Gyógyszerészi Közlöny, 1940 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1940-01-06 / 1. szám
jr -............ < ■ ■ - .. ■ '1 lWWA,l'l']Wliyi8WW!ilil!PWP^-ywWiiff'^P!HPiW^PyHH' LVI. évfolyam. 50165 Budapest, 1940. január 6. 1. szám. GYÓGYSZERÉSZI KÖZLÖNY TUDOMÁNYOS ÉS KÖZÉRDEKŰ GYÓGYSZERÉSZETI SZAKLAP A MAGYARORSZÁGI GYÓGYSZERÉSZ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA Előfizetési ár : Szerkesztő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyedévre . . 8. pengő K^BOVSZKY GEY^ t Egyes szám . . 70 fillér __________________1892-1936.__________________ Budapest, VIII., Vas utca 12. Megjelenik minden szombaton. Társszerkesztők: Telefon- 1 392 25 ____________________________________KORITSÁNSZKY OTTÓ és I.OCHERER TAMÁS____________________________ TARTALOM: Újévi meglepetés. — Újévi üdvözlések. Üdvözlés az országos egyesületben. A testületi elnök üdvözlése. Ifj. Örvényi Béla, németprónai Wolff Lajos, Nagy István, Urszinyi Károly, Wéber Gábor, dr. Tauffer Gábor beszéde. — Kritikus szemmel. — Hivatalos: Kormányrendelet a társadalombiztosítás rendezéséről a felvidéken. Magyar tea szabályozása. Belügyminiszteri leirat. — Vegyesek. — Fontosabb gyógyszerek beszerzési árai. I o FllYllHITW V** Az Újévi meglepetés A gyógyszerésztársadalom abban a viszonylagos nyugalmi helyzetben búcsúzott az óesztendőtől és készülődött a beköszöntő új év fogadására mely az elmúlt néhány hetet s főleg az ünnepeket jellemezte. Az általános viszonyok úgy mutatták, hogy a most következő időkben néhány nyugodt és békés hónap jut majd rendünk számára, amelyet dolgos kezek szorgos alkotásra használhatnak fel s Tauffer Gábor újévi szavaival élve, nagy lendülettel indulhat meg a munka offenzívája. Ezt a reménységet váratlanul szétoszlatta a kormány december 31-én megjelent rendelete, melynek a gyógyszerészekre vonatkozó része kínos meglepetést okozott és mélységes megdöbbenést váltott ki a gyógyszerészi kar minden tagjából. A m. kir. minisztérium az év utolsó napjaiban rendeletet bocsátott ki egy régóta húzódó kérdés, a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területeken a társadalombiztosítás ügyének rendezése tárgyában. A rendelet, mely 11.770/1939. M. E. szám alatt a hivatalos lap december 31-i számában jelent meg, s amelyet kivonatosan hivatalos rovatunkban közlünk, vegyes híreink között pedig rövid összefoglaló ismertetését adjuk, 6. §-ában a felszabadult területeken működő gyógyszertárak részéről az Országos Társadalombiztosító Intézetnek nyújtandó számlaengedményeket szabályozza. E szerint a mostani időpontig számlázott gyógyszerek árát, amelyekre tudvalevőleg eddig — kormányintézkedés folytán — 80% előleget folyósítottak a felvidéki kerületi pénztárak, ezeknek a 80%-os összegeknek kifizetésével kiegyenlítetteknek kell tekinteni, a visszatartott 20%-ra való igény pedig a rendelet intézkedése következtében megsemmisült. 1940 január 1-től viszont a felszabadult területek gyógyszertárai 27,5%-os engedményt kötelesek nyújtani az OTI kerületi pénztárainak. Ezek az intézkedések, melyeknél méltánytalanabb sérelem hosszú idők óta nem érte a magyar gyógyszerészetet, határtalan elkeseredést váltottak ki nemcsak a közvetlenül érintett felvidéki gyógyszerészekben, hanem az ország egész gyógyszerésztársadalmában is. Ismeretes, hogy az országos egyesület vezetősége kezdettől fogva azon volt, hogy a felszabadult területeknek a gyógyszerellátással kapcsolatos rendezetlen ügyei kormányintézkedéssel nyerjenek szabályozást. Emlékezetes az is, hogy a komáromi betegsegélyző pénztár a gyógyszerszámlákból önhatalmúlag 30%-ot tartott vissza s a számláknak 70%-át folyósította. Az országos egyesület erélyes közbenjárására a belügyminisztérium úgy intézkedett, hogy a kerületi pénztárak további rendelkezésig a számláik 80%-át fizessék ki előlegképpen s a fennmaradó 20% a kérdés végleges rendezése alkalmával nyer majd elszámolást. Ugyanakkor eljárt az egyesület abban az irányban is, hogy a felvidéki kerületi pénztárak által törvénytelenül gyakorlatba vett gyógyszerosztogatás megszűnjön. Mindkét kérdés megnyugtató rendezésére komoly kilátás volt. Az ígéretek ellenére azonban a gyógyszerosztó - gátlás megszüntetésére nem történt intézkedés, a 80%-os előlegek kérdése pedig oly módon rendeztetett, amire aligha volt még példa jogszabályalkotásunkban. Magánfelek már megszerzett jogos követeléseinek ily módon való megsemmisítése nem más, mint erőszakos belenyúlás a magánjogbö-