Gyulai Hírlap, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-49. szám)

1969-05-16 / 37. szám

19*9. május 16. Szép, rendezett üzemi környezet Az 1968. évi üzemi munkáért Élüzem címmel tüntették ki a Mezőgazdasági Gépjavító Válla­lat dévaványai üzemét. A cím odaítélésében bizonyára számítás­ba vették azt is, hogy itt nem­­­ csak a munka termelékenysége növekedett átlagon felül, hanem a dolgozók kollektív szelleme is. A szocialista brigádok felaján­lást tettek üzemük csinosítására, szépítésére, a környezet rendezé­sére. A tavalyi kezdeményezést tettek követték s az üzem való­jában megszépült. Parkosítottak, utakat építettek. Dolgozónként erre az esztendőre két nap tár­sadalmi munkát ajánlottak fel s az ünnepség rendezéséig két és fél napot töltöttek átlagosan kör­nyezetrendezéssel. A dolgozók azért érzik magu­kénak munkahelyüket, mert az üzem vezetősége is rendkívül so­kat tett a szociális és a kulturá­lis élet javítására. Az utóbbi há­rom esztendőben négymillió fo­rintot költöttek üzemi konyha, mosdó, zuhanyozó, öltöző és üze­mi étkezde építésére. 5 A földgázfelhasználás központi fejlesztési terve A gazdasági bizottság megtár­gyalta a földgázfelhasználás köz­ponti fejlesztési programját. Amint a Nehézipari Miniszté­riumban elmondták, a 1­esztési program célja egy­részt egész magyar energiagazdálkodás olyan átalakítása, ami az olcsóbb ener­gia felhasználását segíti elő, más­részt a földgáz használatának el­terjesztése a lakosság körében, ami viszont a kulturáltabb fűtés, főzés, stb. révén közvetve az élet­­színvonal emelkedését eredménye­zi. A terv az, hogy 1980-ig az ös­­­szes lehetséges magánfogyasztó­nak mintegy nyolcvan százaléka kap földgázt, városi gázt, vagy propán-bután gázt. A hazai föld­gázfelhasználás 1975-ig gyorsan, évi 5,2—5,5 milliárd köbméterre növekszik. Számításba véve a ki­sebb mennyiségű román és az 1974—75-ben kezdődő szovjet im­portot, 1975-ben mintegy 6,5 mil­liárd, 1980-ban pedig 8,5 milliárd köbméter földgáz áll majd évente ren­delkezésre. 1980-ra a nyersanyagként és városi gázgyártásra felhasznált földgáz mennyisége az 1965. évi kereken 280 millió köbméterről 2000—2200 millió köbméterre, vagyis hat-hétszeresére, az ipari és mezőgazdasági közvetlen energe­tikai célokra felhasznált földgáz mennyisége ötszáztíz-millió köb­méterről 2200—2500 millió köb­méterre, a kommunális fogyasz­tásra felhasznált földgáz mennyi­sége ötvenmillió köbméterről hat­­száz-hétszáz millió köbméterre növekszik. Ennek a földgázellátási koncep­ciónak a megvalósításához mint­egy 23,9 milliárd forint szükséges. Az összeg nagy részét, csaknem 14 milliárd forintot a gázipar saját fejlesztési alapjából fedezi. A megközelítőleg 24 milliárd forint­ból 1969—70-ben 4,3 milliárd, a negyedik ötéves tervben 11 milli­árd, az ötödik ötéves terv idősza­kában pedig mintegy nyolcmilli­­árd forintot fognak felhasználni. Húszéves jubileumára készül a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz Megyénk egyik leghíresebb ter­melőszövetkezete a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz fennállásának 20. évfordulójára készül. Kíván­csiak voltunk, milyen eredmé­nyekkel köszöntik az évfordulót. — Mi ebben az évben is szeret­nénk maximális eredményekre törekedni — mondja erről Le­­hóczki Mihály főagronómus. — Nem szerencsés azonban úgy fo­galmazni, hogy no, majd megmu­tatjuk a jubileumi évben: mit tu­dunk? A mostani eredmények alapjait hosszú évekig rakosgat­tuk le közösen. Nem tartom sze­rénytelenségnek megjegyezni, hogy a szakmai vezetés sokat tett a Vörös Csillag Tsz fejlesztésé­ért, de elismerem: a rendkívül szorgalmas tagság nélkül nem sokra mentünk volna. — Miben látja az évről­ évre jó eredményekkel záró szövetkezet­­ erényét? — összeforrott törzsgárda dol­­go­zik nálunk. A szakmai vezetők is évek óta itt dolgoznak, a fi­zikaiak zöme szintén régi tag. A társadalmi, politikai, gazdasági vezetés szilárd. Sokat adunk a gépesítésre, a műszaki fejlesztés­re. Nálunk már nem dicsőség éj­jel, nappal és vasárnap is dol­gozni. Ha a szükség megkívánja, készen állunk erre is, de igyek­szünk úgy szervezni a munkát, hogy az embereknek minél több legyen a szabad idejük. Bár sze­zonális jellegű a mezőgazdasági tevékenység, de lehet úgy szer­vezni a tennivalókat, hogy ne hajszoljuk agyon az embereket. Elmondotta a főagronómus azt is, hogy a gépesítés magas fokon áll Többek között 8 lánctalpas, 23 kicsi, 38 nagy univerzál traktor, 8 tehergépkocsi, 18 SZK gabona­­kombájn, több kukorica, cukor­­répa-betakarító gép és egyéb munkaeszköz áll redelkezésre. A szakemberek részére 40 motor­­kerékpárt vásároltak. — Ha két műszakban kell szántani, talajt készíteni, az sem gond. Nálunk egyik fő feladat: minél többen tudjanak a külön­böző géptípusokkal bánni. Szeret­nénk a kukorica- és a cukorrépa­­betakarítást is teljesen gépesíteni, a rakodást, fejést, a műtrágyázást és egyéb munkát. A fizikai mun­kától megkímélni a tagokat, amennyire csak lehetséges. Így a termelékenység is magasabb, több a hozam, gazdaságosabb a terme­lés. Szó volt a szocialista brigád­mozgalomról is. Jelenleg húsz kollektíva küzd a megtisztelő cí­mért. Minőségi munkára törek­szenek minden területen. Asze­rint részesednek a javakból a ta­gok, amilyen mértékben részt vesznek az anyagiak előállításá­ban. Az elmúlt évek eredménye az is, hogy átadták rendeltetésé­nek a 13 millió forintos költség­gel épült félstabil öntözőrend­szert s már az idén 1300 holdon hasznosítják a mesterséges csapa­dékot. Termőre fordult 350 hold almás, már épül a húszmillió forintos beruházást igénylő 200 vagonos almatároló. Készül a komplett vízrendezési terv. Tőkés Imre főkönyvelő elmon­dotta, hogy a szövetkezet közös vagyona ebben az évben túlha­ladja a 100 millió forintot. Az egy főre jutó közös vagyon meg­közelíti a 100 ezret. A halmozott termelési érték 1968-ban 79 mil­lió 54 ezer forint volt, erre az évre 89 millió 76 ezer forintot terveztek. Az áruértékesítés meg­haladja a 80 milliót. A tagok ré­szesedésére 25 millió 730 ezer fo­rintot szántak s azt el is érik. Az önköltségek alakulásában szintén komoly eredményeket ér­tek el az utóbbi években. A jubiláló termelőszövetkezet határában gazdaszemet hizlalóan szép minden. Az almásk­ertben roskadoztak a fák a tömérdek vi­rágtól. A búzatáblák a korábbi sok eső ellenére szépen zöldell­nek, a tavaszi növények magva kitűnő magágyba hullt, szépen sorolnak a kapások. A Vörös Csillag Tsz többek között arról volt híres az utóbbi években: itt a fiatalok is megta­lálják számításukat, több százan dolgoznak kinn a földeken, az ólakban, istállókban. Az ő mun­kateljesítményük mindig magas, fogékonyak az új iránt, s így az egész kollektíva hasznát látja te­vékenységüknek. Az évfordulón azonban büszkén emlékeznek meg az alapító tagokról, a nyugdíjas öregekről, akik megteremtették a lehetőséget a közös munkára, a fejlődésre. Ary Róza Péntek A béke és barátság küldötteivel a Szovjetunióban • Moszkvai mozaik „Jobb egyszer meglátni, mint százszor hallani” — tartja egy orosz közmondás. Ezt vallotta az a több mint 300 Békés megyei turista is, aki a kö­zelmúltban hét napon át ismerke­dett a Szovjetunióval, Moszkva és Kijev nevezetességeivel. Szinte hagyományos már, hogy megyénkből évenként egy-két ilyen béke- és barátságvonat in­dul, a mostani már a 12. volt eb­ben a sorban. Egy ilyen úton sok érdekességet láthat, tapasztalhat a nyitott szemmel járó turista. Nemcsak az évszázados műem­lékek, a jelen gigászi méretű épít­­kezései, a feledhetetlen múzeumi kiállítások maradnak meg emlé­kezetünkben, hanem a minden­napi életből ellesett epizódok, ta­pasztalatok is.* * • Elég egy pillantás a szédítő moszkvai forgalomra és máris megállapítható, milyen sok taxi közlekedik a városban. Népszerű­ségüket elsősorban az olcsó vitel­­díjnak (1 km út 10 képekbe —kb. 1.30 Ft — kerül), másrészt annak köszönhetik, hogy a nap minden részében, minden taxiállomáson bizonyosan áll néhány az apró kockás csíkemblémával díszített Volgákból! — Békés megyében is elkelne belőlük néhány!!! • * • Hatalmas színes plakát hirdeti az egyik legnagyobb moszkvai moziban a Tanulmány a nőkről című magyar filmet. Hosszú sor állt az elővételi pénztár előtt, hogy a következő napok egyikére jegyet váltson. Aznapra már min­den jegy elkelt! Talán mégsem olyan rosszak a magyar filmek? — avagy senki sem lehet próféta a saját hazájában? * * * Apropó: sorbaállás. A szovjet emberek türelméről, fegyelméről sokat hallhattunk, olvashattunk már, azonban a gyakorlat mind­ennél meggyőzőbben igazolta ezt. Ahol 3—4 ember vár valamire — legyen az autóbuszmegállóban, ruhatárban vagy újságpavilon előtt — ott azonnal kialakul a sor. És ezt az önként vállalt sor­rendiséget senki sem sérti meg, senki sem kíván jogtalan előny­höz jutni, s ha mégis előfordul ilyen, biztos, hogy külföldi az il­lető. Ilyenkor sincs azonban egyet­len méltatlankodó szó, egyetlen rosszalló fejcsóválás sem — és ez is jellemző. * * * Szokatlan volt az itthoni köz­lekedés után megszokni a moszk­vait. A forgalom méretei többszö­rösen meghaladják például a bu­dapestit, különösen a főbb útvo­nalakon, ahol egy irányban 6—8 sorban is haladnak a járművek. A forgalom meggyorsítása, a gya­logosok közl­ekedé­sének megkönv­­nyítése érdekében egyre több alul- és felüljáró készül, azonban még mindig nehéz nemcsak a já­rókelők, hanem a járművezetők helyzete is. A szovjet KRESZ eny­hébbnek, engedékenyebbnek tűnt, hiszen a legforgalmasabb útvona­lakon is 80—90 kilométeres gyor­sasággal — egyik taxisofőrünk szerint néha még ennél is nagyobb sebességgel — száguldanak a jár­művek. Az előzés is annak sike­rül, aki ügyesebb, gyorsabb, s a gyalogos sem tabu, egyedül a for­­galomirányító jelzőlámpák adta utasításra lehet biztosan számíta­ni. Ennek ellenére ott tartózkodá­sunk alatt egyetlen karambolt, de még kisebb „összekoccanást” sem láttunk. Mivel magyarázható ez?­­ Az­zal, hogy valamennyi járműveze­tő úgy­­ vélekedik, mint a mi autó­buszunk vezetője, aki, amikor vá­ratlanul elébe vágott az eddig mellette haladó másik autóbusz, s ő emiatt villámgyors fékezés­re, sőt majdnem megállásra kény­­szerült, csak ennyit mondott: „nyl­­csevo” — azaz „nem tesz semmit.” — Nálunk ezt kissé hosszabban intéznék el! • * • Megismerkedhettünk Moszkvá­­ban a kalauzt pótló automatákkal is. A metrón fotocellás perselyek, az autóbuszokon, villamosokon ön­­kiszolgáló rendszerű jegyautoma­ták helyettesítik az embert. Az előbbinél az utas bedobja az öt­­kopejkás érmét, s máris szabad az út a mélybe vezető mozgólép­csőkhöz. Az utóbbiak esetében egy perselybe kell bedobni a vi­teldíj összegét, majd egy jegyet kell leszakítani a tömbből. Jó, hogy ezt is láttuk, és meg­tanultuk, hiszen néhány hónap múlva a pesti járművekről is el­tűnnek a kalauzok — legalább lesz némi tapasztalatunk! * * * Végül egy kedves epzód: ven­déglátóink ünnepi ebéddel ked­veskedtek április 4-én, a felszaba­dulás 24. évfordulóján. Minden asztalon (4 személyes) egy üveg pezsgő állt. Az üvegek felnyitása nem kevés bonyodalomra, komi­kus jelenetre adott okot. A szov­jet pezsgők kiváló minőségét iga­­zolva, hangos pukkanással repül­tek a dugók, magas sugárban ívelt a habzó ital — nem egy eset­­ben a talpas kristálypoharak he­lyett habselyem blúzt, divatos bőr­­kosztümöt, vagy egyik idősebb útitársunk esetében tisztes kopasz fejet tisztelve meg.­­ A jó han­gulatot azonban ez sem befolyá­solta, hiszen a kárvallottak nevet­tek a legjobban! Papp János következik: BÉKÉS MEGYEI­EK A KONGRESSZUSI PALO­TÁBAN, így vártak bennünket. A Békéscsabai Hűtőház FELVESZ rám női segédmunkásokat, érettségizett fiatalokat FAGYASZT­ASZ­­ FELELŐSNEK.

Next