Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)

1920-09-19 / 37. szám

438 GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY Az alapszabályok megalkotása még a félutat se jelenti. Ez az alap, a­me­lyet a szabályok helyes kiépítése és gyakorlati megvalósítása tesz erőssé, szilárddá, megingathatatlanná, s a­melyre azután nagy és hatalmas épület építhető. A lelkesedés, a­mivel ma a «sikert» jobbról-balról üdvözlik, súlyos fel­adatokra kötelez. Mert ha e feladatok teljesítését nem vállalják a szíves lelke­­sedők, akkor kárba veszett minden törekvés és minden lelkesedés egyaránt. A bizottság, a­mely az alapszabálytervezetet bírálat alá vonta, teljesen átértette az egyeztető négyes bizottságnak az óhaját. Magáévá tette azt a fel­tételét, hogy ne azt nézzék, mit mond az egyik vagy a másik, mit a vidéki és mit a fővárosi; ne keressék, mi választja el őket egymástól, hanem áthatva annak a szükségnek tudatától, a­mely szerint egy kifelé teljesen egységes, a birtokon belül lévő gyógyszerészek érdekét védő egyesületre feltétlenül szükség van (a­mit a birtokon kívül állók nemcsak hogy átértenek, de az erre irányuló törekvést megértéssel és készséggel is veszik). Hogy ne mást, csak szűkebben összetartozókat lássanak egymásban, a­kik mindmegannyian egy és ugyanazon czél felé törekszenek. Ennek szem előtt tartásával sikerült odáig eljutni, a­hol ma vagyunk. A további már azon múlik, hogy a lelkesedés helyét elfoglalja-e majd az a kötelességteljesítési készség, a­mi kinek-kinek jól felfogott saját érdekében, s azt meghaladóan, a gyógyszertárosoknak közös, és tágasbb vonatkozásban az egész karnak általános érdekében áll. És itt jut szerep a szaksajtónak e kérdés körül. A sajtó egyes orgánumai ne különüljenek el akár kicsinyes személyi okokból, akár más, esetleges indokolatlan aggodalom folytán. A sajtó láthatja, hogy a gyógyszertárosok egymásra találtak, illetve adva van a lehetősége annak, hogy teljesen egymásra találjanak. Ezt elősegíteni nemes feladata főleg annak a sajtónak, a­mely a birtokon belül állók érdekében küzd és dolgozik, de nem kevésbbé a birtokon kívül állók érdekeit védő sajtóorgánumnak is, éppen a fentebb írottaknál fogva. Semmi kétség, hogy a sajtópropaganda, a­mely a magyar gyógyszerészet jó ügyét szolgálja, meg is indul e kérdésben mindenkinek helyes meggyőződése irányában. Mert semmit se fog érni az az ügyviteli iroda, a­mit a tervet és eszmét végig­gondolók mint fő funkc­iós szervet a szorgos egyesületi élet gazdasági és erkölcsi irányú működésének fokásában látnak, ha a tagok abban a hitben, hogy a belépéssel kötelességük­nek eleget tettek, nem fogják az egyesület működését a rájuk háruló feladat pontos és lelkiismeretes teljesítésével az eredményhez segíteni. Szakítani kell a múlttal, a közmondásos patikázusi közönnyel, mert ez ma már nemcsak saját jól felfogott érdekünkben álló kötelesség, hanem olyan parancsoló szükség, a­mely elől ha kitérünk, kényelemből vagy agyszeretet híján,­­ az érvénybe viszünk, a­mely körülöttünk gomolyog. Az egyesületi tevékenységbe magát a lüktető életet kell belevinni. Ez azonban csak úgy következhetik be, ha minden egyesületi vér és agysejt a maga feladatát az emberi szervezet hatalmas isteni alkotásával párhuzamos pontossággal végezi. Ha a szervezet valamelyik legkisebb részecskéje felmondja a szolgálatot, csődöt mond az egészség és elsenyved, elpusztul az élet. Gondolkozzunk ezen és úgy határozzon ki ki, hogy mit és hogyan cselekszik!

Next