HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 55. ÉVFOLYAM (2009)
2009 / 4. sz. - SZEMLE - KISANTAL TAMÁS: A történettudomány és a jövő
ténelmi magyarázatok születhessenek, specifikus történelmi törvények megállapítására van szükség. Hempel elismeri: a történelmi magyarázatok leginkább más tudományokból kölcsönzik törvényeiket, például a pszichológiából, a közgazdaságtanból vagy éppen a szociológiából, ám a speciálisan történelmi törvények elvi lehetőségét a filozófus nem zárja ki. Hangsúlyozandó, hogy Hempel a magyarázat és az előrejelzés viszonyát adott események esetében tartja elképzelhetőnek, azaz a törvényszerűségek nem a történelem egészének menetére vonatkoznak, s a globális történelmi folyamatokra való alkalmazhatóságuk is kérdéses. A hempeli átfogó törvénymodell így is az egyik legvitatottabb tézis lett a XX. század közepének történetfilozófiájában, mind e magyarázatlogika relevanciáját, mind pedig a történelmi törvények lehetőségét számos kritika illette. Gondolatmenetünk szempontjából talán a legfontosabb Arthur Dante fejtegetése, aki 1965-ös könyvében a logikai modellt egy narratív elmélettel kapcsolta össze, hangsúlyozva, hogy a történelmi magyarázat alapvetően narratív természetű, amennyiben mindig valamilyen változást próbál megmagyarázni, s ezt az események logikus és következetes történetbe foglalása révén teszi. Dante szerint nem a történet egészét kell, hogy egy bizonyos törvény lefedje, hanem a történet különböző elemeit fogják át a logikai törvényszerűségek, vagyis egy történet akkor lesz adekvát, és akkor bír magyarázó erővel, ha minden egyes tagja közt logikus a viszony, az egyes történetelemből prediktíve adódik a soron következő. Kicsit továbbszőve Dante gondolatmenetét, azt is mondhatjuk, hogy a történelmi magyarázat törvényei narratív törvények, azaz az elbeszélés formai-tartalmi koherenciáját biztosító összetevők. Csakhogy, ebből kiindulva éppen a korábban említett Hayden White és az általa képviselt narratív fordulat lett az, ami a történelmi magyarázatok problémáját más síkra helyezte, hangoztatva, hogy a történelmi elbeszélés által létrejövő magyarázatokat alapvetően a nyelv és az irodalmi formák determinálják, s a történész által létrehozott narratíva sosem a múltat, csupán annak egy lehetséges nézőpontját ábrázolja, s elbeszélését nem csupán a maguk a tények határozzák meg, hanem a történészi perspektíva is determinálja. Vagyis, ha radikálisan akarunk fogalmazni, a történelmi törvények ez esetben olyan összetevőkké válnak, melyek a nyelvi entitás (a múltról alkotott történet) valóság hatását és pragmatikai szerepét meghatározzák. Ha a történelmi idő problematikája alapvetően az elbeszélés problematikája, s a történetírás a múltról szóló diskurzus, melyben e diskurzus szabályait különféle módszertani, ábrázolási és ideológiai konvenciók határozzák meg, akár az is 5 CARL G. HEMPEL: AZ általános törvények szerepe a történettudományban. (Ford.) Laki János. In: (Szerk.) KLSANTAL TAMÁS: Tudomány és művészet között. A modern történelemelmélet problémái. Budapest, L'Harmattan-Atelier, 2003, 37-51. 6 ARTHUR G. DANTO: A narratívák szerepe a történelmi magyarázatban. (Ford.) Marno Dávid. In: (Szerk.) KISANTAL TAMÁS: Tudomány és művészet között. 61-83. (A szöveg Danto Analytical Philosophy of History című könyvének egyik fejezete.)