Gyógyászat, 1862 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1862-11-22 / 47. szám
——4 954 betegnek, érccsökkentő hasmenés állott elő, nyoma sem mutatkozván a javulásnak. E napokban érte el tetőfokát a lázas küteg. A még négy hét előtt jól táplált H. Juliana szárított hulla (múmia) gyanánt kiúszva, összezsugorított végtagokkal feküdt ágyán. Bőre tetőt üi 1 talpig vörös, száraz, forró, nyomásra (főleg az ízületeken) fájdalmas, mindenütt (a fej- és törzstől kezdve a végtagokon át a körmökig) fél...három vonal vastag szürke pikkelyréteggel való borítva. E pikkelyréteg részint képlékeny izzadmányból (lábterményből), részint leázott külhámsejtekből állott. Minden lázroham alkalmával újabb pikkely-izzadmány szivárgott át a betegnek irháján, mely vagy a fölötte levő pikkelyréteghez tapadt, ennek legujabbi rétegét képezvén, vagy ha az előbbi pikkelyréteg elég vastag, száraz és kérges lett, azt a még folyékony újabb izzadmány a bőrről leáztatta, ami közönségesen ötöd-hatod naponkint történvén meg, a beteg mindannyiszor egy . . . másfél fontnyi száraz pikkelyizzadmányt vedlett bőréről le. Öt hét óta hétszer ismétlődött betegünkön ezen az anyagvesztésre nézve bámulatos egyetemes pikkelyizzadmány-vedlés. Nem csoda, ha a beteg a febr. 24-iki hetedik egyetemes vedlés után erejéből annyira kimerült, hogy ágyában nem fordulni, de mozdulni sem bírt. A lázrohamok elején (egész délelőtt) a beteg fejfájva, és fogvacogva didergett; délután és éjjel száraz forróság, bőrfeszülés, fájdalmas bőrégetés és égő szomj gyötre őt, s ha hideg vizet ivott, a szomj helyett égés érzete fogta el gyomortáját. Legtöbbet szenvedett azonban ízületein, hajfürtös koponyáján és ujjainak végpercein. Ízületeit a kérges feszes bőrláb miatt kínnal mozdítható; koponyájáról a vastag pikkely izzadmányt az odatapadt hajak miatt sokáig el nem távolítható; az irhaláb a körömágyakra terjedt; ezek következtében a lábos irha az ízületeken fölrepedett; a hajak, szemöld- és pillaszőrök kihullottak; a kéz és láb körmei ingadozni és hulladozni kezdtek ; mi több, a pillákról az irhaláb a bal szemtekére terjedvén át, itt nagyfokú köt- és szaruhártyalábot (conjunctivitis et keratitis) okozott. Szóval, még nem láttam soha bőrbetegséget, mely embert öt hét alatt ennyire elsorvasztott s eltorzított volna. A beteg ily állapotában eszembe jutott H ebratmrur szomorú jóslata, hogy „a baj e tetőfokán huzamosb ideig ,„in statu quor“ marad meg e betegség természeti gyógyipar nélkül, sőt minden alkalmazott orvosi segély dacára, mig a beteg utóbb egészen kiúszik s aszályban (marasmus) vagy gümősödésben hal el.“ Mindamellett nagyobb félelemmel mint reménynyel uj kísérlethez fogtam. A gümősödésnek s egyéb ismert kózvegynek nyomait nem