Gyergyói Hírlap, 2018. február (9. évfolyam, 21-40. szám)
2018-02-23 / 37. szám
AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! iánius lap 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej ááU Itíj Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 Projektvezető: Bedai Attila Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinkna és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkiadóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361201 E-mail: hirlapsgyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesfgyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-3612011 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! ________ Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Főszerkesztő: Gergely Imre Tartalomigazgató: Szuszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mikor válik annyira súlyossá a családon belüli bántalmazás, hogy segítséget kelljen kérni? Segítséget kell kérni, ha családon belüli bántalmazásról van szó, ezzel egyetértenek válaszadóink. Vannak, akik az első pofon után javasolják a segítségkérést, mások pedig akkor, amikor a bántalmazott félben először megfogalmazódik, hogy tovább nem tűri a fenyítést, a bántalmazást. Szelvénybe küldőink között olyanok is vannak, akik nem tudtak véleményt formálni. Az első pofon után Olvasóink közül többen az első pólón után javasolják a segítség kérését. „Ha családon belül bántalmazás történik, akkor mindenképp lépni kell, segítséget kell kérni, véget kell vetni a kapcsolatnak, a házasságnak, mert az első pofon után jön a következő. Nem lehet a békét, a szeretetet újramelegíteni. A seb begyógyulhat, de ott marad"; „Amikor a veszekedések után kezdődnek a pofonok, na ott kell megállni, vagyis elválni"; „Ha már tetlegességig fajult a dolog, akkor mindenképp segítséget kell kérni, és nem a tizedik esetnél, hanem az elsőnél, ez nagyon nehéz, de mindenképp ez a járható út" „Amikor az első fenyítés, bántalmazás történik, az első pofon elcsattan, azonnal segítséget kell kérni, mert különben folytatása lesz. Szinte mindenki ismeri a közmondást: kutyából nem lesz szalonna - csak kevesen értik meg, mi a lényege" - olvasható a szelvényeken. Amikor először megfogalmazódik, hogy baj van Több olvasónk kitért arra, hogy amikor először fogalmazódik meg a bántalmazott félben a segítségkérés, a válás lehetősége, akkor kell lépni, hogy ne fajuljanak el a dolgok. Mint írják: „Amikor már nem bírja tovább az áldozat, akkor, amikor megfogalmazódik benne, hogy tovább nem akarja, hogy bántsák"; „Úgy gondolom, hogy amikor az egyik fél már tör, zúz, ordibál, és megbetegíti a családot, akkor már nincs amiért együtt maradni, segítséget kell kérni"; „Természetesen akkor kell segítséget kérni, ha nemcsak egy alkalommal fordult elő, hanem folyamatosan bántalmazásban él az egyik fél. Két-három eset után megfogalmazódik az érintettben, hogy menekülni kellene a kialakult helyzetből. S ha már megfogalmazódott, akkor lépni is kell, mert olyankor csak még rosszabb lesz. Persze, át kell gondolni, hogy van-e akitől segítséget kérni, van-e ahová menni". „Általában a bántalmazást, a fizikait, veszekedés előzi. Ha a veszekedés olyan súlyos, hogy sejtjük, hogy verekedés lesz belőle, akkor kell tudatosuljon, hogy nincs tovább, s lépni kell, amíg elfajulnának a dolgok. Saját tapasztalatomból írom ezeket, s tiszta jó szándékkal. Az évekkel ezelőtt meghozott döntésemet soha egy percig nem bántam meg" - olvasható a szelvényeken. Olvasóink nemcsak a fizikai bántalmazásra tértek ki válaszaikban, hanem többen a lelki bántalmazás következményeire is rávilágítottak. Egyvalaki így fogalmaz: „A lelki terror nem látszik, nem békül meg, mégis nagyon veszélyes, ha valaki erre ráismer, akkor kérjen segítséget." Nem találkoztam ilyen esettel Több olvasó úgy fogalmazott, hogy nem tud válaszolni a kérdésre, fogalma sincs, néhányan közülük meg is indokolták, miért nem tudnak véleményt írni: „Nem tudok hozzászólni, harminckilenc évet éltünk együtt a férjemmel, de bántalmazásra soha nem került sor". „Hála az Istennek, ebben nem volt részem, így fogalmam sincs, hogy mit válaszolhatnék. A könyvekből, filmekből lehet tanulni eztazt, de a legjobb, ha az ember csak olyan helyzetekben ad tanácsot, amit ő maga is megélt, és tapasztalatból tudja, hogy mit kell tenni, mi a legjobb". „Soha nem volt a mi családunkban bántalmazás, még a környezetünkben, a baráti körünkben sem". „Hálát adok az Istennek,hogy ilyesmivel nem találkoztam, s nem is szeretnék, így fogalmam sincs, mit válaszolhatnék." ILLUSZTRÁCIÓ: VERES NÁNDOR Az első pofon után segítséget kell kérni - javasolják olvasóink ÁBRÁM ZOLTÁN Értsünk szót! Itt a Marosvásárhelyi Rádió, a Székelyföld hangja! A mi rádiónk Berecken, Szejkefürdőn, Farkaslakán, Pusztakamaráson... Értsünk szót! - naponta fő műsoridőben jelentkezik jellegzetes hangjával Parászka Boróka műsorszerkesztő a Marosvásárhelyi Rádió hullámhosszán. Az önmagát beszélgető- és vitaműsornak meghatározó adás meghívottainak zöme magyarországi baloldali és liberális értelmiségi. Úgy tűnik, a szerkesztő és beszélgetőtársai valóban szót értenek, már kijelentő módban is. Azt viszont kétlem, hogy a felszólító mód a székelyföldi rádióhallgatónak szólna, vele próbálna szót érteni az újságírónő. Aki vitára egyáltalán nem ad alkalmat, hallgatói véleménynyilvánításra nincs lehetőség. Miközben János bácsitól és Juliska nénitől, a legpotenciálisabb rádióhallgatóktól a felsorakoztatott témák, Magyarország kormányának folyamatos ócsárlása éppoly messze áll, mint mondjuk a pesti interjúalanytól a borvíz, a láncfűrész és a medvék garázdálkodásai. Persze az erdélyi diplomások és kevésbé diplomások között is jócskán akad, aki messzemenően szót ért az újságírónő többnyire egyoldalú megközelítéseivel és a saját véleményét sűrűn felszínre hozó kérdéseire adott válaszokkal. Ráadásul az igazságnak mindig több megközelítése létezik, bonyolult a tartalma. Az Orbán-rezsim illiberális demokráciájával, a Magyarországot fenyegető autokráciával, a miniszterelnök körül kialakult haveri demokráciával lehet egyetérteni, egyet nem érteni, kisebb vagy nagyobb mértékben egyetérteni és egyet nem érteni. Akárcsak azzal, amikor az interjúalanyok némelyike, a kérdező rádiószerkesztővel együtt, helyenként elsiratja a migránsok iránti elutasítást fokozó közhangulatot, valamint a magyarországi „egypártrendszer” által mélységesen korlátolt sajtószabadságot. Teljes mértékben szót értve a brüsszeli intőkkel, a hazaszeretet helyett többnyire más érdekeket képviselő balliberális EP-képviselőkkel, sőt még az egyetemes demokráciát féltő és saját országukat elnökük túlkapásaitól óvó amerikaiakkal is. Konkrét kérdésre konkrét választ adott a minap egy népszavás újságírónő: nem lepte meg a New York Times terjedelmes bíráló cikke Magyarországról, hiszen ő ebben a miliőben él már egy jó ideje. A magyar demokrácia bírálata legfeljebb az amerikai olvasó számára újdonság, aki meglehet, most ismerkedik először a szomorú magyarhoni demokráciadeficit valóságával. Szóval lassacskán az amerikaiak elfelejtik ötvenhatot, no meg azokat a - magukat mind magyarnak, mind amerikainak valló - tudósokat, művészeket, akikre kölcsönösen büszkék lehetnénk. Úgy tűnik, a marosvásárhelyi rádióstúdióban teljes mértékben egyetértés van a kimondott szavak és a szerkesztő által előre megválogatott cikkek, kiadványok, könyvek leírt szavai között. Csak a lényeg hiányzik. Mintha a töltött káposztában nem lenne káposzta, az ordás palacsintából pedig hiányozna az orda. Viccesen úgy védekezve, hogy ugyebár a székely káposztában sincs székely. Egyrészt az lenne a lényeg, hogy a közszolgálati rádió elsősorban a hallgatóiért van, velük kellene szót értenie a műsorszerkesztőnek. Márpedig tudományos felmérés nélkül is borítékolható: a székelyföldi rádióhallgatót többnyire közömbösen hagyják a hétköznapokon fő műsoridőben sorra kerülő adások témái. De ha mégsem kapcsolná ki a rádiókészüléket este hat óra után, akkor legfeljebb nemtetszését fejezi ki - csakis önmagának. Mert a többség egyáltalán nem ért egyet az ott megfogalmazott gondolatokkal. A másik lényeg arra vonatkozik, hogy az újságíró sem a többség, sem a kisebbség, sem a baloldali, sem a jobboldali nézetek képviselője. Ő arra „esküdött fel”, hogy különböző véleményeket szembesítsen, lehetőleg egészében mutassa be választott témáját. Nem feledve saját nézeteit, sőt az elkerülhetetlen érdekeket sem, de azokat korántsem elsődlegesnek tekintve. Mert amennyiben a Marosvásárhelyi Rádió a Székelyföld hangja, a székely emberhez közelebb álló és teljesebben körüljárt témát kellene sugároznia fő műsoridejében. A fentieket korántsem személyeskedésből írtam, becsülöm a műsorszerkesztő számos erényét, érdekes és értékes műsorokat is hallottam tőle, mégis meg kellett írnom. Én abban szeretnék szót érteni, hogy: 1. A demokrácia lényege az, hogy nem a polgárok vannak a hatalomért, hanem éppen fordítva, 2. A közszolgálati rádiónak nem az a feladata, hogy az alkalmazott szerkesztő véleményének hangját felerősítse, hanem az, hogy a rádióhallgatók igényeihez idomuljon. 3. Eddig minden statisztika, szavazás és véleménynyilvánítás azt eredményezte, hogy az erdélyi magyar, székely emberek többsége nemzeti érzelmű, szereti hazáját, támogatja a jobboldali magyar kormányt. Még akkor is, ha semmi és senki sem tökéletes. Ebben kellene szót értenünk! A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár CD