Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)

1969-05-16 / 37. szám

19*9. május 16. Szép, rendezett üzemi környezet Az 1968. évi üzemi munkáért Élüzem címmel tüntették ki a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dévaványai üzemét. A cím odaítélésében bizonyára számításba vették azt is, hogy itt nem csak a munka termelékenysége növekedett átlagon felül, hanem a dolgozók kollektív szelleme is. A szocialista brigádok felajánlást tettek üzemük csinosítására, szépítésére, a környezet rendezésére. A tavalyi kezdeményezést tettek követték s az üzem valójában megszépült. Parkosítottak, utakat építettek. Dolgozónként erre az esztendőre két nap társadalmi munkát ajánlottak fel s az ünnepség rendezéséig két és fél napot töltöttek átlagosan környezetrendezéssel. A dolgozók azért érzik magukénak munkahelyüket, mert az üzem vezetősége is rendkívül sokat tett a szociális és a kulturális élet javítására. Az utóbbi három esztendőben négymillió forintot költöttek üzemi konyha, mosdó, zuhanyozó, öltöző és üzemi étkezde építésére. 5 A földgázfelhasználás központi fejlesztési terve A gazdasági bizottság megtárgyalta a földgázfelhasználás központi fejlesztési programját. Amint a Nehézipari Minisztériumban elmondták, a 1esztési program célja egyrészt egész magyar energiagazdálkodás olyan átalakítása, ami az olcsóbb energia felhasználását segíti elő, másrészt a földgáz használatának elterjesztése a lakosság körében, ami viszont a kulturáltabb fűtés, főzés, stb. révén közvetve az életszínvonal emelkedését eredményezi. A terv az, hogy 1980-ig az összes lehetséges magánfogyasztónak mintegy nyolcvan százaléka kap földgázt, városi gázt, vagy propán-bután gázt. A hazai földgázfelhasználás 1975-ig gyorsan, évi 5,2—5,5 milliárd köbméterre növekszik. Számításba véve a kisebb mennyiségű román és az 1974—75-ben kezdődő szovjet importot, 1975-ben mintegy 6,5 milliárd, 1980-ban pedig 8,5 milliárd köbméter földgáz áll majd évente rendelkezésre. 1980-ra a nyersanyagként és városi gázgyártásra felhasznált földgáz mennyisége az 1965. évi kereken 280 millió köbméterről 2000—2200 millió köbméterre, vagyis hat-hétszeresére, az ipari és mezőgazdasági közvetlen energetikai célokra felhasznált földgáz mennyisége ötszáztíz-millió köbméterről 2200—2500 millió köbméterre, a kommunális fogyasztásra felhasznált földgáz mennyisége ötvenmillió köbméterről hatszáz-hétszáz millió köbméterre növekszik. Ennek a földgázellátási koncepciónak a megvalósításához mintegy 23,9 milliárd forint szükséges. Az összeg nagy részét, csaknem 14 milliárd forintot a gázipar saját fejlesztési alapjából fedezi. A megközelítőleg 24 milliárd forintból 1969—70-ben 4,3 milliárd, a negyedik ötéves tervben 11 milliárd, az ötödik ötéves terv időszakában pedig mintegy nyolcmilliárd forintot fognak felhasználni. Húszéves jubileumára készül a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz Megyénk egyik leghíresebb termelőszövetkezete a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz fennállásának 20. évfordulójára készül. Kíváncsiak voltunk, milyen eredményekkel köszöntik az évfordulót. — Mi ebben az évben is szeretnénk maximális eredményekre törekedni — mondja erről Lehóczki Mihály főagronómus. — Nem szerencsés azonban úgy fogalmazni, hogy no, majd megmutatjuk a jubileumi évben: mit tudunk? A mostani eredmények alapjait hosszú évekig rakosgattuk le közösen. Nem tartom szerénytelenségnek megjegyezni, hogy a szakmai vezetés sokat tett a Vörös Csillag Tsz fejlesztéséért, de elismerem: a rendkívül szorgalmas tagság nélkül nem sokra mentünk volna. — Miben látja az évről évre jó eredményekkel záró szövetkezet erényét? — összeforrott törzsgárda dolgozik nálunk. A szakmai vezetők is évek óta itt dolgoznak, a fizikaiak zöme szintén régi tag. A társadalmi, politikai, gazdasági vezetés szilárd. Sokat adunk a gépesítésre, a műszaki fejlesztésre. Nálunk már nem dicsőség éjjel, nappal és vasárnap is dolgozni. Ha a szükség megkívánja, készen állunk erre is, de igyekszünk úgy szervezni a munkát, hogy az embereknek minél több legyen a szabad idejük. Bár szezonális jellegű a mezőgazdasági tevékenység, de lehet úgy szervezni a tennivalókat, hogy ne hajszoljuk agyon az embereket. Elmondotta a főagronómus azt is, hogy a gépesítés magas fokon áll Többek között 8 lánctalpas, 23 kicsi, 38 nagy univerzál traktor, 8 tehergépkocsi, 18 SZK gabonakombájn, több kukorica, cukorrépa-betakarító gép és egyéb munkaeszköz áll redelkezésre. A szakemberek részére 40 motorkerékpárt vásároltak. — Ha két műszakban kell szántani, talajt készíteni, az sem gond. Nálunk egyik fő feladat: minél többen tudjanak a különböző géptípusokkal bánni. Szeretnénk a kukorica- és a cukorrépabetakarítást is teljesen gépesíteni, a rakodást, fejést, a műtrágyázást és egyéb munkát. A fizikai munkától megkímélni a tagokat, amennyire csak lehetséges. Így a termelékenység is magasabb, több a hozam, gazdaságosabb a termelés. Szó volt a szocialista brigádmozgalomról is. Jelenleg húsz kollektíva küzd a megtisztelő címért. Minőségi munkára törekszenek minden területen. Aszerint részesednek a javakból a tagok, amilyen mértékben részt vesznek az anyagiak előállításában. Az elmúlt évek eredménye az is, hogy átadták rendeltetésének a 13 millió forintos költséggel épült félstabil öntözőrendszert s már az idén 1300 holdon hasznosítják a mesterséges csapadékot. Termőre fordult 350 hold almás, már épül a húszmillió forintos beruházást igénylő 200 vagonos almatároló. Készül a komplett vízrendezési terv. Tőkés Imre főkönyvelő elmondotta, hogy a szövetkezet közös vagyona ebben az évben túlhaladja a 100 millió forintot. Az egy főre jutó közös vagyon megközelíti a 100 ezret. A halmozott termelési érték 1968-ban 79 millió 54 ezer forint volt, erre az évre 89 millió 76 ezer forintot terveztek. Az áruértékesítés meghaladja a 80 milliót. A tagok részesedésére 25 millió 730 ezer forintot szántak s azt el is érik. Az önköltségek alakulásában szintén komoly eredményeket értek el az utóbbi években. A jubiláló termelőszövetkezet határában gazdaszemet hizlalóan szép minden. Az almáskertben roskadoztak a fák a tömérdek virágtól. A búzatáblák a korábbi sok eső ellenére szépen zöldellnek, a tavaszi növények magva kitűnő magágyba hullt, szépen sorolnak a kapások. A Vörös Csillag Tsz többek között arról volt híres az utóbbi években: itt a fiatalok is megtalálják számításukat, több százan dolgoznak kinn a földeken, az ólakban, istállókban. Az ő munkateljesítményük mindig magas, fogékonyak az új iránt, s így az egész kollektíva hasznát látja tevékenységüknek. Az évfordulón azonban büszkén emlékeznek meg az alapító tagokról, a nyugdíjas öregekről, akik megteremtették a lehetőséget a közös munkára, a fejlődésre. Ary Róza Péntek A béke és barátság küldötteivel a Szovjetunióban • Moszkvai mozaik „Jobb egyszer meglátni, mint százszor hallani” — tartja egy orosz közmondás. Ezt vallotta az a több mint 300 Békés megyei turista is, aki a közelmúltban hét napon át ismerkedett a Szovjetunióval, Moszkva és Kijev nevezetességeivel. Szinte hagyományos már, hogy megyénkből évenként egy-két ilyen béke- és barátságvonat indul, a mostani már a 12. volt ebben a sorban. Egy ilyen úton sok érdekességet láthat, tapasztalhat a nyitott szemmel járó turista. Nemcsak az évszázados műemlékek, a jelen gigászi méretű építkezései, a feledhetetlen múzeumi kiállítások maradnak meg emlékezetünkben, hanem a mindennapi életből ellesett epizódok, tapasztalatok is.* * • Elég egy pillantás a szédítő moszkvai forgalomra és máris megállapítható, milyen sok taxi közlekedik a városban. Népszerűségüket elsősorban az olcsó viteldíjnak (1 km út 10 képekbe —kb. 1.30 Ft — kerül), másrészt annak köszönhetik, hogy a nap minden részében, minden taxiállomáson bizonyosan áll néhány az apró kockás csíkemblémával díszített Volgákból! — Békés megyében is elkelne belőlük néhány!!! • * • Hatalmas színes plakát hirdeti az egyik legnagyobb moszkvai moziban a Tanulmány a nőkről című magyar filmet. Hosszú sor állt az elővételi pénztár előtt, hogy a következő napok egyikére jegyet váltson. Aznapra már minden jegy elkelt! Talán mégsem olyan rosszak a magyar filmek? — avagy senki sem lehet próféta a saját hazájában? * * * Apropó: sorbaállás. A szovjet emberek türelméről, fegyelméről sokat hallhattunk, olvashattunk már, azonban a gyakorlat mindennél meggyőzőbben igazolta ezt. Ahol 3—4 ember vár valamire — legyen az autóbuszmegállóban, ruhatárban vagy újságpavilon előtt — ott azonnal kialakul a sor. És ezt az önként vállalt sorrendiséget senki sem sérti meg, senki sem kíván jogtalan előnyhöz jutni, s ha mégis előfordul ilyen, biztos, hogy külföldi az illető. Ilyenkor sincs azonban egyetlen méltatlankodó szó, egyetlen rosszalló fejcsóválás sem — és ez is jellemző. * * * Szokatlan volt az itthoni közlekedés után megszokni a moszkvait. A forgalom méretei többszörösen meghaladják például a budapestit, különösen a főbb útvonalakon, ahol egy irányban 6—8 sorban is haladnak a járművek. A forgalom meggyorsítása, a gyalogosok közlekedésének megkönvnyítése érdekében egyre több alul- és felüljáró készül, azonban még mindig nehéz nemcsak a járókelők, hanem a járművezetők helyzete is. A szovjet KRESZ enyhébbnek, engedékenyebbnek tűnt, hiszen a legforgalmasabb útvonalakon is 80—90 kilométeres gyorsasággal — egyik taxisofőrünk szerint néha még ennél is nagyobb sebességgel — száguldanak a járművek. Az előzés is annak sikerül, aki ügyesebb, gyorsabb, s a gyalogos sem tabu, egyedül a forgalomirányító jelzőlámpák adta utasításra lehet biztosan számítani. Ennek ellenére ott tartózkodásunk alatt egyetlen karambolt, de még kisebb „összekoccanást” sem láttunk. Mivel magyarázható ez? Azzal, hogy valamennyi járművezető úgy vélekedik, mint a mi autóbuszunk vezetője, aki, amikor váratlanul elébe vágott az eddig mellette haladó másik autóbusz, s ő emiatt villámgyors fékezésre, sőt majdnem megállásra kényszerült, csak ennyit mondott: „nylcsevo” — azaz „nem tesz semmit.” — Nálunk ezt kissé hosszabban intéznék el! • * • Megismerkedhettünk Moszkvában a kalauzt pótló automatákkal is. A metrón fotocellás perselyek, az autóbuszokon, villamosokon önkiszolgáló rendszerű jegyautomaták helyettesítik az embert. Az előbbinél az utas bedobja az ötkopejkás érmét, s máris szabad az út a mélybe vezető mozgólépcsőkhöz. Az utóbbiak esetében egy perselybe kell bedobni a viteldíj összegét, majd egy jegyet kell leszakítani a tömbből. Jó, hogy ezt is láttuk, és megtanultuk, hiszen néhány hónap múlva a pesti járművekről is eltűnnek a kalauzok — legalább lesz némi tapasztalatunk! * * * Végül egy kedves epzód: vendéglátóink ünnepi ebéddel kedveskedtek április 4-én, a felszabadulás 24. évfordulóján. Minden asztalon (4 személyes) egy üveg pezsgő állt. Az üvegek felnyitása nem kevés bonyodalomra, komikus jelenetre adott okot. A szovjet pezsgők kiváló minőségét igazolva, hangos pukkanással repültek a dugók, magas sugárban ívelt a habzó ital — nem egy esetben a talpas kristálypoharak helyett habselyem blúzt, divatos bőrkosztümöt, vagy egyik idősebb útitársunk esetében tisztes kopasz fejet tisztelve meg. A jó hangulatot azonban ez sem befolyásolta, hiszen a kárvallottak nevettek a legjobban! Papp János következik: BÉKÉS MEGYEIEK A KONGRESSZUSI PALOTÁBAN, így vártak bennünket. A Békéscsabai Hűtőház FELVESZ rám női segédmunkásokat, érettségizett fiatalokat FAGYASZTASZ FELELŐSNEK.