Gyógyszerészi Közlöny, 1931 (47. évfolyam, 1/1-18/52. szám)
1931-01-04 / 1. (egyesített 1.) szám
A GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY odaadja egy részvénytársaságnak, hogy azt kamatoztassa. Távol áll tőlem rosszra gondolni és az egészet nem tartom egyébnek, mint a dr. Wander-gyár üzleti élelmességének, hogy reklámjába a tudományegyetemet is bekapcsolja. Itt e helyen mi gyógyszerészek megválthatják, hogy a fiatalabb orvosgenerációtól — tisztelet a kivételeknek és mindegyiknek — kapott, kezeink közé kerülő, igen sok rosszul megírt recept, igenis azt kívánná, hogy az egyetemen a receptírásnak külön tantárgya legyen és akkor nem lesz annyi specialitás recept sem. 3. „A fejlődés iránya a gyógyszerellátás uniformizálódása s specialitások felől Tehát mélyen tisztelt kartársaim, az 1. és 2-ik bekezdésben megmutattam a fejlődés irányát, de elmondhatom, hogy két évtized alatt, amióta e pályán dolgozom, az egyes specialitások magistrális vényeit előbb láttam a jól képzett orvosi kartól és csak azután (kisajátítva, talán más ízesítővel vagy színesítővel jól öltöztetve és elkeresztelve) élelmes gyárosoktól forgalomba hozni. Meghajtom fejemet azonban én is azon kevés, leginkább injekciók alakjában forgalomba hozott különlegességek előtt, melyek kutatások, kísérletek eredményei. Még egyet, e helyen. Vegyi gyáraink mindenikének vannak saját vegyi készítményei, de hogy saját specialitásként hozzanak forgalomba Acidum acetylosalicylicumos, salolos, hexamethylentetraminos stb. gyógyszereket, amelyeket az illető laboratórium legfeljebb csak formába öntött és becsomagolt, ennek csak a mi törvényeink hiányossága és a mi tehetetlenségünk az oka. Tessék ezeket tabletta, drazsé stb. formában felvenni a hivatalos taxába és megoldódott a probléma. Valamint küldessék ki egy bizottság, amely a készülő IV. magyar gyógyszerkönyv új szereinek, mint az Acidum phenylaethylbarbituricum és egyéb hosszú, nehezen fejben tartható kémiai elnevezéseknek szinonimát ad, hogy az orvos könnyebben megtanulhassa és felírhassa. Szemle. A Vaszalai kerület közgyűlésének jegyzőkönyvét lapunk más helyén szó szerint közreadjuk. Nincs szándékomban dr. Raszter Ödönnel, a kerület elnökével újabb polémiát kezdeni, hiszen ebben a közelmúltban már elég részük volt kartársainknak, mindazáltal a jegyzőkönyv tartalmát és elsősorban az elnöki megnyitót annál kevésbbé hagyhatom szó nélkül, mert lapomat is aposztrofálja és mert teljesen téves megállapításokat tartalmaz. Nézzük meg ezeket egyenként közelebbről. Raszter dr. állítása szerint szomorú tény, hogy az országos egyesület vezetősége „nem tudati kell' átütő erővel a helyzet magaslatán megállni" A továbbiakból kitűnik, hogy e kritikája főképen az egyesület vezetőségének az OTI-val folytatott tárgyalásaira vonatkozik. Ez a kritikája pedig annál igaztalanabb, mert elnöktársával együtt személyes tapasztalásból ismerhette meg azt a hihetetlenül szívós, elkeseredett, csaknem emberfeletti küzdelmet, amelyet egyesületünk vezetősége ebben az ügyben kifejtett. Hogy az elképzelhetetlen erőkifejtéssel megvívott küzdelemben mindössze 10 százaléknyi csökentést lehetett elérni a követelt horribilis engedményből, ezért az egyesület vezetőségét épp oly kevéssé lehet felelőssé tenni, mint a magyar békeküldötteket a trianoni béke rettenetes pontozataiért. Mert hiszen nem voltunk egyenjogú tárgyaló felek, hanem — és ezt Raszter dr.-nak tudnia kellene —• erőhatalommal állottunk szemben, mint azt a népjóléti miniszternek ide vonatkozó rendelete a maga teljességében beigazolja. A minisztérium magasrangú tisztviselői jóindulattal voltak irányunkban és belátták a tőlünk követelt áldozatok rendkívül súlyos voltát. Ámde hivatali állásukból kifolyólag az volt az álláspontjuk, hogy az OTI-t múlhatatlanul szanálni kell és ha az orvosoknak is nagy áldozatot kellett hozniok és ha a tisztviselői karból százával eresztették szélnek a már 2—3 év óta működőket, úgy a gyógyszerészi karnak is meg kell hoznia a maga súlyos áldozatát. A kerületi elnök megnyitójának egy másik tarthatatlan állítása az, hogy az országos egyesület „vezetése kizárólag a fővárosi gyógyszerészek érdekének szellemében történik,“ továbbá, hogy a budapesti és a vidéki gyógyszerészek érdekei szembekerültek egymással. Igazolni próbálja ezt azzal, hogy az OTT ügyében a fővárost és a vidéket egy kalap alá fogták, holott szerinte a fővárosi gyógyszerészeknek módjukban áll áldozatokat hozni, mert nagyobb mennyiségű gyógyszert szállítanak, mint a vidékiek; az utóbbiak tehát épen ezért nem hozhatnak áldozatokat. — Ez az érvelés, úgy gondolom, semmiképen se lehet helytálló. Klasszikus példát van módomban felhozni en- nek igazolására. Az OTT-val folytatott tárgyai BIBLIÁJA LEGYEN minden gyógyszerésznek a „Magyar Gyógyszerészet Története”