Hadtörténelmi Közlemények 1926. évfolyam (27. kötet. Budapest, 1926)
Karojlović Oszkár: Magyar katonák a világháború török harcterein 68. p.
pár kilométer hosszú, sávot megszállani. A kisázsiai oldalon a franciák kénytelenek voltak hajóikra visszavonulni. Bulairnál csak tüntettek, pedig éppen ez a pont volt nagyon érzékeny, mert az 5. hadsereg hadtápöszeköttetése itt vonult el Most már megállapíthatjuk, hogy az antant valamennyi partraszálló és kiterjeszkedő kísérlete Gallipolin, az egész háború alatt, alig járt több sikerrel. Azonban Limannak az a kísérlete, hogy május elején a beférkőzött megszállókat a tengerre visszaveti, szintén csődöt mondott. Itt is megkezdődött az az átkozott lövészárokharc, amely egyáltalán mindvégig jellegzetes volt ebben a háborúban. Midőn május végefelé a török torpedóknak több ellenséges hajó esett áldozatul, a hajóhad végkép visszavonult szigeti támaszpontjaira. Törökország ehhez hasonló eredményt többé nem ért el. Az első és egyetlen német osztag, egy 200 főnyi hidászszázad, június végén érkezett Gallipolira, s Seddhlbahnnál kiválóan működött. Bőséges erőforrásaik ellenére, a nyugati hatalmak július és augusztusban se tudtak eredményt kivívni. Angol napilapok az augusztusi veszteségeket 15.000 halottra s 45.000 sebesültre teszik. Az 5. török hadsereg 26.000 sebesültet szállított Konstantinápolyba. Amidőn 1915 szeptemberében Bulgária is a központi hatalmak oldalára állott és október végén a Monarchia és Németország második támadása Szerbiát letiporta s Konstantinápollyal mind a dunai, mind a vasúti összeköttetés megint helyreállt: a központi hatalmak rengeteg mennyiségű hadianyagot, különösen lövőszert, később kisebb csapattesteket is, juttattak Törökországba. A cs. és kir. hadsereg főparancsnoksága rögtön elhatározta, hogy mindenekelőtt egy négy darabból álló 24 centiméteres motoros mozsárüteget és egy 15 centiméteres messzehordó ágyúsüteget, kezelő legénységgel s minden egyéb kellékkel ellátva, bocsát a törökök rendelkezésére. Az előbbi november közepén, a messzehordó december közepén, érkezett Tráciába; mindkettőt az 5. hadseregnek rendelték alá. Limán von Sanders a mozsarakat az Anaforta-, az ágyúkat a Seddhlbahr-szakaszhoz osztotta be, ahol olyan kiválóan működtek, hogy Limán ismételten megdicsérte őket s így az osztrák-magyar tüzérségnek ezen a harctéren is dicsőséget szereztek. A 24 cm mozsárüteg november közepétől december 20-ig főzépen a Kabatepei angol állást bombázta, állása Anaforta környékén volt. A 15 cm ágyús üteg Seddilbahr és Tekeburnu ellen hatott (3. vázlat).