány jelentős különbségre hívnám fel a figyelmet. A nem térképészeti célú fotogrammetriai feladatok a mérnökgeodéziában és az iparban elsősorban a minőségellenőrzést szolgálják. Ez lehet egy tárgy vagy építmény (itt ne csak épületre vagy hasonló méretű tárgyra gondoljunk, hanem pl. néhány cm méretű, bonyolult alakú alkatrészre is!) alakjának az egyszeri meghatározása (állapotfelmérés), vagy az alakváltozás egyszeri, vagy folyamatos vizsgálata. Az alakváltozást okozhatja az elhasználódás, hibás készítési technológia, vagy természeti környezet befolyása. Egy fotogrammetriai eljárásnak akkor van esélye arra, hogy ipari mérőrendszerként alkalmazzák, ha az mindennapi, állandó használatra gazdaságosan alkalmazható. Egy egyedi, alkalmi munkához általában nincs módunk az optimális hardver és szoftver kiválasztására (itt most a felvevő kamerát és a kiértékelő berendezést is a hardver alá értem!), mert annak beszerzése gazdaságtalanná tenné munkánkat, ezért ilyen esetben többnyire megalkuvásra van szükség. Viszont egy időben nagy kiterjedésű, folyamatos munka esetén a gondos tervezéssel kiválasztott, a célra legalkalmasabb műszerek és technológiák alkamazása gazdaságossá, tehát lehetővé válik. A fotogrammetriai mérőrendszer folyamata négy fő részből áll: 1/ tervezés, 2/ felvételkészítés, 3/ kiértékelés, 4/ eredmények előállítása és közlése. A térképezési célú fotogrammetriai munkáknál a 4/ font elmaradt.