Gyógyászat, 1885 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1885-10-10 / 41. szám
Huszonötödik évfolyam. 41. SZ. Budapest, 1885. okt. 10. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak KÖZLÖNYE. Lap tulajdonos : Poor Imre tr. Szerkesztő-kiadó : Dulácska Géza tr. Tartalom: Kálómér a túltengő májszemcsésedés gyógyítására és hatása a belgyógyászatban. — A peptonvizelés kórodai szempontból. — Lapszemle. Adat a febris exanthematica bullosa történetéhez. A phagadenismus kezelése. — Tárca. Nemzetközi óvintézkedések a cholera terjedése ellen. (Folyt, és vége.) — Különféle. — Pályázat. — Hirdetés. SACHARJIN tr. Moszkvában. Kálómér a túltengő májszemcsésedés gyógyítására és hatása a belgyógyászatban általában. Ismeretes, miszerint a kálómér azon higanykészitmények egyike, a mely belbántalmak gyógyítására, kivéve a syphilist, leginkább használatos, de hatása felett a vélemények homlokegyenest eltérők. Legnagyobb alkalmazást nyer Angolországban, de ott sem oly mérvben mint a század elején Francziaországban; kisebb elterjedésnek örvend azonban itt is most, mint Angolországhoz. Németországban Nothnagel és Rossbach szerint bizonyos Skepsis uralkodik, úgy hogy kivévén a syphilist, a higany belső adagolására határozott indicatio nincs és a nevezett szerzők szerint a kálómér csak jó hashajtó. Véleményük Németországra nézve teljesen áll, de mégis úgy látszik, hogy a német gyakorló orvosok nem méltányolják eléggé a káleméit a máj bántalmainál, névleg a epeutakénál. Ily javalat mégint tankönyvében sem található, aki pedig kevésbé hódol a skepticismusnak. Oroszországban a viszonyok hasonlók. Az ötvenes években mint tanuló- és később mint tanársegéd szerzőnek elég alkalma volt a kálóméi hatásáról meggyőződni; hasznost nem észlelt, de inkább kárt, ez arra vihető vissza, hogy akkoriban a kórismészet nem állott azon magas fokon, mint mai nap, így tehát a kálóméi hatása felett sem volt biztos tudomás; hozzájárult még, hogy a kali chloricum nem volt ismeretes, hogy a szájloknak elejét vegye; csak midőn a kórodán kivül egy öreg orvos betegénél a status biliosus-t fentartotta és kálóméit nyújtott, győződött meg szerző e szerzó hatásáról. Szerző mint kórodai tanár és gyakorló orvos a kálóméit eleinte nem alkalmazta, azonban négy év után ösztönöztetve látta magát azt gyógyszerei közé felvenni és a rákövetkező 20 év alatt oly tapasztalatokat tett, amelyek bebizonyították, hogy a kálómér az epeutak bántalmainál