Győr-Sopronmegyei Hírlap, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

Töltéstmwm n@f y öasep© VsSÍVWp m­ir ragyogtak a tekintetek, kisimul­tak a vívódó éjszakák okozta ráncok a töltéstavas parasztok homlokán. A falu olyan volt, mint egy nagy népünnepély színhelye. — Ezt is elértük — simította meg a homlokát a tanácselnök olyan mozdulattal, mint amikor az ember nagy cselekedet végére tesz pontot. Bizony nagy munka volt Több hónap szívós, kitartó mun­kájával sikerült leoldani a dolgozó parasztok szí­véről a magántulajdon nehéz kölönceit és beve­zetni őket a jobb élet kapuján. Az ünepély megrendezését a töltéstavas diszisták vállalták magukra. Az ünnepséghez a helyiséget a gépállomás biztosította. Ez is félreérthetetlen jel­kép volt: a megnövekedett termelőszövetkezetet mindenben és mindenkor kész segíteni a gépállo­más. A pompásan feldíszített óriási szerelőcsarnok megtelt ünnepi ruhás emberekkel. Ott ültek a pa­dokon egymás mellett az új tsz-tagok és a régiek. De nemcsak a töltéstavas Béke Termelőszövetke­zet 170 családját láttuk a teremben, hanem kö Jöttek a szomszéd községek dolgozó parasztjai, termelőszövetkezeti tagjai, együtt ünnepelni, örül­ni a töltéstavainkkal. Ott voltak Ságról, Győr­­­szentmártonból, Pázmándról, Pérről, Tápszentmik­­lósról, Tarjánpusztáról, Kisbajcsról, Béresről. A látogatók közül sokan már döntöttek. Mások pedig erőt meríteni jöttek a nagy szó kimondásához. Szabó Imre, a Béke Termelőszövetkezet elnöke nyitotta meg az ünnepi ülést. Azután Dóczi Róbert elvtárs, a Győri Járási Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. — Ünnepel ma Töltéstava népe. Azért, mert bát­ran és határozottan mert szakítani a megszokott, elmaradott egyéni gazdálkodás életformájával. Ha­tározottan lépett a nagyüzemi gazdálkodás útjára­­— kezdte ünnepi beszédét Dóczi elvtárs. A továbbiakban pedig így folytatta: — A Béke Termelőszövetkezet negyvenegy csa­ládból százhetven családos termelőszövetkezetté nőtt. A dolgozó parasztság döntő többsége a leg­utóbbi két-három hét alatt tette meg ezt a nagy­szerű és helyes lépést. Elhatározásuk nem volt el­hamarkodott, hiszen a Béke Termelőszövetkezet eredménye meggyőzte őket arról, hogy boldogulni csak a termelőszövetkezetben lehet. A díszemelvényen az agitációs munkában leg­jobban kitűnt dolgozók, új és régi termelőszövet­kezeti tagok foglaltak helyet. Ott ült az első sor­ban Gede Vince is, aki új belépő létére részt kért az agitációs munkából is. Ott voltak a községi ta­nács dolgozói is, a termelőszövetkezeti tagok, a párttagok legkiválóbbjai. A kétszázötven főnél is több ember előtt dicséretet kaptak, amelyet na­gyon, nagyon megérdemeltek. A beszéd végén Dóczi elvtárs megmutatta a megerősödött szövetkezet legfontosabb feladatait. — A legnagyobb feladat az, hogy minden ter­melőszövetkezeti tag tartsa becsületbeli köteles­ségének az őszi mezőgazdasági munkák gyors el­végzését. Különösen fontos, hogy a búzavetőmagot minél előbb a földbe tegyük, örülhetnek a ter­melőszövetkezeti tagok az adó- és a beadási ked­vezménynek, de ebből még nem lesz több termés. A termelőszövetkezeti tagoknak azon kell fára­­dozniok, hogy minden szem gabona a földbe kerüljön. Az ünnepi beszéd után többen felszólaltak. El­sőnek ifjú Sándor Lajos új termelőszövetkezeti tag kért szót. — Megmondom az igazat. Én már régen meg­győződtem, hogy jobb dolgom lenne a termelőszö­vetkezetben. Be is léptem volna, de nagyon szí­vemhez nőtt az a kilenc hold föld. A termelőszö­vetkezeti tagok is többször hívtak maguk közé. Végül is rájuk hallgattam. Tudom, nem bánom meg. Mezőgazdasági iskolát végeztem, szaktudásra tettem szert, segítem majd én is a termelőszövet­kezetet, hogy minél jobban gazdálkodjon. Ezután Rumi Gyula, a péri Micsurin Termelő­­szövetkezet elnöke lépett a mikrofon elé, és a péri termelőszövetkezet nevében ígérte, hogy ők is — hasonlóan a Béke Termelőszövetkezet tagjaihoz — részt vesznek a tagtoborzásban. ígérte, úgy dolgo­zik a tsz minden tagja, hogy nemsokára Péren is ilyen ünnepet ülhessenek. Jóleső érzés volt hallani, amikor a különböző szervek képviselői megígérték, hogy minden ere­jükkel támogatják a töltéstavas Béke Termelőszö­vetkezetet. Az ünnepi beszédben Dóczi elvtárs a Járási Pártbizottság további segítségét ígérte. Markó Gyula elvtárs, a Megyei Tanács nevében ígért segítséget. Maróti József, a Töltéstavas Gép­állomás igazgatója elmondta, hogy még az eddigi­nél is jobb munkát végeznek a Béke Termelőszö­vetkezet földjein. Még több felszólalás hangzott el, majd meg­kezdődött a kultúrműsor. A Győri Járási Tanács, a Keksz- és Ostyagyár és a Győri Honvédkórház kultúrcsoportja szórakoztatta a közönséget. Egy óra körül félbeszakadt a kultúrműsor, de csak addig, ameddig elfogyasztották a közös ebédet. Ebéd után tovább folytatódott a kultúrműsor, ta­lán még a délelőttinél is vidámabban. A kultúr­műsor után egészen a késő éjszakáig ropták a táncot. A vendégek lassan búcsúzkodni kezdtek, s a töltéstavasak azzal búcsúztak el a périektől, bör­­csiektől, a győrszentmártoniaktól: úgy igyekezte­tek, hogy nemsokára nálatok táncolhassunk. Ahol a savanyúkáposzta, uborka, paprika készül Kevés olyan ember van, aki nem szereti a jó disznótoros káposztát, vagy a jó ropogósra sült hús, kol­bász mellé a savanyú uborkát. Tudják ezt a Zöldség- és Gyü­mölcsértékesítő Szövetkezeti Köz­pont vezetői is, azért bővítik év­ről évre a Kandó utcában lévő győri tartósító üzemet. Ezen a té­len körülbelül hatvan vagon sava­nyúság tartósítását végzik el. Nemcsak az üzem előtt álló lá­dasorok árulják el a szemlélőnek, hogy mit dolgoznak az épületben. Erről tanúskodnak már a kora reggeli órákban az üzemből kigör­dülő, áruval megrakott teherautók és fogatos kocsik. Minden reggel innen szállítják a győri üzletek­nek, vendéglátó vállalatoknak, a FÜSZÉRT Vállalatnak a sokféle tartósított káposzta, paprika és uborkaféléket. Az idén körülbelül húsz vagon vegyes savanyúságot a Győr-Sopron megyei FÜSZÉRT- nek, húsz vagonnal a Budapesti KÖZÉRT-nek, további húsz va­gonnal pedig a földművesszövet­kezeti boltoknak szállít a ZÖLD­­SZÖV tartósító üzeme. Az üzemben a nyolcszáz és ezer literes hordók a legkisebbek. A színültig telt hordókból finom, sárgára érett savanyú paprika il­lata árad. Van itt száznegyven ti­zenöt hektóliteres hordó, szép rendben egymás mellett. A hatal­mas hordók valóságos utcát alkot­nak. Ezekben ecetesuborka van. — Lehetőleg olyan áruféleségek tartósítását végezzük, amelyeknek a nyersanyaga itt a környéken biztosítható, — mondja Sági Gyu­la konzervmester. Ez az uborka, amelyet itt tartósítunk Koroncó­­ról, Győrszemeréről, Ménfőcsanak­­ról került hozzánk. Jelenleg csak­nem tíz vagon l­ecetesuborka kész­letünk van és ugyancsak tíz va­gon sósvizes uborkát tettünk el. Az uborkák birodalmától nem messze a szomszédos teremben hatalmas fakádakban tisztogatják a zöldparadicsomot Fürge leány­kezek rakják a megmosott para­dicsomot kis kosarakba, onnan pedig a tartósító kádba. A terem belsejében hatvan-het­­ven hektóliteres hordók vannak. Ezekben tárolják a savanyúká­­posztát. Frissen, gyorsan megy itt a munka. Szorgalmasan búg a torzsafúrógép, amely a káposztafe­jekből eltávolítja a torzsát, utána rögtön bedobja a szeletelőgépbe, amely óránként tizenöt mázsa ká­posztát szeletel. A felszeletelt ká­poszta azonnal a hordókba kerül. Nemcsak az épületek, hanem a pince is tele van áruval. Har­minc 800 literes hordóba paprikát tettek el. A káposzta, paradicsom, ubor­ka és hagyma tartósítása mellett ez az üzem bonyolította le a nyá­ron a málna exportálását is. A forgalom olyan nagy, hogy már kicsi az üzem minden igény kielégítéséhez, ígéret van rá, hogy bővítik. Ha nagyobb lesz az üzem, még több savanyúságot tud készí­teni, még jobban ki tudja elégí­teni a keresletet. Balogh Kálmán MÉSZÖV, Győr. A dolgozók nem hagyták annyiban tíz hónapig alvó ügyüket Levél érkezett szerkesztőségünk­be. Panaszos sorokat közöl. A le­vél írója, az Abdai Gépállomás három traktorosa — Csuti Kál­mán, Csömör Móric és Berzsenyi Kálmán. Megírták, hogy 1954-ben az Ásványrárói Gépállomásra ke­rültek. Mivel nem tudtak család­juknak lakást biztosítani, hat hó­napon át 1955 januárjáig 360 fo­rint különélési pótlékot kaptak. Ez évben azután megszűnt a kü­lönélési pótlék további folyósítá­sa. Ezért új munkahelyükről, az Abdai Gépállomásról kérvényt küldtek a Megyei Gépállomások Igazgatóságához — még január 6-án. — »Többször érdeklődtünk a Gépállomások Igazgatóságánál ké­relmünk elintézése felől. Végül azt a választ kaptuk, hogy eltűnt a kérvény. Zischek elvtárs, a fő­könyvelő kijelentette, ne zavar­juk őt, ő nem azért van, hogy minden egyes dolgozóval foglal­kozzon. Van nekünk igazgatónk, majd ő elintézi az ügyünket. — Azután elvittük a kérvény máso­latát is, de utána sem történt semmi a különélési pótlék ügyé­ben.« — Ennyit mond a panaszos levél. Felkerestük a­­ Gépállomások Igazgatóságát. Kiderült, hogy a kérvény — nem tűnt el. — Zischek elvtérs most szabad­ságon van és ha visszajön, mu­lasztását eléje tárjuk, mondották a Gépállomások Igazgatóságának dolgozói, amikor rátaláltak az el­veszettnek gondolt kérvényre. Simán, gyűretlenül terült az asztalra a kérvény. Terjedelmé­ben sem változott, de tízhónapos »fekvése« alatt átjárta a bü­rokrácia levegője — aktaszaga lett. De sebaj — végre tízhóna­pos útja után mégis csak elju­tott az írásbeli válasz a Győrtől öt kilométerre lévő Abdai Gépál­lomásra. Arról nem tehet a »kér­vény«, hogy közben tíz hónapig várakoznia kellett az asztalfiók­ban — fő dolog az, hogy utána egy nap alatt Abdán termett a válasz. »Ébresztőt fújtunk« a különélé­si pótlékot kérő ügynek és tíz hó­nap múltával mégis csak elinté­zést nyert a kérelem. Vajon mit szól majd ehhez a szabadságáról visszatérő főkönyvelő elvtárs? Válaszunk a Fényszórónak: megtettük az intézkedéseket a seh­t további csökkentéséért A Fényszórónak, a Csepel Autógyár üzemi lapjának a szer­kesztősége levelet intézett hozzánk és a Győr-Sopron megyei Hír­laphoz is, amelyben feltárja, hogy tőlünk, az Öntöde- és Kovácsoló­gyártól sok selejtes árut­ kapnak. Megírja a levél, hogy különöset, sok kifogás merült fel a 350-es és 500-as kormányműház, a 350-es és 500-as sebességváltóház és a távkapcsolóház öntvényeinél. Mondjuk meg őszintén, hogy ez a bírálat jogos. Hiszen az általunk szállított 350-es kormányműház október elején munkába vett da­rabjaiból közel 70 százalék került a Csepel Autógyár selejtraktá­­rába — amint írják. — Érthető, ha ilyen nagy károk láttán ke­mény bírálatot gyakorolnak a Csepel autógyárnak. Mi itt Győrött megvizsgáltuk alaposan a helyzetet és azt is meg kell mondanunk őszintén, hogy bár sok igazság van a sziget­halmiak levelében, de a mi kutatásainkban lényegesen szerényebb selejtkárokat találtunk. Vegyük csak sorra. Ez év első kilenc hó­napjában a 350-es kormánymű házból 1049 darab került vissza se­­lejtáruként üzemünkbe a Csepel Autógyárból — azaz a kiszállított mennyiség 11,6 százaléka. Az 500-as kormányműháznak 27,9 szá­zaléka volt selejt, a 350-es sebességváltóház 3,4 százaléka, az 500- as sebességváltóház 33,9 százaléka, a távkapcsolóház 14 százaléka került hozzánk visszáruként, mint selejt. Ezekből a selejtértékekből le kell vonni a megengedett három százalékot, mert a megmun­kálásnál ennyi áruról derülhet ki, hogy selejt. Ezek szerint a 350-es kormányműháznál a fehérselejt 8,6 százalék volt valójában. Ezt­ az igazság kedvéért kívántuk leszögezni, bár nem tagadjuk, hogy üzemünkben bőven van még javítani való, ami a minőséget illeti és a bírálatot elfogadjuk. A továbbiakban arról szeretnénk beszámolni, hogy milyen intézkedéseket tettünk a minőség további javításáért A sebesség­­váltóházaknál a selejt oka egyértelműen még nem tisztázódott. Azt azonban tudjuk, hogy a melegrepedés csökkentésén kell fáradoz­nunk. A melegrepedés kiküszöbölésének módja a mag belsejének laza anyaggal való kitöltése. Ez teszi lehetővé, hogy a vas hűlése­­kor bekövetkező zsugorodásnak a mag enged, s ezért nem követ­kezik be a repedés. Régi probléma a kormányműházak selejtessége is. Nekünk az, a véleményünk, hogy a kormányműház nem valami szerencsés konstrukció és ezért kételkedünk benne, hogy selejtmentesen le­hetne gyártani. A Járműfejlesztési Intézet és a Vaskutató Intézet segítségét kértük, hogy ezt a problémát megoldjuk. Mi magunk is hajtottunk már végre technológiai változtatást ennél a gyártmány­nál. Némi eredményt máris elértünk, de tovább akarjuk javítani a technológiát ennél a gyártmánynál is. Tudatában vagyunk annak, hogy a megmunkáló üzemeknek kötelességünk a lehető legjobb minőségű árukat szállítani. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy eddig elért eredményeinket tovább javítsuk. Vannak már biztató jelek arra, hogy ez a célunk sikerülni fog. Az acélöntöde második negyedévi selejtje 18,14 százalékról a harmadik negyedévben 9,22 százalékra csökkent. Természetesen a feladataink most, az éves terv végén, a második ötéves terv kü­szöbén növekednek. Ezek megoldásához értékes segítséget kapunk. A Megyei Párt-végrehajtó bizottság a Kohászati Egyesületből egy szakbizottságot küldött hozzánk. Ez a bizottság megvizsgálta az üzem munkáját. Igen sok hasznos tanácsot kaptunk a bizottság tagjaitól és ezeket végre is hajtjuk. Állandóan ellenőrzi és segíti termelőmunkánkat a Városi Pártbizottság és az üzemi pártbizott­ság is. A november 7-e tiszteletére szervezett szocialista munka­versenytől is nagy sikereket várunk. Fiatal műszaki gárdánk és szakmunkásgárdánk is egyre jobban erősödik. Elmondhatjuk, hogy bízunk abban: nem maradunk le az általunk kezdeményezett ver­senyben, amely november 7-e tiszteletére indult a megye öntödéi között, Nánik Sándor, az Öntöde- és Kovácsológyár igazgatója. Levelezői ankét volt Sopronban Szombaton délután fél öt órai kezdettel a soproni textilesek Ady Endre Kultúrotthonában a Győr- Sopron megyei Hírlap szerkesztő­sége ankétot rendezett soproni le­velezői részére. A jelenlévők — Koncsek László elvtárs felelős szerkesztő felszólalása után — számos javaslattal és hasznos ta­náccsal járultak hozzá az újság további munkájához. Dr. Csatkay Endre Kossuth-dí­­jas többek véleményét tolmácsol­ta, mikor kérte: az újság keresse fel időközönként a tanácstagokat, s tájékozódjon a lakosság problé­máiról. Hajek János elvtárs, az Asztalosárugyár dolgozója, kérése mellett mindjárt azt is elmondot­ta hogy maguk a soproni levele­zők is hibásak abban, hogy az új­ság nem foglalkozik többet a sop­roni eseményekkel. A jövőben úgy lehet változtatni legkönnyeb­ben ezen a hibán, hogy a sop­roni levelezők rendszeresebben, állandóan tájékoztatják a szer­kesztőséget a városban történt eseményekről. Ifjú Fábián Lajos, az újság sportrovatának adott ér­tékes útmutatást. Zalavári Tibor, a Soproni Ruhagyár dolgozója arra hívta fel a figyelmet, hogy fokozottan kísérje figyelemmel az újság a kulturális rendezvénye­ket. Az ankét résztvevői kérték, hogy ezután havonta rendszere­sen tartson az újság hasonló ba­ráti megbeszéléseket levelezői számára. Az újság rendezzen vi­tákat a problémák megoldása ér­dekében. A hasonló beszélgetések viták alkalmasak arra, hogy a le­velezők és az újság közelebb ke­rüljenek egymáshoz és hogy a jö­vőben az eddiginél több, színvo­nalasabb levelekkel keressék fel a dolgozók a szerkesztőséget. fegyelmezett vásárlók ,a Lenin úti tejbolban sok dolgozó fogyasztja el reggelijét. Egy csésze meleg tej, vagy kakaó, egy-két péksütemény pillanatok alatt el­fogy, nincs gond a bevárni lással A boltban reggeli csúcsforgalom ide­jén igen sokan megfordulna, így például szerdán is sorban álltak­­ emberek a kiszolgálópult előtt. Oldalt álltak, a pult szabadon maradt, könnyebben, gyorsabban dolgozhattak az eladók. Ekkor új reggeliző érkezett, egyenesen a válthoz lépett és csodálkozva tekintett koral hogy­ hogy van szabad hely? De aztán észrevette a só­t és — szó nélkül a végére állt, pedig az egyik elárusítón,­ talán kiszolgálta volna. 3 perc múlva a következő vásárló ugyancsak a pulthoz lépett, de a sor észrevéve, ő is rögtön a várakozók közé állt, noha ez számára kóset jelentett. Még vagy öt vevő érkezett, azok is a sor végére álltak. S folyt a kiszolgálás gyorsan, zavartalanul, vita nélkül. Kevesebb nehézségünk lenne, ha mindenütt ilyen fegyelmezettek, öntudatosak lennének a vásárlók

Next