Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1888

hogy megadják ruhájoknak az alkalmas könnyűséget és hajlékonyságot. E molyok a bányászok fajai. Ezen molyok beveszik magukat a levél két külhártyája közé, melyek rájok nézve az, a mi a szabóra nézve egy darab posztó, azzal a külömbséggel, hogy ennek formára van szük­sége, mig amazok tudják azt nélkülözni. E hártyákról minden rajton levő hasanyagot lesz­ednek, megvékonyítják és kisimítják Az így elké­szített hártyákból metszenek két majdnem egyenlő darabkát. Munkába veszik, hogy megadják nekik azt az öblösséget, hajlást, kivágást és arányokat, a­mint tokjuk alakja azt kívánja, és ezen alak gyakran igen mesterkélt. Azokat összeteszik és egyesitik hihetetlen csinossággal és ügyességgel és végre selyemmel kibélelik, most nincs egyéb hátra, mint hogy az öltözéket a levélből melyből vétetett és kivágatott, kitökjék, és ez csak kis erőlködésbe kerül. Vannak tokok, melyek hátán végig húzódik olyan csipke­féle, mely azokat nagyon szépíti és sokkal össze­tettebbnek tünteti fel, ezen csipkék nem egyebek, mint ama levél kicsip­­kézései, melyből alakitattak. A mezei melyek ruhásokban alakulnak át, mint a házi molyok az övéikben. Mi csak futólag mutattuk meg a me­zei molyok ügyességét. Különben e molyok öltözéke nincs úgy készítve, hogy azt meg- és kitoldani lehssen; midőn szőkébb lesz, mást készítenek. Több mezei moly nem képes elkészíteni öltözéke anyagát. A fel­használt anyagok szintén nem alkalmasak a kikészítésre. Faszálkak, kis vesszőcskék, levélhulladékok, fakéregdarabkai stb. cserépzsindely módjára alkalmazva borítékul fedik be külsőleg a tiszta selyemből ké­szült tokot. Némely mezei moly, hogy magát felöltöztesse, nem használ idegen anyagot; azok tiszta selyembe öltöznek, melynek szövése sűrűbb, finomabb s jóval tündöklőbb, mint a hernyók legszebb gubói. Meg egy különlegessége van: össze van téve apró, a halpénzhez hasonló pikke­lyekből, melyek egymást egy kissé födik. A tok némelykor be van fedve, mintegy köpenynyel, mely két főrészből áll, utánozva a két héjja kagyló alakját. Azon molyok, melyek öltözékökre magokból mentenek anya­­got, kell, hogy tudják ezt meghosszabbítani és kiszélesíteni, mivel szükség esetében, nagy kimerültségekre szolgálna újat csinálni; azért ennek kibővítésében tökéletes mesterek. Nem alkalmaznak toldásokat mint a házi molyok, hanem helyről helyre hosszában kihasítják és ezért hasadékokat a hozzájok alkalmas hosszúságú szálakkal kitöltik. Ezen valóban különös alakú tok később gubóféleűl szolgál, hol átalakulásuk­kor átmennek. A vizeknek is vannak az úgy nevezhető vízi molyai; ezek hat lábú álcrák, melyek 4 szárnyú rovarrá alakulnak át, melyeknek a pil­langóhoz való hasonlatossága miatt Réaumur­e pillangós légy (Muches papillonacées) nevet adott, ma pedig „Phryganeae“ nevet viselnek. Ezen Phryganeak nagyobb részének minden jó, csakhogy vele a selyem tokjukat befedjék; látjuk, hogy minden apró testet, melylyel a vízben találkoznak, megragadnak, és ruhájukhoz kötik. Ruhájuk kavicscsal, apró kövekkel, fadarabkákkal, nád hulladékokkal, apró majd kagyló, majd csiga­héjakkal van beborítva, és a­mit alig lehetne képzelni, a kagylók és csigák lakják még héjaikat, az őket hordozó rovar tokja­ihoz kötve kénytelenek azt követni mindenhová, a­hová neki tetsz.

Next