Gyógyszerészi Közlöny, 1921 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1921-01-02 / 1. szám

Kérésünk indokolására legyen szabad a következőket előadnunk: már a háború előtti időben is elavult s az életviszonyokhoz nem alkalmazkodó munka­díjak a 23.234/1920—V/N. N. M. M. sz. körrendeletben megállapított 100 százalék felárral együtt oly minimális fillérösszegeket tesznek ki, hogy azok a mai idő­ben egy alamizsnakéregetőnek igényeit sem elégítik ki, nemhogy alkalmasak volnának egy gyógyszertár üzemi költségeinek fedezésére. Egy középforgalmú gyógyszertár, mely átlag naponta 30 vényt készít el, s melynek személyzete a tulajdonoson kívül egy oki. gyógyszerészből s egy gyógyszertári szolgából áll, még a gyógyszertári szolga fizetését sem képes a munkadíjakból fedezni, mert 50 vénynek átlagos munkadíja 40—50 korona, ellenben a gyógyszertári szolga átlagos napidíja 50—60 korona. Egy ily középforgalmú gyógyszertár átlagos napi bevétele jelenleg 1000 korona s átlagos napi kiadásai a következő­­kép oszlanak meg: Gyógyszeranyag... . .............................................. 500 K Személyzet ........................................................... 160 « Házbér ........................................................................ 25 « Világítás ........................................... 30 « Fűtéshez és üzemhez szükséges tüzelőanyag ... 120 « Felszerelés javítása és pótlása ................ ... 30 « Anyagba befektetett tőke kamatai ..... ................ 20 « Adó .......................................................... 25 « Összesen... 910 K A különbözeti­­f­ tehát 90 korona, ez azonban csak látszólagos, mert a tulajdonos a folytonos áremelkedések mellett az elfogyott anyagot a számításba vett 500 koronából pótolni már nem tudja s így az elért többletet is, az áru pótlására kell fordítani. Nagyméltóságú miniszter úr! Az élet legelemibb követelménye, hogy a dolgozó ember munkája után, úgy a maga, mint családjának megélhetését biztosítsa, s ennek alapján a megélhetési viszonyok változásával munkájának ellenértékét is változtassa, csak a gyógyszerész tehetetlen a drágulási áramlattal szemben, mert köti őt a törvény s a törvény erejénél fogva kiadott gyógyszerárszabvány. Minden országban gondoskodtak megfelelő árszabványok kibocsátása által ezen anomália megszüntetéséről s a munkadíjakat a mostani életszükségletnek s üzemi költségeknek megfelelőleg emelték, mely emelés a mi munkadíjtételeink öt-hatszorosát teszi, sőt Németországban, a gyógyszerek hazájában, még a gyógy­szerek árát is sokkal magasabban állapították meg, mint nálunk, pedig a német gyógyszerész azokat könnyebben és olcsóbban szerzi be, mert hiszen nekünk az ottani árakon felül még a magas kiviteli és beviteli vámot is meg kell fizetnünk. Ezen árkülönbség bizonyítására íme egy pár példa: Nálunk Németorsz. korona márka korona Acidum acetylo-salic.......................... 1­80 —‘35 = 2.80 Chinin. sulfuricum ....................... 12'— 5'— = 40'— Extr. Secatis corn. fi. — ................. 15­— 7'50 = 60'— Hydrarg. chlor.­mite ................. 2'50 —'60­1­4-80 Morphinum muriat. ... . .......... 8'— 1*45 · 11-60 Az idecsatolt munkadíjtervezet a legmérsékeltebb határok között mozog; nem azon épült fel, hogy a gyógyszerészt munkájának megfelelő haszonhoz juttassa, hanem csakhogy a gyógyszertárak üzemben tartását biztosítsa. Minden munkálatnál a tényleg szükséges munkaidő + 25 % munkaidőveszteség, -1 25 °/a a munkálatokhoz szükséges eszközök pótlására és karbantartására, végül a tényleg elhasznált gáz, szesz, filtrumpapír, szignatúra, zsineg, csomagolópapír stb. értéke vezetett számítási alapul. Egy okleveles gyógyszerész órabére 16 korona, egy segédmunkás órabére 9 korona, két oki. gyógyszerész munkájához egy segédmunkásra van szükség, s ezen alapon egy percznyi munkaidő 35 fillért tesz ki. Az egyes munkálatok által igénybe vett munkaidő 5—15 perc­ között váltakozik, így pl. egy-egy szer-

Next