Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1920-09-19 / 37. szám
438 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Az alapszabályok megalkotása még a félutat se jelenti. Ez az alap, amelyet a szabályok helyes kiépítése és gyakorlati megvalósítása tesz erőssé, szilárddá, megingathatatlanná, s amelyre azután nagy és hatalmas épület építhető. A lelkesedés, amivel ma a «sikert» jobbról-balról üdvözlik, súlyos feladatokra kötelez. Mert ha e feladatok teljesítését nem vállalják a szíves lelkesedők, akkor kárba veszett minden törekvés és minden lelkesedés egyaránt. A bizottság, amely az alapszabálytervezetet bírálat alá vonta, teljesen átértette az egyeztető négyes bizottságnak az óhaját. Magáévá tette azt a feltételét, hogy ne azt nézzék, mit mond az egyik vagy a másik, mit a vidéki és mit a fővárosi; ne keressék, mi választja el őket egymástól, hanem áthatva annak a szükségnek tudatától, amely szerint egy kifelé teljesen egységes, a birtokon belül lévő gyógyszerészek érdekét védő egyesületre feltétlenül szükség van (amit a birtokon kívül állók nemcsak hogy átértenek, de az erre irányuló törekvést megértéssel és készséggel is veszik). Hogy ne mást, csak szűkebben összetartozókat lássanak egymásban, akik mindmegannyian egy és ugyanazon czél felé törekszenek. Ennek szem előtt tartásával sikerült odáig eljutni, ahol ma vagyunk. A további már azon múlik, hogy a lelkesedés helyét elfoglalja-e majd az a kötelességteljesítési készség, ami kinek-kinek jól felfogott saját érdekében, s azt meghaladóan, a gyógyszertárosoknak közös, és tágasbb vonatkozásban az egész karnak általános érdekében áll. És itt jut szerep a szaksajtónak e kérdés körül. A sajtó egyes orgánumai ne különüljenek el akár kicsinyes személyi okokból, akár más, esetleges indokolatlan aggodalom folytán. A sajtó láthatja, hogy a gyógyszertárosok egymásra találtak, illetve adva van a lehetősége annak, hogy teljesen egymásra találjanak. Ezt elősegíteni nemes feladata főleg annak a sajtónak, amely a birtokon belül állók érdekében küzd és dolgozik, de nem kevésbbé a birtokon kívül állók érdekeit védő sajtóorgánumnak is, éppen a fentebb írottaknál fogva. Semmi kétség, hogy a sajtópropaganda, amely a magyar gyógyszerészet jó ügyét szolgálja, meg is indul e kérdésben mindenkinek helyes meggyőződése irányában. Mert semmit se fog érni az az ügyviteli iroda, amit a tervet és eszmét végiggondolók mint fő funkciós szervet a szorgos egyesületi élet gazdasági és erkölcsi irányú működésének fokásában látnak, ha a tagok abban a hitben, hogy a belépéssel kötelességüknek eleget tettek, nem fogják az egyesület működését a rájuk háruló feladat pontos és lelkiismeretes teljesítésével az eredményhez segíteni. Szakítani kell a múlttal, a közmondásos patikázusi közönnyel, mert ez ma már nemcsak saját jól felfogott érdekünkben álló kötelesség, hanem olyan parancsoló szükség, amely elől ha kitérünk, kényelemből vagy agyszeretet híján, az érvénybe viszünk, amely körülöttünk gomolyog. Az egyesületi tevékenységbe magát a lüktető életet kell belevinni. Ez azonban csak úgy következhetik be, ha minden egyesületi vér és agysejt a maga feladatát az emberi szervezet hatalmas isteni alkotásával párhuzamos pontossággal végezi. Ha a szervezet valamelyik legkisebb részecskéje felmondja a szolgálatot, csődöt mond az egészség és elsenyved, elpusztul az élet. Gondolkozzunk ezen és úgy határozzon ki ki, hogy mit és hogyan cselekszik!