Gép, 1950 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1950 / 1. szám

1 » GÉPIPARI ÉRTELMISÉGÜNK FELADATAI AZ ÖTÉVES TERVVEL KAPCSOLATBAN HEVESI GYULA Aligha kell ezelőtt a konferencia előtt különleges érvekkel bizonyítani gépiparunk fej­lesztésének döntő jelentőségét ötéves tervünk megvalósítása szempontjából. Egész ötéves ter­vünk tengelye és alapja gépiparunk fejlesztése és szocialista iparosítás sztálini elméletének megfelelően. Ez kifejezésre jut nemcsak globális számok­ban, például abban, hogy egész iparunk általá­nos 83%-os emelkedése mellett szerszámgépipa­­runk termelését több mint 280%-kal kell emelni, de a gépipar előtt álló országos jelentőségű rész­letfeladatok fontosságában és sokoldalúságában is. Öntödéinktől a terv az eddiginél sokkal nagyobb mennyiségű, jobb és olcsóbb vas-, acél- és színesfém önt­vényeket követel és ugyanilyen módon kell kifejlesztenünk kovácsolt acél-, és szí­nesfémgyá­rtásun­kat is. Szerszámgépgyártá­sunknak korszerű nagy termelőképességű és szériákban gyártható szerszámgépekkel kell ellátnia jórészt újonnan felállítandó vagy rész­ben kibővítendő nehéz gépgyári üzemeinket és tömegcikkeket előállító iparunkat. Ki kell fej­lesztenünk építőiparunk, mindenfajta teher­szállításunk és anyagmozgósításunk mechani­­zálásához szükséges gépek gyártását Előttünk áll a vegyipari gépek, textilipari gépek, malom­ipari gépek, nagyteljesítményű és nagynyomású kazánok, különböző erőgépek, szivattyúk és kompresszorok gyártásának óriási programja, közlekedési hálózatunk gépparkjának megfelelő kiegészítése és nem utolsó sorban mezőgazda­ságunk szocialista fejlesztéséhez szükséges trak­torok és különböző mezőgazdasági gépek töme­ges gyártásának megszervezése. Hatalmasan ki kell fejlesztenünk és sok tekintetben újonnan megteremtenünk a finomtechnikai ipar külön­böző ágazatait, a műszerek és mérőeszközök, optikai cikkek, precíziós készülékek, laborató­riumi és orvosi felszerelések gyártását. A gépipar előtt álló feladatok tökéletes megvalósításától függ ötéves tervünk nem­csak gazdasági, de politikai célkitűzéseinek is a megvalósítása, a szocializmus szilárd alapjai­nak lerakása falun és a városban, a dolgozók életszínvonalának egyidejű jelentékeny eme­lése mellett. Gépiparunk e rendkívüli jelentőségű fel­adatai elengedhetetlenül megkövetelik a tudo­mányos és műszaki haladás minden eredmé­nyének legmesszebbmenő felhasználását és első­sorban a gépipar terén különösen kimagasló szovjet tudomány és technika tapasztalatainak alkalmazását. Úgy a konstrukcióban, mint a technológiában, szervezésben, a minőség ellen­őrzésében egyaránt igyekeznünk kell a műszaki tudományok mai színvonalán haladni, sőt azt tovább is fejleszteni, hazai viszonyaink köve­telményeinek megfelelően. Ezt csakis úgy ér­hetjük el, ha gépiparunk egész műszaki értel­misége tevékenyen, felelősségteljesen és kezde­­ményezőleg kapcsolódik be szocialista építé-­­­sünk munkájába. Kövesse ebben a technika merész sztahanovista úttörőinek példáját és segítse elő ennek a kialakulóban lévő rendkívüli jelentőségű mozgalomnak magas műszaki és tudományos színvonalon való továbbfejleszté­sét. Ezért műszaki és tudományos egyesületeink, de elsősorban éppen a Gépipari Tudományos Egyesület előtt fontos és sok tekintetben új fel­adatok állanak műszaki értelmiségünk társa­dalmi tevékenységének megszervezésére vonat­kozólag. E feladatok meghatározásában gépiparunk általános és speciális feladatai mellett különö­sen két jelentős tényre kell itt figyelemmel len­nünk. Az egyik ezek közül népi demokráciánk­nak a tudományos kutatás nagyszabású fejlesz­tésére vonatkozó intézkedésével kapcsolatos. Mint ismeretes, a terv mintegy 200 millió forin­tot ír elő tudományos kutatási célokra, ame­lyeknek természetesen elsősorban ötéves ter­vünk megvalósítását kell elősegíteniük. Nem véletlen az, hogy az ötéves tervvel egyidejűleg az országgyűlés a Magyar Tudo­mányos Akadémiáról is törvényt hozott, ame­lyet Népköztársaságunk legfelsőbb tudományos intézetének minősített. „Országunk, népünk fel­­emelkedése érdekében — mondja a törvény bevezetése — fel kell használnunk a haladás leghatásosabb eszközeit, azért olyan központot kell létrehoznunk, amely az elméleti és alkal­mazott tudományok fejlesztésével, művelésünk terveszerű megszervezésével képes az ország összes tudományos erőit a szocialista társada­lom építésének szolgálatába állítani. E célból a Magyar Népköztársaság országgyűlése a Ma­gyar Tudományos Akadémiának meg kíván adni minden lehetőséget arra, hogy az ország legfelsőbb tudományos intézményévé fejlőd­hessék.“ Ahhoz, hogy az Akadémia ezt a hivatását teljesíthesse, szükség van arra, hogy munkájá­ban az ország egész tudományos és műszaki értelmiségére támaszkodjék és valóban mozgásba tudja hozni az ország összes szellemi erőit a szocializmus építésére. Ez kifejezésre jut a tör­vénynek azon rendelkezésében is, amely a mű­szaki és tudományos egyesületek vezetését az Akadémiára ruházza. Az ötéves tervben 11.000 mérnökre lesz szük­ség. Ebből több mint 6000 magában az iparban, a többi a kereskedelemben, tervezőintézetekben, szakoktatásban, mező- és erdőgazdaságban és a közigazgatásban. A vas- és gépiparban a mérnökök jelenlegi létszámát több mint megkétszerezi. Kb. 2.200-ról 4.600-ra. Ugyanitt a technikusok száma 6.300-ról 13.000-re, a művezetők száma 3.200-ról 5.000-re fog emelkedni. Az iparban a gépészmérnökök és villamos­­mérnökök száma 2.500-ról 5.000-re fog emelkedni. A kohómérnököké 140-ről 320-ra. Ezen az emelkedésen felül, mint szükséglet jelentkezik a kiöregedés pótlása, ami magas, tekintettel arra, hogy a mérnökök korössze­tétele is magas. * Hevesi Gyula elvtárs megnyitó beszéde a G. T. E. műszaki konferenciáján.

Next