Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1883
len seregével. — Árpád seregével keltek át a vereczkei szoroson a, Kievnél hozzá csatlakozott kun vezérek. Ede és Edömér kik a honfoglalás véres harczaiban kifejtett kitűnő szolgálataikért a Kievnél kötött szerződés értelmében bizonyos földrészt kaptak és pedig nemzetségeiknek egy része Zemplén megyében a Takta vizénél, és a Hegyalján különböző helyeken, „mely földeket — a névtelen jegyző szerint — maradékaik Isten kegyelmének segélyével mind mostanig (XI-ik század) birniok érdemlették“ másik része Heves megyében a Mátra erdejében, a mai Tászthó, Gyöngyös, Saár és Pata vidéken , mely utóbbi (Pata) helyen az ő unokájuk Pota vagy Pata várat épített — mitől a helység elnevezését is nyerte. Ezen vár nagyobb nevezetességet nyert később a 15-ik század közepe táján, midőn azt a csehek hatalmukba kerítvén ott nevezetes fa erődöt építettek, mely Bonfin leírása szerint nagyobb ostromnak is ellen állani képes vala. Álljon itt erre vonatkozó leírása: Rozgonyi Sebestyén — ki 1458-ban Hédervári László egri püspökkel egyesülve a cseheknek több várait és rabló fészkeit bevevé s őket több helyen megveré — a következő 1459-ben ismét a Heves, Gömör és Kis- Hont vármegyékben terjeszkedni, s e részeket nyugtalanítani kezdő csehek megfékezésére küldetett, ki is legelőször a patai várat vette czélba, s azt rögtön nemcsak bekerítette, hanem vívását is mindjárt megkezdette. Első nap a hirtelen megindult záporeső miatt félbe szakadt a megkezdett ostrom, megújult másnap nagy tűzzel, de még makacsabb ellentállással fogadtatott és vezetett vissza a várbeliek részéről, kik tömérdek nagy köveket és szikladarabokat hömpölygetvén seregetvén az előnyomuló vívók fejére, ezek soraiban nagy károkat tettek, így folyt hosszú ideig a többször megújított véres tusa, melyben sokan estek el, és még többen sebesítettek meg mindkét részről. Végre a vívók kedvüket vesztvén felhagynak az ostrommal és visszavonulnak táborukba, míg nagyobb erő nem érkezik az ostrom sikeresebb folytatására. E kedvetlen hirrel Rozgonyi maga siet az akkori királyhoz, az igazság szeretetéről példa beszéddé vált Mátyáshoz, ki akkor Várkonyban a Tisza mellett időzött az odarendelt nagybátyávali (Szilágyi Mihály) találkozás és kibékülés végett, ami sikerülvén, a király maga jött a patai táborba az ostromot megújítani s vezetni. A szeretett ifjú és még szinte gyermek király váratlan megjelenése felvillanyozá a kedvvesztett sereget, bátorságot öntve a csüggedezőkbe, ellenben lehangolá és zavarba hozá a várbelieket, kik úgy is belévén kerítve, segítséget és élelmet sehonnan nem kaptak. A király jelenlétében megújult az ostrom és a küzdelem oly tűzzel és sikerrel, hogy az őrség nem tarthatván magát, kénytelen vala négy napi fegyverszünetet kérni s azután magát megadni. így végződött a patai táborozás s vézetett be a vár, a mi annál nevezetesebb, mert ez volt az ifjú fejedelemnek legelső hadi tette s győzedelme. A csehek ezen megerősített vára Bonfin szerint Pata várának helyén állott, minek azonban már jelen napjainkban nyomai sem látszanak. Pata jelenlegi nevezetessége egy régi egyház, mely legújabban a helybeli főtiszt. Lovrich Ferdinand, esperes plébános az áldozat készsége és a hívek adakozása folytán kijavítattván, becses műemlékként