Gyermekgyógyászat, 1981 (32. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Barta Lajos: A kryptorchismus endokrinológiai vonatkozásai

tisztázzuk. A teljesség kedvéért megemlíteném, hogy a hereszövet ellen kifejlődött autoimmun folyamat is heredegenerációhoz vezethet, aminek következménye gyakran kryptorchismus. Mindezek az adatok azért érdekesek, mert arra késztették a kutatókat, hogy a szövődménymentes kryptorchismus esetében is vizsgálják, kimutathatók-e vajon finom hisztológiai elváltozások. Biopszia után végzett morfometriai vizsgálatok a tubulusok szélességének, a stratum germinativum szövettani képének megváltozása, esetleges fibrózis kifejlődése alapján megállapították, hogy rendellenességek már viszony­lag korán, 6 hónapos kortól kifejlődhetnek. Indokolt emiatt, hogy a gyógykezelést minél korábban kezdjék, de a biztos jó eredményt csak a pubertás után végzett spermavizsgá­latok bizonyítják. Ezek az elváltozások feltehetőleg világrahozottak. Nem kérdéses, hogy az intrauterin életben a here leszállása a h­om­ogen gonadotrop hormonhatással kapcso­latos, de endokrin szempontból fontos az, hogy az embrionális élet 3. és 5. hónapja között a Leydig-sejtek már tesztoszteront termelnek és ez döntő a herék fejlődése szempontjából. Ezzel kapcsolatosan két vizsgálati sorozatot érdemes megemlíteni. Tanaka és mtsai szerint humán chom­ogonin adása után kryptorchismus esetében a tesztoszteron­­szint emelkedése alacsonyabb volt, mint ahogyan a populációs adatok után várható. Egyes esetekben LHRH adása után az LH és FSH szint emelkedése normális volt, ami arra utalhat, hogy az elégtelen tesztoszteron termelés heredysgenesissel kapcsolatos. Gendrei és mtsai összehasonlították a tesztoszteron termelés szempontjából azokat az újszülötteket, akiknek heréje 10 és 89 nap között szállt le, azokkal, akiknek heréje nem szállt le. Az utóbbi csoportban LH hatására a tesztoszteron emelkedés kisebb volt. Ezek a vizsgálatok arra utalnak, hogy az élet legkoraibb szakában már felismerhetőek a here rendellenes működésének tünetei. Érett újszülöttben 2-3% a retentio. Az első hónapokban várható a leszállás, 6 hónap után 1% alatti az előfordulás. Az ennél magasabb előfordulás rossz vizsgálati technikára utal. A vándor —migráló— herét normál variánsnak fogjuk fel, ami kezelést nem igényel. Ettől elválasztható a retrakciós here, az ún. „Gleithoden”, amely lehúzható a scrotumba, de mihelyt elengedjük, visszacsúszik az inguinalis csatornába. Az utóbbi esetekben a kezelés relatív feltétele áll fenn és a tapasztalatok alapján a herék ilyen esetekben spontán, vagy hormonkezelésre leszállnak. Ectopia testis esetén hormonkezelés nem indokolt, a műtét, mivel a funiculus elég hosszú, rendszerint eredményes. Az esetek többségében azonban a hormonkezelés kétoldali kryptorchismus és méginkább egyoldalú kryptorchismus esetében eredménytelen. Choriogonin hatással kapcsolatosan a vélemények eltérőek, különböző szerzők 20-40%-os eredményről számolnak be. Való­színű, ha a retrakciós herék kezelésével elért eredményeket nem vesszük be a kiértékelésbe, az eseteknek nem több mint 20%-ában észlelhető csak a herék leszállása. A műtéti megoldásnak is vannak veszélyei, fiatal korban a here sérülékenyebb, a funiculus spermaticus rövidsége miatt a hereszövet károsodása nélkül nem hozható le a scrotumba a testis és eleve olyan dysgenesis állhat fenn, amely miatt normál spermatermelés nem fog bekövetkezni. A pubertás kibontakozásakor kb. a kryptorchismusos esetek fele leszáll a scrotumba. Nyilvánvaló­ a hormonhatás, amely a pubertásban érvényesül, hatásosabb a humán chom­ogonin kezelésnél. Ezt talán az a körülmény is igazolná, hogy feltételezhe­tően LHRH alkalmazása esetében jobbak az eredmények, mint chom­ogonadotrop hormon esetében. Felmerül persze a kérdés, ha előre tudnánk azt, hogy retenzio esetében mely esetekben száll le a here a pubertás kifejlődéséig, kellene-e ezekben az esetekben műtétet végezni? A meggondolás tárgyát képezné a kérdés azért is, mert migráns here, vagy retrakciós here esetében a here éveken át az inguinalis csatornában helyezkedik el és ha spontán vagy hormonkezelésre leszáll, a spermiumképzés normális szokott lenni. Nem kérdéses, hogy endokrinológiai szempontból helyes a korai operáció, ha a műtét nem előnytelen a here további sorsa szempontjából. Erre azonban még nincs megfelelőnek elfogadott vizsgálat.

Next