Gyula és Vidéke, 1922. január-június (2. évfolyam, 1-75. szám)
1922-01-15 / 7. szám
//. évfolyam, 7. szám Ara 2 K. Vasárnap, 1922. január 15. Telefonszámok: Szerkesztőség 134 Nyomda . 133. POLITIKAI LAP Megjelenik kedden, pénteken és vasárnap reggel. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Br. Wenckheim Béla utca 9 sz. Előfizetési ár: Negyed évre 50 K. Egyes szám ára vasárnap 2 K., hétköznap 1 K. Hirdetések díjszabás szerint. — Nyílttér soronkint 5 K. és kislakások. A sok akadályba ütköző vidéki építkezés előmozdítására volna hivatva a házhelyosztás, melynek egyre szélesebb alapon való foganatosítása teszi részben lehetővé a tömegépítkezés megindulását. A fővárosi lapok utján arról értesülhettünk, hogy a „Faluszövetség"ben egy külön szakosztály fáradozik a „tetszetős és érdekes tervek" megoldásán. Tehát ismét egész falukat akarnak építeni a vidéki szakemberek meghallgatása nélkül, szóval a régi recept: „rólunk —nélkülünk." Ez ellen az eljárás ellen a vidéknek a legerélyesebben tiltakoznia kell, mert a fővárosi tervező műépítésznek igen sok esetben fogalma sincs arról, hogy a vidéken mily formában lehet a legcélszerűbben és lehetőleg olcsón az építkezést keresztül vinni. Végre értse meg már az erre illetékes hatóság, hogy most ebben a nyomorúságos életben nem „tetszetős és érdekes" tervre, hanem lakható, praktikus és e mellett a mai viszonyokhoz mérten kedvező fizetési feltételekhez kötött kölcsönre van a hajlékot nélkülöző emberiségnek szüksége. A tömegépítésre vonatkozó terveket láttam, nem találtam bennük semmiféle „tetszetőset és érdekeset" hanem hibát azt igen bőven. Békéscsaba képviselőtestülete sem lehetett a szabványtervektől elragadtatva, mert a közgyűlésen hozott határozata értelmében a szabványterveket teljesen mellőzi és új, a csabai viszonyoknak megfelelő terveket készített a kislakások felépítéséhez. Nagy Márton műegyetemi tanársegéd előadása szerint országosan akarják megszervezni a vidéki építési felügyelőségeket a menekült nem állami mérnökökből, kik rövid tanfolyamon lennének az építkezésre kiképezve. E szerint az állam által adott amúgy is kevés 300 milliós építési fedezet egy jelentékeny része adminisztrációra lenne ismét fordítva. Mi fog ezekkel a felügyelőségekkel történni egynéhány év múltával, amikor az építkezések befejezést nyernek? Nézetem szerint teljesen megfelelnek a vármegyékben levő államépítészeti hivatalok műszaki vezetői, kik mellé minden város, járás, vagy községből a helyi viszonyokkal ismerős építő iparosokat rendeljenek ki (az adófelszólamlás mintájára) és alakítsanak építési tanácsokat. Természetesen a hivatalok mellé így kinevezendő szakerőknek díjtalanul kell tisztüket ellátni. Ezt szívesen is tennék, mert nehezen várják a munkásokkal együtt a kenyeret és megélhetést adó munka megindulását. Dorner Béla miniszteri tanácsos felolvasásából tudtuk meg, hogy a törvény alapján kiosztandó házhelyek száma a 130 ezret meghaladja. Ez mintegy öt-hatszáz új falut jelent, tehát annyit, mintha egész Csonkamagyarország egyhetedét most építenék fel. Ehhez az óriási munkához a kormány mindössze 300 millió koronával járul, a másik 300 milliót minden egyes község és város adja, ez a hatszáz millió a mai valutáris viszonyokat és pénzünk alacsony árfolyamát figyelembe véve legkevésbé sem elegendő egy ily nagyszabású akció keresztülvitelére, mert nem lehet a kérdést a szükséghez mérten és gyökeresen megoldani. Ausztriában és Csehországban biztosítéki alapot nyújtottak, amelyet az állam az építési költségeket hitelező pénzintézetekkel szemben létesített. Célravezetőnek mutatkozik nálunk is egy ily biztosítéki alap létesítése, mert az ottani gyakorlat azt igazolta, hogy az állam mindössze 5 °/°-ot veszít ezen az alapon. Ha tehát a megszavazott 300 millió nem építési fedezet, hanem csupán garanciális alapot képezne, mintegy hatezer millió koronát tenne ki az a tőke, mely vállalkozhatnék a lakásépítés fedezésére. Az építőipar mily nagyszarú megmozdulására lenne ez esetben kilátás. Hogy az építtetők pénzünk javulásával ne legyenek aránytalanul a részletfizetésnél túlterhelve, meg kellene állapítani a részfizetési összeg alapjául, az építés befejezésétől számított időponttól kezdve, a korona és dollár közötti valuta egységet, vagy még helyesebben a mindenkori búzavalutát. Az állam által így megindított tömegépítkezéshez a magánépítkezés bekapcsolódása is kívánatos volna, de úgy látszik az illetékes hatóságok nem tulajdonítanak az építőipar fellendítésének nagyobb fontosságot, mert helyesebbnek vélik, hogy négy vagy öt lakó a régi helyén maradjon, mintsem, hogy a város egy 8—10 millió koronás épülettel bővüljön, és az épitőiparosok és munkások százai kenyérhez jussanak. Pf. Panaszkodik a pénzügyigazgató. A menekültek rögeszméje. — Létszámhiánnyal küzdenek a hivatalok. —Mátéffy Domokos jelentése. Gyula, január 14. A pénzügyigazgató most terjesztette be az alispánhoz legújabb helyzetjelentését, melyben érdekesebbnél érdekesebb adatokat sorol fel a jelenlegi eléggé sivár helyzet megvilágítására. A jelentés számottevőbb pontjai a következők: A pénzügyigazgatóság, számvevőség és állampénztárak Gyulán is, a vidéken is a legnagyobb létszámhiánnyal küzdenek. Mióta a pénzügyigazgató felhatalmazást kapott arra, hogy az üres helyeket napidíjasokkal töltse be — a helyzet kevéssé javult ugyan, — de megállapítja, hogy a menekültek ilyen állásokra nem pályáznak, mert valamennyi Budapestre gravitál és érthetetlen okból kifolyólag ezt a várost tartja a menekültek Mekkájának. Jelenleg 9 fogalmazóval (kettő beteg közülök) intézi az összes ügyeket, azonban nem sokáig, mert az emberek sorra dőlnek ki a túlfeszített munka következtében. A pénzügyigazgató a gyulai és orosházi állampénztáraknál tartott váratlan vizsgálatot. Az illetékügyek a legnagyobb aggodalommal töltik el, mert azokat, akik itt szakképzettségüknél fogva nélkülözhetetleneknek bizonyultak, majdnem valamennyit más megyékbe helyezték át. (Ez még Szakáts bűne. Szerk.) Ezért Békéscsabán és Szarvason nem volt eddig illeték kiszabás, ami persze a kincstárnak mérhetetlen károkat okoz. Erre már megtette jelentését a miniszternél. Az adótörléseket, melyek a múlt évi szárazság miatt lettek esedékessé, már keresztülvezették, kivéve Mezőberényt, Szeghalmot és Körösladányt. Ideiglenes házadómentességet 42 esetben adtak. Az italmérések revízióját befejezték, az eredmény 31 elvont, 48 módosított és 3 törölt engedély. Dohány és szeszjövedéki kihágás miatt 15 esetben indítottak vádkeresetet. Az egyenesadók kivetését még máig sem fejezhették be, míg a fegyveradó kivetéssel már elkészültek, kivéve Gyulát és Füzesgyarmatot, a hadmentességi adó kivetését pedig csak Békéscsabán akadályozták meg. Békéscsabán az adófelszólamlási bizottság tárgyalásai nem indultak meg, mert nincs megfelelő munkaerő, úgy hogy a gyulai ügyek letárgyalása után az itt működő bizottság fogja a csabaiakat is elintézni. A jelentésben ezután számszerű adatok következnek. Az egyenes adókból a múlt hónapban befolyt 4.140.371 korona, 1.934.761 koronával kevesebb, mint novemberben. A jövedelem-, vagyon és hadinyereségadókból befolyt . 3.033.486 fogyasztási adóból . 1.282.282 K dohányjövedékből . 3.662.369 K forgalmi adókból . . 7.073 277 K vagyonváltságból készpénzben .... 96.861.641 K vagyonváltságból kötvényekben Gyulán, Szarvason, Csabán 15.743.103 K Összesen 112.604.744 K Krónika. A „Gyula“ című farsangi újság revolverlövéseitől visszhangzott az egyébként csendes város. A hadszíntérre kiküldött tudósítónk a következőket jelenti : A városi közigazgatáshoz tényleg sok szó fér, mert kérem, mégis csak nem járja, hogy ebzárlat idején éppen a városháza előtt ugassanak a kutyák . . . * Egyik kiváló újságíró kollégánktól nagyon rossz néven veszik, hogy engesztelhetetlen ellensége minden tevékenységnek, ami a szabóiparral van összefüggésben. Pedig én mondom, hogy van rá oka! Mert — bocsánatot kérek — megtörtént az a hallatlan szemtelenség, hogy egyszer a vasalás árát kérték tőle . . . Aztán az se tréfa, hogy csinos fülcimpájából kakastaréjt szabtak — csak úgy kedvtelésből ... s ami még felháboritóbb, ennek megtörténte után a szabóművészet remeköltéseivel fércelték össze . . . * A vadásztársaság minap a vármegyeházán egyik jeles cimborája felett itélőszéket ült. . . Igazán kár lett volna másra bízni az ügyet, valóban ők ismerik a legjobban . . . A vadászati kihágás vádja ... és következményeinek terhe alól felmentették a delikvenst, mert régóta ismerik azt a kutya gusztusát, hogy mindig csak nagy vadakra szeret vadászni. . . * 1918-ban a polgármester nem kért a közélelmezés segélyéből. Nono! A meghaltakról csak szépet szabad beszélni. Mi is láttuk, milyen lelkitusát vívott, amikor az 1919. évi kötőgyári tantiem címén felmarkolt 30000 K-t nem tudta magától elhárítani .. . * A szegény jó megboldogult Tollas Pistát — nyugodjon — ki ne ismerte volna? Mindenkinek jó embere volt, akivel el tudta hitetni, hogy ő akkor állítja meg a napot, amikor akarja. A „Gyula“ ambíciója semmi ehhez, mert dacára annak, hogy ő törte le a kommunizmust és képviseli a gyenge lábon járó közvéleményt, agyontámogatásában nem kíméli dr. Zsiráf és monsieur colostok munkatársait se . . . * Colostok fellebezési anyagszállító és dr. Zsiráf fellebbezési anyagfeldolgozó vállalatához bármilyen nemű és nemzetiségű, de föltétlenül tág lelkiismeretű emberek kerestetnek. Orosz fiúkkal és orosz lányokkal különösen szimpatirázunk. Újságíró előnyben.