Gramofon, 2012 (17. évfolyam, 1-4. szám)

2012 - Tavasz / 1. szám

JAZZ HANGLEMEZ Fábián Juliért nemrégiben még az Eurovíziós Dal­­fesztivál itthoni e­öntőjében szoríthattunk, hogy tudniillik megnyerje azt. Noha végül nem ő jutott ki a nemzetközi versenyre, öröm, hogy egy nagy­szerű jazzista produkciója közönségsikert aratott a tévénézők körében. Jót tesz az ilyesmi a jazznek... Ezzel kapcsolatban messzemenő következtetések helyett inkább talán csak ennyit jegyeznénk meg. De persze nem a tévés népszerűség mércéjével mérendő az énekesnő muzsikája, általában véve. Fábián Juli az egyik legnevesebb európai jazzének­­ verseny, a Montreux Jazz Voice Competition döntőse volt, kétszer is, s dalszerzőként is nemzet­közi versenyek díjazottja. Pályája gyors itthoni si­kerekkel indult, olyan együttesekkel, mint a Soft Jazz Band, Erik Sumo Band, Jazzjet, Barabás Lőrinc Eklektric, Just In Time, legújabb projektje pedig a Fábián Juli & Zoohacker. A művésznő a zongorista Sárik Péterrel 2007 óta muzsikál együtt, új lemezük, a Feel Harmony a régóta tartó közös játék megérlelt gyümölcse. Kor­talan örökzöldekből álló válogatás az album, me­lyeket a duó buja swinggel telve elevenít meg. Ha­nyag elegancia, csupa felszabadult scattelés és játékos szólók kergetőznek a számokban. Nagy­szerű a dinamika, túlzásoktól mentes lezser pro­fizmussal szól minden hang. Az Ain't No Sunshine, a Summertime, a Take Five, a Bye Bye Blackbird, az It Don't Mean a Thing sorait hallgat­ va egy kis bárban találjuk magunkat (valóban, kon­certfelvételt hallunk), ahol Fábián Juli szenzációs „fekete" hangjáról egy-egy pillanatra Dee Dee Bridgewater jut eszünkbe. Kiváló album, ami még magasabbra helyezi azt a bizonyos mércét. Kicsit több füst és hamu hiányzik csak kicsit abból a bár­ból... Laczkó Krisztián UNIC 1004 Az idén nyolcvanéves Michel Legrand vitathatat­lanul a 20. század értékteremtő komponistái közé tartozik - még akkor is, ha túl gyakran és szívesen kalandozott a kommersz kasszasikerek világában. Sokoldalú alkotó: egyformán jól ír jazzstandardet, filmzenét és musicalt, ízlésesen zongorázik, szug­­gesztíven vezényel. Új lemeze még a karácsonyi piacról maradt ránk: a műfaj legnagyobb klasszi­kusaiból készített kellemes, kulturált hangszerelé­seket. Erről nehéz is többet írni, nézzük inkább a főszereplőket, az énekes szólistákat. Jamie Cullum: a populáris smooth jazz egyik vitathatat­lanul sikeres, színpadon igen magabiztos képvise­lője. Madeleine Peyroux: a fiatalabb nemzedék meghatározó amerikai jazz-blues énekesnője. Iggy Pop: hatvanöt évesen már a nagy öregek közé tar­tozó rocksztár, aki 1976 óta folytat szólókarriert. Rufus Wainwright: amerikai-kanadai fiatal közép­generációs, tipikus „singer-songwriter". Teddy Thompson: brit folk-rock énekes. Carla Bruni: modellből lett énekesnő. Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök felesége. Mika Penniman: Lon­donban élő libanoni énekes, két elég sikeres al­bummal a háta mögött. Imelda May: ír énekesnő, a régi nagy sztárok, így Buddy Holly nagy tiszte­lője és újraértelmezője. Ayo: Németországban élő nigériai énekesnő, Unicef-nagykövet. Emilie Simon: fiatal francia énekesnő, hazájában újabban nagyon sokan szeretik. Mit lehet mindebből kihozni? Poli­tikai korrektség (afrikai és ázsiai előadó , a köztár­sasági elnök kedves felesége), megbízható színvo­nal és kellő változatosság ahhoz, hogy a Let It Snow, a White Christmas vagy a Santa Claus is Coming to Town ne fulladjon teljes és tökéletes unalomba. Legrand életművébe bőven belefér egy ilyen ünnepi limonádé. Retkes Attila Emarcy - Universal 0602527875675 FÁBIÁN JULI - SÁRIK PÉTER DUÓ: FEEL HARMONY MICHEL LEGRAND: NOEL! NOÉL!! NOEL!!! • ••OO Unicus Hungary 68 GRAMOFON2012. TAVASZ E német zongorás trió sem tagadhatja le kötődését a harmadik évezredet meghatározó elődök, például az e.s.t. munkásságához. A Martin Tingvall zon­gorista, Omar Rodriguez Calvo bőgős és Jürgen Spiegel dobos alkotta hármas valójában nemzetkö­zi formáció, mert a csapatkapitány svéd származá­sú, de kétlakiként ingázik Svédország és Németor­szág közt, a Magyarországon is többször, főleg Winand Gábor és Elsa Valle társaságában is meg­fordult Rodriguez Calvo kubai, Spiegel pedig né­met. Nem teljesen indokolatlan skandináv tájakról vizionálni a zene hallgatása közben, amelynek szépsége bevallottan megérinti Tingvallt. A Wagen a trió negyedik lemeze. Eddig mindet a Skip Records jelentette meg. Tingvall elmondása sze­rint ez első három, a Skagerrak, a Norr és a Vattensaga címűek egyfajta trilógiának is tekint­hetők. A Wagen igen szerves folytatása az előzmé­nyeknek, amit még a hasonló borítódizájn is alátá­maszt. Minden szám közös szerzeményként van megjelölve. Sok érzelemmel előadott, változatos tónusú és tempójú, alapvetően dallamos kompozí­ciók, amelyek nem swinges, sokkal inkább „ki­egyenesített ”, rockos pulzálással haladnak előre. A záró darab, a Tingvall által hangszerelt Efter Livet vonósokkal és fúvósokkal árad, akár egy filmzene, amely a legdrámaibb pillanatban csendül fel. Tingvall romantikus, virtuóz, színes zongorajátéka és Calvo ízes, precíz bőgőjátéka élvezetes, Spiegel is érezhetően otthon van többféle műfajban, de mintha leginkább miatta nem emelkedne el a talaj­tól a trió léghajója, nem elég dinamikus a dobolása. Egy interjúban Tingvall azt mondja, megtisztelte­tés számára, ha zenéjét Esbjörn Svenssonéhoz ha­sonlítják. Csakhogy az e.s.t. tagjai úgy játszottak, mintha az életük múlna rajta. Bércesi Barbara Skip Records - Varga Skip 9107-2 TINGVALLTRIO: VÄGEN

Next