Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-08-15 / 33. szám

III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. ífe______________M 33-ik szám. Gyöngyös, augusztus 15. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmú TÁRSADALMI GAZDÁSZATI SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Hirdetési dijak: Minden halálozott petit­­sorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében­­ minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petit­­sorhely ára: 10 kr. _______________M Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 írt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Választási mozgalmak. (Cs. K.) Városunk egy idő óta élénk mozgalmak terévé van azon hirek követ­keztében, melyek a felső-parochia agg lelkészének lemondásáról keringenek. Mi ezen mozgalmakat éber figyelem­mel kisérvén, eddigi eljárásunkhoz és kö­telességünkhöz híven annál inkább is hozzá szólunk, mivel ez kath. polgártársaink ér­dekei mellett, városunk egyik főbb moz­zanatát képezi. A választási mozgalomban it. Danko M. és Sebők L. jeles földjeinken kivűl nt. Palczer Kálmán érdemdús segéd-lel­készünket is sok oldalról tüntette ki a megtisztelő bizalom­. Lesznek tán néhányan, kiket a ba­rátság és atyafiság nemes köteléke egyik vagy másik t. nevéhez köt, de alig hisz­­szük, hogy találkoznék oly, a mindenna­­piasságtól fölülemelkedni nem tudó em­ber, ki czikkünket — mivel ft. Sebők L. tanár úr kitűnő tollú és ernyedetlen szor­galmú munkatársunkról és városunk szü­löttéről is szó van — korteskedésnek ne­vezné, mert ki lapunkat eddig legkevesebb figyelemre is méltatta, meggyőződhetett, hogy jelszavunkhoz : „Győzzön, ami jobb“ mindig és minden körülmény kö­zött hűségesek valánk. Mi ft. Sebők L.-ról, — ki nemcsak a népirodalom, hanem a néppel való bánásmód terén is alig engedi másnak az elsőséget, és ki azon szerencsés körül­ményben részesült, hogy ő, mint volt fő­egyházi hitszónok, egyik tanítványának első miséjén e hó 9-én a főtemplomban tartott szónoklatával általános elismerést érdemelt, kinek lapunk két évi fönnállá­sában óriási része van — nem mint mun­katársról s jó barátról szólunk akkor, midőn az idő eljő, hanem mint papról és emberről, kinél leginkább meg­­figyelendőnek tartjuk, hogy a reá bízandó papi­ hivatal pontos elvégzése mellett, köz­ügyeinkben is plébánoshoz illő szerepét elfoglalni és betölteni képes leszen. Mert nem e lap munkálkodik Sebők L.-ért, hanem feladatunkhoz hűen, Sebők L. mun­kálkodik velünk együtt e lap terén vá­rosunk és vidékének felvirágzására, és amennyiben Sebők L. a plébánosi állás betöltésével szeretett szülővárosunk előme­netelének kivívásán munkálkodni — előbbi munkásságát és tudományát megfigyelve — képesnek hisszük , úgy fogjuk a dolgot szokott nyilt bátor őszinteségünkkel annak idején elmondani: mert egyedül a közügy az, melyért, vele és többi t. munkatár­sunkkal kitartóan munkálkodunk. Midőn e megkezdett mozgalmakat, mint városunkat érdeklő eseményt kény­telenek vagyunk registrálni, csak azt saj­náljuk, hogy a jelenségek után ítélve az egész eljárás korai, mivel az illető ft. lel­kész úr lemondásáról eddig semmi alapos tudomást nem vettünk ; nem is bírjuk föl­fogni, mily alapon kezdetett meg a moz­galom, de annyi tény, hogy földjeink hívei a megkezdett mozgalom által kihiva figyelő állásukból, a tett terére léptek, s igy az ügy idő előtt forrongásba hozatott. E felizgatott mozgalmas időkben óva intjük polgártársainkat, hogy a nagy fá­radsággal létrehozott és eddig is minden nyomon áldásosan működő egyetértés ta­lajába ne dobják meggondolatlanul a ha­ladást akadályozó, és a jólétet megsem­misítő egyenetlenség magvát. Tévednek, kik azt hiszik, hogy a képviselőtestületben virágzó egyetértés megalakításában részt véve, eleget tettek szülővárosunk iránti kötelességüknek, mert csak akkor felelnek meg azon szép és a nép által reájuk ruházott fényes képviselői állásnak, ha azt városunk felvirágzására fentartani iparkodnak. Sokkal több önfel­áldozás és higgadt, tapintatos megfontolás kívántatik a kivívott egyetértés fen­tar­tására, mint annak megszerzésére. Ismételve mondjuk, hogy a mozgal­mak idő előttiek , de ha már egyszer a ke­délyek felizgattattak , óvatosak legyünk és gondoljuk meg komolyan, hogy a nép ezrei által reánk bízott jog nem kizárólag TÁRCZA. Képeddel szivem fölött áll. . . Képeddel szivem fölött áll Az illatos, kék virágszál, Melyet nekem, szép kedvesem! Első ajándékúl adás............ Halkan, súgva beszélgetnek Szivem és a kisded virág. Minden szavak egy mély titok, Hogy ne értse meg a világ .... „Te hozzád jöttem meghalni, — Kezd a virág megszólalni — Ha megőrzed poraimat, Nem siratom, elfeledem A harmatot, napsugarat!“ .... Szám dobogja lázas hangon: „Régen várlak szép galambom ! Hogy legyen bö táp-harmatod : Rád öröm-könyet hullatok, S melengető napsugarat Neked az én hő csókom­ad ... . De ha azért mégis elhagysz, Ha fölöttem majd elhervadsz: Mély sirja leszek porodnak Bis hiven őrizni foglak ! . . . . Csak egy ezért kivánatom: Ha előbb öl meg bánatom : Legfőbb kincsem e világon! Te légy halotti — virágom !“ . . . „Legyen !... porladj együtt velem — Nem leszek hozzád hirtelen!“ . . . — Mond a virág illat-nyelve Andalító bájjal telve, — S igy a sirban is együtt áll Szivem és a kis virágszál, Melyet nekem, szép kedvesem ! Első ajándékúl adás. Kapát­ Ki­ Dezső: Kirándulás Párádra. Szent Kleofás, minti karaván ! Mi volna más :..................... vándor komédiás ! E szavakra fakadt egyikünk, midőn Pa­rádra pályázó 8 tagú társaságunkat Gänse­marschban kövek közt látta bukdácsolni a re­gényes Kallók völgyén. Igaz, hogy vándorok voltunk, de társaságunk nagyobb része csak az élet szín­padán érvé­nyesitő színpadi tehetségeit, bár némely tagja ott ügyes játékával nyugal­masabb életet biztosított magának, mint azt a színpadon tehette volna. Ki a Kallók völgyén nem sétált, ki a Gyö­keres forrásból nem ivott, a Vargák kútjánál nem bamflizott, a meredek hegyekről nem él­vezte az alföldre nyiló kilátást s tehette volna, az bizonyára nagy bamili ! — A­­gyöngyös-pa­­rádi ut elkészültével bajosan lesz annyira látoga­tott ezen ut, mint jelenben, daczára, hogy 3/< óra pihenést is belészámitva, Benéről 4 óra ala­tt könnyen át lehet rajta Parádra jutni. Az ut festői szép s legkevésbé sem fárasztó. De ép ezért elég a pihenésb­ől. — Párádon vagyunk a Csevi­czésnél. Vendég bőven, de kis társasá­gunkra volt szükség, hogy elevenséget hozzon oda, mert itt a vendégek a krach fáradalmait pihenik . . . De azért versenyeztek velünk az ivásban, s már t. i. a vizivásban s egy-egy pohár vízzel

Next