Gyógyászat, 1877 (17. évfolyam, 1-53. szám)
1877-07-14 / 29. szám
Tizenhetedik évfolyam. 29. SZ. Budapest, 1877. julius 14. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Szerkesztő-tulajdonos : Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó: Dulácska Géza tr. Tartalom: Adatok Schede eljárásához viszértágulatoknál. — Marienbach gyógyító hatása kétféle női baj ellen. — Nevezetesebb kóresetek a nyitramegyei közkórházból. —Lapszemle. Pilocarpium muriaticum heveny higanymérgezés ellen. Cyansavas horgany -prosopalgiánál. A hypopium gyógykezeléséhez. Hámsejtes rák meggyógyitása a méhnyakon zineum chloricummal. Az ízületek hydrops fibrinosusa. — Tárca. „Az emberi szervezet munkaképességéről.“ — Különféle. Adatok Schede eljárásához viszértágulatoknál DUBAT MIKLÓS írtol Budapesten. Az alszár viszereinek passiv kitágulása oly köznapi és általánosan elterjedt betegség, melyet épen ezen köznapiságánál fogva könnyű bajnak szeretnek tekinteni, pedig az nem ritkán súlyossá, sőt életveszélyessé képes válni, mivel ha nem is már maga a viszértágulat folytán képezett pangás, folytonos égés és fájdalom érzete az alvégtagon, annál inkább a hozzá rendesen csatlakozni szokott gyógyíthatlan fekélyek igen gyakran végzetes befolyással bírnak az illető szenvedők sorsára. A nők és a munkásosztály nagy tömege képezi azon kimeríthetlen anyagot, melyben e baj az ipar és szorgalom haladtával mindinkább otthonossá lett s a melynek e betegség nemcsak munkaképességét, de életörömét is végleg megtörni képes; azért nem lehet csodálni, ha a sebészet a legrégibb időktől fogva egész napjainkig lehetőleg mindent elkövetett arra, hogy e rákfenétől a társadalom legserényebb részét valamikép megmentse, ép úgy, mint nem lehet rész néven venni, hogy a mindenttudó javas asszonyok ezen kimeríthetlen bő anyagot lehetőleg felhasználták és felhasználják arra, hogy rajta titkos gyógyfüveiknek hatását és árát a szenvedőkkel csaknem ép oly kevés eredménynyel megéreztessék, mint maguk a szakértő orvosok. A legtudományosabb színezetű és a nyegleséget legkirívóbb módon előtüntető vények, nemkülönben a leolvasások, felkenések lekenegetések, fel- és rátételek, stb. napirenden voltak és vannak ezen betegség gyógyításánál, sőt valamint nem hiányoztak olyanok, kik a fekélyek jelenlétét a humoralpathologia elve alapján jótékonyságnak és praeservativumnak hajlandók voltak felismerni, úgy olyanok is találkoztak, kik a diaetetika vagy fogadalmak útján igyekeztek sikert érni, így hogy többet ne említsek, felső Magyarországon nem igen ritka azon titokban űzött kuruzslás, mely abban áll, hogy a beteg tartozik mindig saját dugyát meginni, abból csak annyit hagyva meg, mennyi a fekélyek meglocsolására és nedvesen tartására szükséges, vagy pedig sokan vannak, kik ezen bajtól szabadulandók.