Gyermekgyógyászat, 1986 (37. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám - Barbél László - Kulcsár Gizella - Dán Pál - Nász István - Lengyel Anna: Virológiai vizsgálatok gyermek- és felnőtt vulvovaginitisekben
vírusokra jellemző hatás. Ez vagy kis kereksejtes degeneráció volt, ami az 1- es típusú herpes simplex vírusra jellemző; vagy nagy duzzadt sejtek, syntitiumok, ami a 2-es típusú herpes simplex vírus hatása lehet. Néhány esetben fokális elváltozások alakultak ki a tenyészeten, ami lehet cytomegalovirus, 2- es típusú herpes simplex vírus, esetleg egyéb vírushatás következménye. A cytomegalovirus lassú szaporodása miatt, a tenyészeteket több hétig figyeltük meg, közben fenntartó oldatot cseréltünk. Az adenovírusok elsősorban a hámsejtek iránt mutatnak affinitást, ezért hatásuk az amnion, illetve a HEp—2 sejtkultúrán volt várható. Hosszabb tenyésztési idejük miatt minden vizsgálati anyaggal több passzázst végeztünk, akár észleltünk vírushatást az első tenyészeteken, akár nem. A kitenyésztett infektív vírusokat adeno-, herpes és cytomegalovírusok elleni savakkal identifikáltuk. Azt tapasztaltuk, hogy mind a gyermekek, mind a felnőttek vizsgálati anyagaiban mindhárom vírus előfordult, de különböző arányban és herpesvírus dominanciával. Az adenovírusok a tipizálás során 2-es, 6-os és 12-es típusnak bizonyultak. Vírusantigének jelenléte. E vizsgálatokat csak adeno- és herpes simplex vírusok irányában volt alkalmunk végezni. Az immunfluoreszcens eljárások során azt találtuk, hogy a cervix és hüvely hámsejtekben mindkét vírus komponensei előfordulhatnak. A vírustenyésztés és vírusantigén-hordozás eredményeit összefoglalva táblázatokban is bemutatjuk — külön választva a kisleányok és felnőtt virgók, valamint a családvizsgálatok eredményeit. Az I. táblázatból megítélhető, hogy a különböző panaszokkal bíró kisleányok és felnőtt virgók több mint felében fertőző vírusok vagy látens formában hordozott víruskomponensek mutathatók ki az elváltozásokból. A családvizsgálatok során ugyancsak gyakran észleltük a vizsgált vírusok vagy antigénjeik előfordulását mind a fiatal anyáknál, mind pedig kisleányaiknál. Több esetben találtuk meg mindkét vírust ugyanannál a betegnél is. Jellemzőnek látszik az is, hogy a gyermekeknél a vírusok előfordulási aránya ak korral fokozódik. Ugyanis 2—6 éves korúaknál fertőző vírust nem találtunk de egyik vagy másik vírus látens formája jelen lehetett, míg 7—12 éves korban gyakoribb volt a vírusok látens hordozása is, valamint fertőző vírus is kimutatható volt. A 16 anya és egy vagy több párhuzamosan vizsgált leánygyermeke eredményei közül reprezentánsként két család adatait mutatjuk be. A II. táblázatban látható, hogy ugyanazt a potenciálisan onkogén tulajdonságú DNS-tartalmú vírust hordozhatja az anya és leánygyermekei — még klinikai tünetek nélkül is. A betegek savait antivirális ellenanyagok jelenlétére vizsgálva a következőket találtuk: komplementkötéssel az adeno- és cytomegalovírusok kétharmaduknál találhatók meg, de általában alacsony vagy közepes titerben — 1 : 4— 1 : 64 között. Ezzel szemben az érzékenyebb passzív hemagglutinációs eljárás-I. táblázat Kisleányok és felnőtt virgók virológiai vizsgálatának eredményei Betegek száma Fertőző vírus Vírusantigén adeno , cytoherpes 1 ,. 1 megáll a adeno herpes Gyermek 203 7 1 3 7 Felnőtt virgo 234 8 2 5 3 összesen 437 153 8 10 385