Gyula és Vidéke, 1921. július-december (1. évfolyam, 74-152. szám)

1921-07-31 / 87. szám

­. évfolyam* 87* szám Ara 2 K. Vasárnap, 1921* Julius 31. Telefon­számok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. POLITIKAI LAP Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla­ utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyilttér soronként 5 K. Rakovszky lemondásának következményei lesznek­ ­ Budapest, júl. 30. Tudott dolog, hogy Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke váratlanul le­mondott állásáról. A nemzetgyűlés mai ülésén jegyzőkönyvi köszönetet szavaztak Rakovszkynak és elhatározták, hogy Ra­kovszky lemondását nem fogadják el. Rakovszky lemondásának súlyos következményei ma még beláthatatlanok. Az elnök ezirányú lépését nem lehet pusztán lemondásnak tekinteni, mert ez szoros összeköttetésben áll a múlt heti eseményekkel. A pártkörökben bombaszerűen ha­tott a lemondás híre. A pártokban nagyarányú átcsoportosulások várhatók és ha Rakovszky ragaszkodna lemondásához, úgy az elnöki állásra legtöbb esélye Hu­szár Károlynak van. A legújabb mód. (F.) Mikor tavaly a szovjetoroszok hatalmas, jól fegyverkezett tömegeikkel mint egy ellenáll­hatatlan forgószél söpörtek végig Lengyelor­szágon, a francia kamarában remegve szólalt fel­­ Dechanel és ezt mondta: mint a váratlan vihar, csaptak rá a szegény lengyelekre a né­metek. Most, hogy a törökök verik a görögöket és angolokat, egyik francia képviselő megint így kiabált bele a párisi fejetlenségbe : Vigyázz, jönnek a németek! Július 23-án a marokkói kabilok és riffek megöltek vagy ötezer spanyolt és eltüntettek a Szahara homokjába ezerötszáz francia legionalistát: már újból előjönnek azzal, hogy a németek vetették el a marokkói tűzten­­gerben is a viharmagot. Ezek a sirámok, minden látszólagos érdek­telenségükben is annyi komoly valóságot tartalmaznak, amennyi éppen elég ahhoz, hogy az agyoncsigázott ententehadsereget újra és pedig sietősen talpraállítsák és odaküldjék, ahol a török vagy kabil álarc alatt Berlin harcol a gyarmatpolitika vagy anyaállam érdekében. Azon, hogy a német diplomácia szerte a vilá­gon a legkülönbözőbb meglepetéseket gyártja a legyőzőknek, — azon csodálni való nincs és nem szabad, hogy csak a szemünk pillája is megrezzenjen akkor, ha azt halljuk, hogy az agyongyötört, bilincsbe vert, kifosztott germánok nem Berlinben, hanem Konstantinápolyban, Tangerben vagy Kalkuttában, vagy akár ma­gában Londonban vagy Páris szívében indítják meg a maguk revánsháborúit a vérszomjas, telhetetlen franciák és angolok ellen. Mert él-e ember ezen a földön, legyen az bármilyen nemzethez tartozó, aki elhiszi, hogy Germánia ingyen adja át hajóhadát az angol­nak, bányáit és aranyát a franciának, hogy Németország ingyen adja Felsősziléziát és Pots­­damot és a Rajnát, vagy a Ruhr vidéket, hogy elismeri a világháborúban való legyőzöttségét ? Van-e ember, aki azt hiszi, hogy a Hinden­­burgok, Mackensenek egy „elveszített“ háború után kastélyaikba vonulnak vissza pihenni ? Ennyire naiv senki sem lehet. A franciák tudják legjobban, hogy Berlin életerét még nem bírták átvágni teljesen és érzik azt is, hogy a világháború befejezése közeledik. Mert amit most élünk át, az csak szünet, kölcsönös pihenés, melyet azonban a német éberség hal­latlan felkészülődésre használ ki. Hiába prüsz­kölnek a francia bizottságok, a Krupp-gyár mégis működik és jellemző a gyár társtulaj­donosának kijelentése: „Ha a franciáknak szö­get üt a fejébe a Krupp gyár itteni működése, megnyitjuk az orosz határt és áthurcolkodunk­­ Moszkvába !”‘ Annyi bizonyos, hogy a nagynémet érdekek az egész világ alá bombát raktak és ezek a bombák mindég ott robbannak fel, ahol azt az angolok és franciák a legkevésbé sejtik és vár­ják. A török fronthoz közel van Konstantiná­poly és Marokkóhoz közel van Gibraltár. Az egész ügy annál inkább gyanús, mert hiszen a nyugati hatalmak még mindég a német jóvá­tételen rágódnak, mialatt India, Perzsia, Észak­­afrika és Egyiptom szent háborúra készül. Vagy talán természetes tünemény az, hogy az új ha­talom csoportosulási tervezet döntő faktorát, a németet az amerikaiak is, a franciák és ango­lok is hirtelenében agyonudvarolgatják ? A világháborúnak még nincs vége, mert ha vége lenne, eddig már elült volna a harci zaj és csendben dolgoznának tovább a nemzetek. De mit látunk ? Európában megint két nemzet versenyez egyedül: a német és a francia. Mi többiek, kik az ő érdekeikért harcoltunk, még most is vérző tagokkal ülünk az ut homályos porában és percről-percre erősödve, mind na­gyobb érdeklődéssel várjuk, hogy mi fog tör­ténni. Adná Isten, hogy a németek legújabb módú kulisszaharca mielőbb válaszúthoz ve­zessen, mert hiszen ezt lessük szívszakadva és amely pillanatban a német ész vagy ököl ütésre emelkedik, mi is útnak indulhatunk arra a Hargita, vagy Tátra, avagy Pécs felé . . . Mayer János sikere a Zöld Internacionále ülésén. Jóbarátaink megnyilatkozása. (Budapesti tudósítónk jelentése.)­­Budapest, júl. 30. Fővárosi munkatársunk felkereste a Paris­ból most visszatért­­ Mayer János földmivelés­­ügyi államtitkárt, aki mint magyar kiküldőit a Párisban tartott zöld internacionale ülésen beszédet mondott és azzal hatalmas sikert ért el. Az államtitkár munkatársunknak így nyilatkozott : Az ülésen hosszú, magyar nyelvű be­szédet mondtam. Mikor elvégeztem, a jelen­levők azt kérdezték, vajjon milyen nyelven hangzott el a beszéd ? Azonban mikor a tol­mács szavaimat francia nyelven adta vissza, oly szeretetteljes ovációban részesül­tem, amilyenre magyar létemre szá­mítani sem mertem. A jelenlevő franciák kijelentették, hogyha rajtuk múlna, úgy a magyarok országuk leg­kisebb darabkáját sem veszítenék el. Különös szimpátiával vannak irányunkban az írek, hollan­dok, svájciak és olaszok. Séta a mú­seum köröl. (Folytatás.) Megírtuk keddi számunkban, hogy dr. Cs. Varga Antal, a gyulai múzeum újonnan ki­nevezett igazgatója az átvétel alkalmával a múzeumot nem éppen a legnagyobb rendben találta. Az üg­yben megkérdeztük Csete József dr. h. polgármestert, aki a következőket mon­dotta : “ A városi tanács az igazgató bejelentését érthető meglepetéssel fogadta. Domonkos Já­nos jelentése szerint a hiányok régebbi kele­tűek, az érmek pedig a háború első éveiben elkövetett betörés alkalmával tűntek el. Ezt Domonkos szabályszerűen bejelentette akkor, a rendőrség a legszigorúbb nyomozást léptette életbe, de sikertelenül. A magam részéről újból mindent megteszek a tolvajok kézreke­­rítésére. Kízoít a spanyol-marokkói í­áborút. (Tudósítás a 2. oldalon.) Szilvát, szilvacefrét minden mennyiségben legmagasabb árban vásárolunk Weiss M­ór és Társa Központi Szeszfőzdéje Gyulán. Egy gyermek öngyilkos lett. Pénteken délután ‘­a 6 órakor a Vad­ utca 14. számú házban lakó Krausz Jenő kereskedelmi ügynök 14 éves gimnazista leánya Irén, pisz­tollyal agyonlőtte magát és szörnyet halt. Krausz Irén testvérkéje Katuska ezelőtt 3 hónappal hunyt el és nővére elvesztése a félig meddig búskomor leánykát annyira bántotta, hogy kölcsönkért egy browningot és miután egy cédulára ezt írta: „Megyek Katóka után“, a szájába lőtt. A golyó irtózatosan szétron­csolta a kedves fejet és azonnali halált okozott. Krausz Irén Lorber Lajos pénzügyi irodaigaz­gatónál vakációzott, ott tanult főzni és éppen tegnapelőtt kapott szorgalmáért­­ egy gyönyörű csokrot. A mélyen sújtott szülők iránt az egész vá­rosban általános a részvét. Az öngyilkos gyermek temetése ma délután 5 órakor lesz.

Next