HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 47. ÉVFOLYAM (2001)
2001 / 4. sz. - KÖNYVEK - FRIED ISTVÁN: A.S. Puskins Werk und Wirkung : Beiträge zu einer Göttinger Ringvorlesung / Hrsg. von Reinhard Lauer und Alexander Graf
KÖNYVEK giája az „egyenlőtlen fejlődés" koncepciója révén a skót felvilágosodás történelemfelfogására épül, azaz egy kettős temporalitásra (127), hiszen e szerint az elgondolás szerint egyfelől minden kultúra egyidejűleg létezik egyazon kalendáriumi időben, másfelől azonban a kultúrák egy elvont, ideális időtengelyen eltérő fejlődési szinten állnak. Ilyen értelemben a távoli vidékekre utazó antropológus egyfajta időutazásban vesz részt, s a különféle kultúrák vizsgálatakor más és más korokban jár. Bár Chandler ezt a felfogást az abszolút szellem kibontakozásának hegeli víziójával állítja szembe (mely a kalendáriumi időtengelyen is fejlődést tételez), nem véve észre, hogy az idealista fejlődéselv már magában a kétféle idő megkülönböztetésében jelen van, a kulturális antropológia fogalmának effajta értelmezése ezzel együtt is elgondolkodtató, pontosan az idealizmussal való összefüggése miatt. Sartre és Lévi-Strauss vitája visszavezet kettejük közös hivatkozási alapjához és kiindulópontjához, Karl Marx Louis Bonaparte brumaire tizennyolcadikája című munkájának híres megállapításához, miszerint „Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között". Marx elemzése a determináció, a cselekvőképesség (agency), a motiváció, a történelmi kontextus problematizálásával a mai historista diskurzusokat is meghatározza. Chandler szerint a „historizmus a cselekvőképesség kérdését veti fel a »történelmi helyzet« fogalmával összefüggésben, s olyan cselekmény-elbeszéléseket alkalmaz, amelyekben a motiváció egy térben és időben konkretizált társadalmi »színtérnek« tulajdonítható" (37). Chandler nemcsak arra mutat rá, hogy Kenneth Burke A Grammar of Motives című könyvében miként vitte tovább a determináció elemzését (1645.), hanem arra is, hogy a determináció miként lesz „túldetermináció" (Althusser) olyan szerzőknél, mint William Hazlitt vagy P. B. Shelley. Ahogy a könyv címe is jelzi, Shelley kiemelt szerepet kap Chandler érvelésében, s ezt tükrözi a kötetet keretező két elemzés is: a címadó szonett és a híres óda páratlanul alapos értelmezése. Ezekben a romantika történelmi és textuális tudatosságát, az értelmezés történelemformáló erejének felismerését, a kazuisztikus gondolkodás radikális önfelfüggesztését, azaz egyfajta „performatív öntudat" nyomait igyekszik kimutatni a szerző. Shelley „a romantikus historizmus legbonyolultabb eseteként" jelenik meg (489), korántsem indokolatlanul. Az Óda a nyugati szélhez tropológiai rendszerének, intratextuális és intertextuális utalásainak, belső ismétléseinek és versszerkezetének elemzése során összegzi újra Chandler azt a tézist, amelynek bizonyítására eddigi olvasatai is irányultak, nevezetesen, hogy az efféle szövegek tudatában vannak saját textuális munkájuk történelmi performativitásának, s a „hiányzó ok" (Althusser) logikája szerint maguk teremtik meg azt a „korszellemet", amelynek befolyását önnön eredetükként ünneplik. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a körkörös struktúra nemcsak felszabadító, de bénító is lehet, születésekor fertőzve meg azt a „politikai hitet" (553), amely mellett Chandler elkötelezni látszik magát. A Lukács György hegeliánus terminológiájára emlékeztető „performatív öntudat" könnyen az abszolút tudás „romantikus ideológiájává" válhat, amennyiben egyetlen totalitásban kísérel meg összefogni két olyan szövegműködési módot (nevezzük ezeket akár dokumentumszerűnek és műszerűnek, akár konstatívnak és performatívnak), amelyek széttartását a „hübrisszel" elutasított retorikai olvasás sosem szűnt meg hangsúlyozni. Ezért bár egyetérthetünk azzal az általános vélekedéssel, miszerint Chandler „korszakos" művet írt, egyet kell értenünk azzal a professzorral is, aki a könyvet ekképp kommentálta: „bár üdvözlendő, hogy Chandler végre elmozdul McGann álláspontjáról, valójában azonban arra a pontra visz vissza bennünket, amelyet de Man már javában vizsgált, még mielőtt az újhistorista kitérőre sor került volna". FOGARASI GYÖRGY A. S. Puskins Werk und Wirkung. Beiträge zu einer Göttinger Ringvorlesung. Hrsg. von Reinhard Lauer und Alexander Graf. Wiesbaden 2000. Harrasowitz Verlag, 204. A göttingai Georg-August Egyetem Szláv Filológiai Szemináriuma hagyományaihoz méltón emlékezett meg Puskin születésének bicentenáriumáról. A Schlözer munkássága óta szlavisztikai kutatóközpontként funkcionáló szeminárium