Gyógyászat, 1862 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1862-11-08 / 45. szám
1-öt. Volt t. i. 5 év előtt Heilsbergben egy nő, ai állítólag teste különféle nyílásain izromkint számos varró-és gombostűt ürített ki; sőt azt is lehete rajta tapasztalni, hogy bőre meggyűlt, fölfakadt és a genynyel egy jócska mennyiségű tű indult ki a tályogból. A vakbuzgó nép mennyei csudának tartván a tüneményt, szent gyanánt kezdé tisztelni a ttlszaporító nőt, ki később a hitetlenek által kezét megkötteté, és házi népétől elkülönözve őrizteté magát, de nem elégedvén meg ezen negatív eljárással, a gyanús nő hüvelyét vizsgálá meg teljes hiedelemmel a hitetlenek egyike, (visszaemlékezvén azon cigány asszonyra, ki aranyóra lopás alkalmával meztelenre vetkezett le, és a látatlan órának mégis birtokában vala, miután azt vaginájába retté el), megemlékezvén mint mondom a vizsgálók egyike, szintén az említett rejthelyen intézett motozást, és mindenféle tűt és apró szeget talált dugacsban (eldugva), mit talán megszülni iparkodott volna a kötött kezű s lábú csodateremtés, kinek dicsfénye (glóriája) azonnal levedlett; s kik méltatlanul hozsannát riadtak még reggel neki, azok bár nem is keresztre, de mégis börtönre ítélék el a csalót (és mint később kisült) pénzzsarolót. 2- or. Egy ungvári nő híréről 16 év előtt tele voltak a hírlapok, még az akkor virágjában levő „orvosi tár“ is szállást adó hasábjaiban azon csodatörténetnek, melynek értelmében hiteles orvosok és kiküldött megyei tisztviselők jelenlétében nevezetes számú békát szült egy asszony; igaz, hogy csak bábára bizaték a méhszáj vizsgálata; de az is igaz, hogy az egyik békának lábán volt még akkor azon (emlékezem zöld) szalag, melylyel, hogy meg ne szökjék, a békát megkötötték, midőn megfogták, s melyet ügyesen nem tudtak legöbtözni, midőn azt kívülről, akár a bába tudtával, akár a nélkül a hüvelybe bedugták. Emlékezem, hogy a tünemény közlője olyatény módon nyilatkozott, mintha csalást éppen nem sejtett volna, hanem hogy eddig meg nem fejtett módon születtek meg a békák az emberi anyától. Nem csoda tehát, hogy azon jogtudósok agyaiban is, kik véletlen éppen e napokban ejtettek előttem szót amaz ungvári eseményről, nem azon formula rögzött meg: „hogy eféle csalás is történik“, hanem az: „hogy eféle megfejthetlen csodák is fordulnak elő!!“3- ot. Egy más békahányó nőt Berthold észlelt. A mondott asszony azt állítá, hogy egykor forró szomjzot kínzatra posványvizet ivott, s ezzel békatojást nyelt el, a tojások időnkint ki-kikelnek, sem ez a békaokádás kútforrása. Berthold számos, eleinte langyos sós vízben, aztán állatokon, végre magán társain tett tapasztalatok útján elvitázhatlanul bebizonyítá, hogy az emberi