Katolikus Főgimnázium, Gyula, 1904

I. Fejezetek a közönséges számtanból. Talán eltérek a rendes szokástól, midőn ez Értesítőben első­sorban nem a szakemberekhez, hanem a növendékekhez szólok. Az Értesítő a tanuló egyik kedvenc olvasmánya. Elejétől végig elolvassa, érdeklődéssel forgatja. Azonban rendesen nincs más benne, ami a növendék érdeklődését kielégítené, mint az iskolai év történeté­nek vázolása, a statisztikai adatok és az érdemsorozat. Pedig módunk­ban van a növendékeknek ezen adatokon kívül még mást, becsesebbet is nyújtani. Minden tárgy tananyagában a tanterv keretén kívül még igen sok olyan adat van, amit a növendékekkel közölni jó, ami érdeklő­désüknek kielégítésére és egyszersmind tudásuknak, ismeretkörüknek bővítésére is szolgál, s amit a tanév alatt csak nehezen, vagy héza­gosan lehetne velük közölni. Nézetem szerint erre is szolgálhat az Értesítők elején levő értekezés. Hogy azonban az ilyen értekezés e cél elérésének megfeleljen, oktató irányának eleget tegyen, hogy a növendék annak elolvasása után ismereteiben gyarapodjék, szükséges, hogy ezen dolgozat a tanuló értelmi fejlettségével, eszmekörével összhangzó legyen, hogy olyasmit nyerjen, találjon benne, mit játszva, könnyen sajátítson el, vagy pedig már szerzett ismereteit más oldalról megvilágítva, azokat megerősítse. Az általánosan szokásos értesítői értekezések a tudomány szem­pontjából sokszor igen becses adatokat nyújtanak — de legtöbbször

Next