Gramofon, 2012 (17. évfolyam, 1-4. szám)
2012 - Tavasz / 1. szám
JAZZ HANGLEMEZ Fábián Juliért nemrégiben még az Eurovíziós Dalfesztivál itthoni eöntőjében szoríthattunk, hogy tudniillik megnyerje azt. Noha végül nem ő jutott ki a nemzetközi versenyre, öröm, hogy egy nagyszerű jazzista produkciója közönségsikert aratott a tévénézők körében. Jót tesz az ilyesmi a jazznek... Ezzel kapcsolatban messzemenő következtetések helyett inkább talán csak ennyit jegyeznénk meg. De persze nem a tévés népszerűség mércéjével mérendő az énekesnő muzsikája, általában véve. Fábián Juli az egyik legnevesebb európai jazzének verseny, a Montreux Jazz Voice Competition döntőse volt, kétszer is, s dalszerzőként is nemzetközi versenyek díjazottja. Pályája gyors itthoni sikerekkel indult, olyan együttesekkel, mint a Soft Jazz Band, Erik Sumo Band, Jazzjet, Barabás Lőrinc Eklektric, Just In Time, legújabb projektje pedig a Fábián Juli & Zoohacker. A művésznő a zongorista Sárik Péterrel 2007 óta muzsikál együtt, új lemezük, a Feel Harmony a régóta tartó közös játék megérlelt gyümölcse. Kortalan örökzöldekből álló válogatás az album, melyeket a duó buja swinggel telve elevenít meg. Hanyag elegancia, csupa felszabadult scattelés és játékos szólók kergetőznek a számokban. Nagyszerű a dinamika, túlzásoktól mentes lezser profizmussal szól minden hang. Az Ain't No Sunshine, a Summertime, a Take Five, a Bye Bye Blackbird, az It Don't Mean a Thing sorait hallgat va egy kis bárban találjuk magunkat (valóban, koncertfelvételt hallunk), ahol Fábián Juli szenzációs „fekete" hangjáról egy-egy pillanatra Dee Dee Bridgewater jut eszünkbe. Kiváló album, ami még magasabbra helyezi azt a bizonyos mércét. Kicsit több füst és hamu hiányzik csak kicsit abból a bárból... Laczkó Krisztián UNIC 1004 Az idén nyolcvanéves Michel Legrand vitathatatlanul a 20. század értékteremtő komponistái közé tartozik - még akkor is, ha túl gyakran és szívesen kalandozott a kommersz kasszasikerek világában. Sokoldalú alkotó: egyformán jól ír jazzstandardet, filmzenét és musicalt, ízlésesen zongorázik, szuggesztíven vezényel. Új lemeze még a karácsonyi piacról maradt ránk: a műfaj legnagyobb klasszikusaiból készített kellemes, kulturált hangszereléseket. Erről nehéz is többet írni, nézzük inkább a főszereplőket, az énekes szólistákat. Jamie Cullum: a populáris smooth jazz egyik vitathatatlanul sikeres, színpadon igen magabiztos képviselője. Madeleine Peyroux: a fiatalabb nemzedék meghatározó amerikai jazz-blues énekesnője. Iggy Pop: hatvanöt évesen már a nagy öregek közé tartozó rocksztár, aki 1976 óta folytat szólókarriert. Rufus Wainwright: amerikai-kanadai fiatal középgenerációs, tipikus „singer-songwriter". Teddy Thompson: brit folk-rock énekes. Carla Bruni: modellből lett énekesnő. Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök felesége. Mika Penniman: Londonban élő libanoni énekes, két elég sikeres albummal a háta mögött. Imelda May: ír énekesnő, a régi nagy sztárok, így Buddy Holly nagy tisztelője és újraértelmezője. Ayo: Németországban élő nigériai énekesnő, Unicef-nagykövet. Emilie Simon: fiatal francia énekesnő, hazájában újabban nagyon sokan szeretik. Mit lehet mindebből kihozni? Politikai korrektség (afrikai és ázsiai előadó , a köztársasági elnök kedves felesége), megbízható színvonal és kellő változatosság ahhoz, hogy a Let It Snow, a White Christmas vagy a Santa Claus is Coming to Town ne fulladjon teljes és tökéletes unalomba. Legrand életművébe bőven belefér egy ilyen ünnepi limonádé. Retkes Attila Emarcy - Universal 0602527875675 FÁBIÁN JULI - SÁRIK PÉTER DUÓ: FEEL HARMONY MICHEL LEGRAND: NOEL! NOÉL!! NOEL!!! • ••OO Unicus Hungary 68 GRAMOFON2012. TAVASZ E német zongorás trió sem tagadhatja le kötődését a harmadik évezredet meghatározó elődök, például az e.s.t. munkásságához. A Martin Tingvall zongorista, Omar Rodriguez Calvo bőgős és Jürgen Spiegel dobos alkotta hármas valójában nemzetközi formáció, mert a csapatkapitány svéd származású, de kétlakiként ingázik Svédország és Németország közt, a Magyarországon is többször, főleg Winand Gábor és Elsa Valle társaságában is megfordult Rodriguez Calvo kubai, Spiegel pedig német. Nem teljesen indokolatlan skandináv tájakról vizionálni a zene hallgatása közben, amelynek szépsége bevallottan megérinti Tingvallt. A Wagen a trió negyedik lemeze. Eddig mindet a Skip Records jelentette meg. Tingvall elmondása szerint ez első három, a Skagerrak, a Norr és a Vattensaga címűek egyfajta trilógiának is tekinthetők. A Wagen igen szerves folytatása az előzményeknek, amit még a hasonló borítódizájn is alátámaszt. Minden szám közös szerzeményként van megjelölve. Sok érzelemmel előadott, változatos tónusú és tempójú, alapvetően dallamos kompozíciók, amelyek nem swinges, sokkal inkább „kiegyenesített ”, rockos pulzálással haladnak előre. A záró darab, a Tingvall által hangszerelt Efter Livet vonósokkal és fúvósokkal árad, akár egy filmzene, amely a legdrámaibb pillanatban csendül fel. Tingvall romantikus, virtuóz, színes zongorajátéka és Calvo ízes, precíz bőgőjátéka élvezetes, Spiegel is érezhetően otthon van többféle műfajban, de mintha leginkább miatta nem emelkedne el a talajtól a trió léghajója, nem elég dinamikus a dobolása. Egy interjúban Tingvall azt mondja, megtiszteltetés számára, ha zenéjét Esbjörn Svenssonéhoz hasonlítják. Csakhogy az e.s.t. tagjai úgy játszottak, mintha az életük múlna rajta. Bércesi Barbara Skip Records - Varga Skip 9107-2 TINGVALLTRIO: VÄGEN