Hadtörténelmi Közlemények, 28. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1981)
2. szám - Szemle - Olaf Groehler: A légi háborúk története 1910–1970 (Szakály Sándor). – Szemle. 1981. 299. p.
dy Múzeum birtokába. Egyébként a szóban forgó buzogány 11 gerezddel bíró, úgynevezett hadnagyi jelvény, kora a XVII. századra tehető. A gyűjtemény jelentős számú karddal is dicsekedhetik. Bár ezek közül néhány a XIX. században készült másolat, mégis, a fegyverek ezen csoportja megkülönböztetett figyelmet érdemel. A sorozat egy XIII. századból származó karddal veszi kezdetét, ez a darab egyben a múzeum legkorábbi fegyvere is. Viszonylag jó fenntartásúnak mondható. Ezt követően csaknem minden évszázadot képvisel egy, vagy több kard. A XVII. század kardformáit már egész sorozat szemlélteti. A sorozatban kiemelkedő példányok az úgynevezett schiavona típusú kardok. Szépen megmunkált, zárt vaskosaruk szinte sérülés nélkül vészelte át az elmúlt századokat. A sorozatból még említhetők azok a lovassági kardok is, melyeknek markolata tipikusan „dragonyos" formájú. Pengéjük kivétel nélkül tetszetős csiszárjegyekkel ékeskedik. A repülés vágya szinte egyidős az emberiséggel. Alighogy az ember megjelent a Földön, megkezdte harcát a föld, a víz, a levegő meghódításáért. Ez utóbbi legyőzésére kellett a legtovább várni. A kezdeti sikertelen próbálkozások után úgy tűnt, a léggömbök jelentik a megoldást — ezek hadi alkalmazására már elég korán, 1794-ben sor került, a francia forradalom hadserege felderítésére használt léggömböt —, majd megjelentek a léghajók, mint az ember repülési vágyának teljesítői. Századunk elején pedig sor került az első klasszikus értelemben vett „gépi'' repülésre. Az amerikai Wright testvérek, a maguk által készített repülőgéppel 1903. december 17-én Kitty Hawknál 59 másodpercet repültek a levegőben. (A pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk: Orville Wright repült ekkor a géppel.) Ezzel a sikeres kísérlettel szinte soha nem tapasztalt fejlődés előtt nyitották meg az utat. A felsorolás utolsó példájaként említjük a védőfegyverek közt kiállított sodronyinget. A XVI. században készült ing vasgyűrűkből szőtt, ép állapotban megmaradt példány. A katalógus rámutat, hogy a sodronying eredetiségét a szegecselt, esetenként forrasztott gyűrűk is igazolják. Kiemelkedő darab ... „amely ma is szinte párját ritkítja hazánkban." A leíró részt a jegyzetek oldalai követik. A terjedelmet illetőleg fejezetnek is mondható részben a szerző olyan általános vonatkozású fegyverismereteket is közöl, melyek szorosan kapcsolódnak ugyan a leírt fegyverekhez, mégis lényegesen többet nyújtanak a szakkatalógusokban általában közölni szokott ilyen jellegű ismertetéseknél. Összegezve: úgy véljük, hogy a szakkatalógus leíró anyaga, valamint a jegyzetek kiegészítő ismeretközlései hasznos segítői lesznek mindazoknak, akik bármely vonatkozásban érdeklődnek a régi fegyverek iránt. Csillag Ferenc A sikeres repülések — pl. a francia Louis Blériot 1909. július 25-i repülése a La Manche felett — a különböző országok katonai vezetésére sem voltak hatástalanok. A már korábban használt léghajók mellett megkezdték a repülőgépek alkalmazását is. Ettől az időtől — 1907— 1910 — kezdve a háborúkból már a repülők is kivették a részüket. Olaf Groehler könyvében a repülők háborús szerepéről, a légierők harcairól ad képet. Mint ilyen, az első marxista összefoglaló munkák közé sorolható ebben a témakörben. A szerző művében hatvan év háborúinak légi eseményeit vizsgálja. A kezdetet 1911 jelenti, amikor az olasz hadsereg az Észak-Afrikában 1911—1912-ben lezajlott olasz—török háborúban először alkalmazott repülőgépeket, természetesen komolyabb eredmények nélkül. Ezeket a gépeket akkor még — hiszen inkább látványosság, mint ko- OLAF GROEHLER A LÉGI HÁBORÚK TÖRTÉNETE 1910—1970. (Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1980. 465 o.)