Gép, 1951 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1951-01-01 / 1. szám

ban? Előre bocsátom, hogy véleményem szerint, annak ellenére, hogy a tárgyalt időszakban több új típus gyártását kezdtük el, melyek bevezetése nehézségekkel járt, mégsem lett volna szabad le­maradásnak bekövetkeznie, ha mindannyian saját munkaterületünkön a tervfegyelem betartása mel­lett teljes munkakészséggel a szerszámgépgyártás elsőrendű fontosságát átérezve és a szocialista munkaverseny adta lehetőségeket helyesen fel­használva végeztük volna munkánkat. A hiba tehát röviden, elsősorban bennünk kere­sendő. Az elkövetett hibákat, a bekövetkezett le­maradást nekünk kell kiküszöbölni. Nem kétséges, hogy ezt meg lehet és meg is fogjuk tenni. Szám­talan példa mutatja, hogyha a hibák kiküszö­böléséhez kommunista módon fogunk hozzá, kívül­állók számára úgyszólván csodákat tudunk mű­velni. Az elmúlt évben pl. a szerszámgépgyártás lemaradása döntő mértékben a DIMÁVAG-nál mutatkozott. Az új vállalatvezetés, a helyi párt­­szervezet és szakszervezet együttes munkájának eredményeképpen az üzem lemaradását teljes mértékben behozta és ma egyike a legjobb szer­számgépgyártó üzemeknek. Ez évben a Budapesti Szerszámgépgyárnál, Fémáru és Szerszámgépgyárnál, valamint az Eszter­gomi Szerszámgépgyárnál mutatkozik komoly mér­tékű lemaradás. Reméljük, hogy munkaértekez­letünk tanácskozásai, valamint az értekezlet nyomán ezen üzemek felé nyújtandó fokozottabb segít­ségünk azt fogják eredményezni, hogy legközelebb a három üzemről úgy tudunk nyilatkozni, mint ma a DIMÁVAG Szerszámgépgyárról. Erre minden lehetőségünk megvan, ugyanúgy, mint pl. az R. M. Művek Szerszámgépgyártásánál, melyben az év elején még kisebb mérvű lemaradás mutatkozott, jelenleg pedig az élüzem büszke címét nyerte el. Röviden szeretném ismertetni szerszámgép­gyártmányainkat és fejlődésünk irányát. Szerszám­­gépgyártásunk súlypontját 3 gépfajta képezi éspedig : a) esztergapadok, melyek közül az EU típu­sokat a Budapesti Szerszámgépgyár állítja elő és az MVE 280-as típusok, melyek ezidőszerint jelentős belföldi és export igényekre való tekintettel pár­huzamosan két üzemünkben is készülnek: a DIMÁVAG-nál és a Fémáru és Szerszámgép­­gyárnál. b) Marógépek, melyek egyszerű univerzális és vertikális kivitelben az R. M. Műveknél készülnek. c) Sugárfúrógépek, klf. nagyságban. Ezek ugyan­csak az R. M. Művek gyártmányai. Ezenkívül készülnek még karusszel esztergák, nagyméretű lemezollók, klf. fűrészgépek, könnyebb esztergapadok és egyéb kisebb típusú szerszám­gépek. Ezek közül jónéhány korszerűség szempont­jából, ha nem is elavult, de semmiesetre sem tekinthető első vonalbeli szerszámgépnek. A Rákosi Mátyás Művek komoly lépéseket tett szerszámgépgyártmányaink korszerűsítése terén. Példa erre az RF 5 típusú nehéz radiálfúrógép, valamint a 22-es sorozatú marógépek. Korszerű, de még nem minden vonatkozásban kiforrott típust képviselnek az EU esztergapadok, viszont régebbi konstrukciójú, bár még viszonylag jó telje­sítményekkel dolgozó szerszámgépek az MVE esztergapadok. Ezen utóbbi géptípus gyártását az elkövetkező években fokozatosan kifuttatjuk és emellett a DIMÁVAG-nál a nehéz szerszámgépek gyártására helyezzük a fősúlyt. A Fémáru és Szerszámgépgyárnál már a jövő évben megindítjuk a korszerű technológiát biztosító revolver esztergapadok két típusban történő gyár­tását. Ezek közül az egyik az RH 100-as minden bizonnyal az új alapokra helyezett magyar szer­számgépszerkesztés és Mintagépgyárunk jó mun­káját fogja dicsérni. Ma még üzemeink túl sok típust gyártanak és ez nehezebbé teszi az önköltségünket helyes irány­ban befolyásoló sorozatgyártások kialakulását. Évről-évre erőteljes javulás mutatkozik már ezen a téren. Ezt a javulást elsősorban a Szovjetuniónak köszönhetjük. Az utóbbi időben a népi demokra­tikus országokkal is mind szorosabbá válik szer­számgépgyártás terén az együttműködés. Ez foko­zódó mértékben lehetővé teszi kevesebb fajta típusnak nagyobb szériákban való gyártását ha­zánkban. A mindjobban kiéleződő nemzetközi helyzet kötelezően előírja számunkra, hogy a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szorosan együttműködve a lehetőség szerint teljesen függet­lenítsük magunkat a nyugati gépbehozataltól. Komoly feladatok várnak szerkesztés szem­pontjából szerszámgép szerkesztőinkre. Magyar­­országon a felszabadulás előtt szerszámgép szer­kesztésről úgyszólván nem lehetett beszélni. Szer­számgépgyártás kérdésében mutatkozott meg leg­inkább országunk függősége a nyugati országoktól, elsősorban Németországtól, önálló hazai kon­strukció nem létezett, csekély mérvű gyártásunk túlnyomó részt külföldi licenc alapján történt. A szerszámgépszerkesztők kiképzése sok éves munka, mely csak hosszú idő után hozhat gazda­ságilag érzékelhető eredményt. Ebből adódott, hogy a külföldi konstrukciók alapján történő gyár­tás könnyebb megoldását választották, melynek következtében teljesen elhanyagolt területté vált szerszámgépszerkesztésünk fejlesztése. Igyekez­zenek szerszámgép tervezésben és a szerkesztésben jártas mérnökeink és technikusaink többet foglal­kozni a fiatalok nevelésével. A fiatalok viszont szívósan tanuljanak, mert csak így tudunk az előttünk álló feladatoknak megfelelni. Szerszámgépszerkesztőink munkáját ezenkívül nagyban megnehezíti az a körülmény is, hogy nemcsak az önálló szerkesztés hiányából előálló lemaradást kell behoznunk, hanem azt a technikai elmaradottságot is, amely nálunk az elmúlt évek­ben gyártott szerszámgépeken megnyilvánult. Ezen nehézségeknek tudhatók be nagyrészt azok a hiá­nyosságok, amely szerszámgépszerkesztéseink kap­csán megállapíthatók. a) A rajzhibák, amelyek részben a kezdő káde­rek tapasztalatlanságával magyarázhatók, részben azonban kellő gondosság hiányának tudhatók be. b) Újabb szerszámgép szerkesztéseknél még távolról sem fordítottak szerkesztőink kellő gondot a technológiai célszerűség kérdéseire, tehát arra, hogy a megtervezett szerszámgépek egyes gép­ .

Next