Gép, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1950 / 1. szám
1 » GÉPIPARI ÉRTELMISÉGÜNK FELADATAI AZ ÖTÉVES TERVVEL KAPCSOLATBAN HEVESI GYULA Aligha kell ezelőtt a konferencia előtt különleges érvekkel bizonyítani gépiparunk fejlesztésének döntő jelentőségét ötéves tervünk megvalósítása szempontjából. Egész ötéves tervünk tengelye és alapja gépiparunk fejlesztése és szocialista iparosítás sztálini elméletének megfelelően. Ez kifejezésre jut nemcsak globális számokban, például abban, hogy egész iparunk általános 83%-os emelkedése mellett szerszámgépiparunk termelését több mint 280%-kal kell emelni, de a gépipar előtt álló országos jelentőségű részletfeladatok fontosságában és sokoldalúságában is. Öntödéinktől a terv az eddiginél sokkal nagyobb mennyiségű, jobb és olcsóbb vas-, acél- és színesfém öntvényeket követel és ugyanilyen módon kell kifejlesztenünk kovácsolt acél-, és színesfémgyártásunkat is. Szerszámgépgyártásunknak korszerű nagy termelőképességű és szériákban gyártható szerszámgépekkel kell ellátnia jórészt újonnan felállítandó vagy részben kibővítendő nehéz gépgyári üzemeinket és tömegcikkeket előállító iparunkat. Ki kell fejlesztenünk építőiparunk, mindenfajta teherszállításunk és anyagmozgósításunk mechanizálásához szükséges gépek gyártását Előttünk áll a vegyipari gépek, textilipari gépek, malomipari gépek, nagyteljesítményű és nagynyomású kazánok, különböző erőgépek, szivattyúk és kompresszorok gyártásának óriási programja, közlekedési hálózatunk gépparkjának megfelelő kiegészítése és nem utolsó sorban mezőgazdaságunk szocialista fejlesztéséhez szükséges traktorok és különböző mezőgazdasági gépek tömeges gyártásának megszervezése. Hatalmasan ki kell fejlesztenünk és sok tekintetben újonnan megteremtenünk a finomtechnikai ipar különböző ágazatait, a műszerek és mérőeszközök, optikai cikkek, precíziós készülékek, laboratóriumi és orvosi felszerelések gyártását. A gépipar előtt álló feladatok tökéletes megvalósításától függ ötéves tervünk nemcsak gazdasági, de politikai célkitűzéseinek is a megvalósítása, a szocializmus szilárd alapjainak lerakása falun és a városban, a dolgozók életszínvonalának egyidejű jelentékeny emelése mellett. Gépiparunk e rendkívüli jelentőségű feladatai elengedhetetlenül megkövetelik a tudományos és műszaki haladás minden eredményének legmesszebbmenő felhasználását és elsősorban a gépipar terén különösen kimagasló szovjet tudomány és technika tapasztalatainak alkalmazását. Úgy a konstrukcióban, mint a technológiában, szervezésben, a minőség ellenőrzésében egyaránt igyekeznünk kell a műszaki tudományok mai színvonalán haladni, sőt azt tovább is fejleszteni, hazai viszonyaink követelményeinek megfelelően. Ezt csakis úgy érhetjük el, ha gépiparunk egész műszaki értelmisége tevékenyen, felelősségteljesen és kezdeményezőleg kapcsolódik be szocialista építé-sünk munkájába. Kövesse ebben a technika merész sztahanovista úttörőinek példáját és segítse elő ennek a kialakulóban lévő rendkívüli jelentőségű mozgalomnak magas műszaki és tudományos színvonalon való továbbfejlesztését. Ezért műszaki és tudományos egyesületeink, de elsősorban éppen a Gépipari Tudományos Egyesület előtt fontos és sok tekintetben új feladatok állanak műszaki értelmiségünk társadalmi tevékenységének megszervezésére vonatkozólag. E feladatok meghatározásában gépiparunk általános és speciális feladatai mellett különösen két jelentős tényre kell itt figyelemmel lennünk. Az egyik ezek közül népi demokráciánknak a tudományos kutatás nagyszabású fejlesztésére vonatkozó intézkedésével kapcsolatos. Mint ismeretes, a terv mintegy 200 millió forintot ír elő tudományos kutatási célokra, amelyeknek természetesen elsősorban ötéves tervünk megvalósítását kell elősegíteniük. Nem véletlen az, hogy az ötéves tervvel egyidejűleg az országgyűlés a Magyar Tudományos Akadémiáról is törvényt hozott, amelyet Népköztársaságunk legfelsőbb tudományos intézetének minősített. „Országunk, népünk felemelkedése érdekében — mondja a törvény bevezetése — fel kell használnunk a haladás leghatásosabb eszközeit, azért olyan központot kell létrehoznunk, amely az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésünk terveszerű megszervezésével képes az ország összes tudományos erőit a szocialista társadalom építésének szolgálatába állítani. E célból a Magyar Népköztársaság országgyűlése a Magyar Tudományos Akadémiának meg kíván adni minden lehetőséget arra, hogy az ország legfelsőbb tudományos intézményévé fejlődhessék.“ Ahhoz, hogy az Akadémia ezt a hivatását teljesíthesse, szükség van arra, hogy munkájában az ország egész tudományos és műszaki értelmiségére támaszkodjék és valóban mozgásba tudja hozni az ország összes szellemi erőit a szocializmus építésére. Ez kifejezésre jut a törvénynek azon rendelkezésében is, amely a műszaki és tudományos egyesületek vezetését az Akadémiára ruházza. Az ötéves tervben 11.000 mérnökre lesz szükség. Ebből több mint 6000 magában az iparban, a többi a kereskedelemben, tervezőintézetekben, szakoktatásban, mező- és erdőgazdaságban és a közigazgatásban. A vas- és gépiparban a mérnökök jelenlegi létszámát több mint megkétszerezi. Kb. 2.200-ról 4.600-ra. Ugyanitt a technikusok száma 6.300-ról 13.000-re, a művezetők száma 3.200-ról 5.000-re fog emelkedni. Az iparban a gépészmérnökök és villamosmérnökök száma 2.500-ról 5.000-re fog emelkedni. A kohómérnököké 140-ről 320-ra. Ezen az emelkedésen felül, mint szükséglet jelentkezik a kiöregedés pótlása, ami magas, tekintettel arra, hogy a mérnökök korösszetétele is magas. * Hevesi Gyula elvtárs megnyitó beszéde a G. T. E. műszaki konferenciáján.