HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 47. ÉVFOLYAM (2001)

2001 / 1. sz. - KÖNYVEK - ILLÉS LÁSZLÓ: Lukács 1998/99 : jahrbuch der Internationalen Georg-Lukács-Gesellschaft / Hrsg. von Frank Benseler und Werner Jung

KÖNYVEK ma is hat, akkor ez a műveiből sugárzó, szinte már etikai töltés, a személyes viszony tárgyához, a patikamérlegen kimért mondandó, az indázó gondolatmenet, amely néha mintha az olvasó szeme előtt formálódna (ami persze inkább mégis a hatásmechanizmus része). A magyar érdeklődők alighanem már nyelvi okokból is Strupp munkájából alkotnak majd ké­pet maguknak Huizingáról, a kultúrtörténészről, ami - tekintve a könyv magas színvonalát - egy­általán nem baj. Strupp könyvét valószínűleg közelebb is érzik majd magukhoz, mint azok, akik nem német (vagy angol) közvetítéssel is­merték meg a holland tudós munkáit. BALOGH TAMÁS Lukács - 1998/99. Jahrbuch der Internationalen Georg-Lukács-Gesellschaft. Hrsg. von Frank Ben­seier und Werner Jung. Lukács-Institut - Univer­sität Paderborn, 1999, 247. A paderborni (NSzK) egyetem keretében mű­ködő nemzetközi Lukács György­ Társaság év­könyvének harmadik (összevont) száma jelent meg a közelmúltban. „Manapság nincsenek ked­vező kilátásai egy nagyszabású, rendszerezett fi­lozófiának; ellenkezőleg: a „metafizika" és a „szub­jektum" végét hirdetik meg anélkül azonban, hogy felmérnék a szubjektivitás filozófiai megsemmisí­tésének következményeit" - összegzi a lukácsi mű mai helyzetéről szóló tanulmányát Nicolas Tertu­lian, a „lukácsológia" legkitűnőbb franciaországi képviselője. Paradox szituáció: az Évkönyv arról tanúskodik, hogy „a század legnagyobb hatású marxista filozófusának" (ezek François Furet sza­vai) életműve „lebontásában" a hazai filozófia, elsősorban a Budapesti Iskola jeleskedik, addig a „kiszikkadó filozófiai mezőny (Alex Henneth megállapítása) mobilitásához és dialógusképessé­géhez elengedhetetlennek tartott lukácsi (marxis­ta) gondolkodás tradíciói kritikai jelenlétét igénylik Nyugat-Európa, a Mediterráneum, Észak- és Dél-Amerika irodalmárai, szociológusai és esztétái. A jelen Évkönyv törzsanyaga egy nem-kerek évforduló körül szerveződött. 1998-ban múlt 75. éve, hogy a berlini Malik kiadónál megjelent Lu­kács Történelem és osztálytudat című könyve, amely a nyugat-európai marxizmus bibliája lett. Hatása még az 1968-as diáklázadások ideológiai arze­náljában is jelen volt. De mit jelent a mában ez a mű, és egyáltalán Lukács életműve? Ezt a kér­dést törekszenek körüljárni a kötet szerzői. Van­nak olyan értelmezések, amelyek a szakfilozófia absztrakt fogalmisága övezetében fejezik ki át­sejlő vonzalmukat, egyúttal lényegi szkepszisü­ket a mű érvényességét, jövő perspektíváit ille­tően (főleg Lendvai L. Ferenc és Sziklai László írása); van olyan tanulmány, amely a marxi-lu­kácsi gondolati építmény központi kategóriája, az elidegenedés jelenkori valóságát kísérli meg re­lativizálni (Ráhel Jaeggi cikke); Andrew Feen­berg viszont a lukácsi „közvetítések-elmélete" alkalmazásával törekszik meghaladni a Jürgen Habermas által definitíve megmerevített (elide­genedett) struktúrákat. Az eredeti „Lukács-iskola" egykori tagja, a je­lenleg Sydney-ben oktató Márkus György, aki az egykori körből (kritikai szemlélete ellenére) tudományos ethoszában hű maradt mesteréhez, a lukácsi mű „klasszicizálódását" abban a körül­ményben látja, hogy a század alapvető problé­mái megoldási kísérletei közül Lukács a végig­gondolás radikális módszerességével tűnik ki, és éppen emiatt válik meggyőző erejűvé hibás vá­laszai követhetetlensége. Eszerint tehát a hatal­mas volumenű mű téves premisszáival él tovább tanulságul a fiozófia történetében, s ez még mindig több - úgymond - „mint a mai Marx­értelmezések banalitása és sekélyessége". Az eldologiasodás, az elidegenedés (Verdingli­chung, Entfremdung) az a hegeli-marxi-lukácsi fenomén, amelynek jelenlétét, sőt jelenkori in­tenzív kiterjedését - felelősségtudattal élő értel­miségiként - Márkus is konstatálja. Csupán az erre adott lukácsi választ, az „attentizmust", a rousseau-i „volonté générale" működését tartja a jö­vőre nézve kizártnak. Megoldást javasolni azonban nem tud. A lukácsi mű értelmezésére kibocsáj­tott körkérdésre adott eszmefuttatását is így fejezi be: ha válaszában Rüdiger Dannemann a jelenkor nagy kérdései elől való menekülést, a filozófiai absztrakciók felhő­ régióiban lebegő kritikai elmé­letet látja, akkor természetesen igaza van. A feloldhatatlannak tetsző dnemma gyökere -minő banalitás! - a termelőeszközök magántu­lajdonlásában illetve ennek kérdésessé tételében rejlik; ez utóbbi kizárásának ára viszont a piaci viszonyok (Vermarktung), az árucsere-forgalom

Next