Hadtörténelmi Közlemények, 119. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2006)
4. szám - NÁNDORFEHÉRVÁR, 1456-2006 - Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. Kérdések és következmények. - 2006. 923. p.
NÁNDORFEHÉRVÁR, 1456-2006 KUBINYI ANDRÁS NÁNDORFEHÉRVÁRTÓL MOHÁCSIG Kérdések és következmények A középkori magyar történelem egyik legismertebb eseménye Hunyadi János 550 évvel ezelőtt, 1456. július 22-én Nándorfehérvárnál aratott győzelme II. Mehmed szultán felett. Most, a kerek évforduló alkalmával megemlékezéseket, tudományos ülésszakokat tartanak. Az ilyen emlékévek kitűnően alkalmasak arra, hogy a tudósok a témát újragondolják, az egykori eseményről ismereteinket új adatokkal, szempontokkal gazdagítsák. Látszólag ez könnyű, hiszen a magyar történelemben kevés tényről maradt fenn annyi forrás, mint Hunyadi diadaláról. Ennek ellenére számos kérdőjel maradt, a csata értékelésében gyakran merültek fel politikai szempontok is. Ugyanakkor el kell gondolkoznunk arról, hogy a török szultán Nándorfehérvár falai alatt elszenvedett veresége után 65 évvel unokájának, Szulejmán szultánnak miért sikerült bevenni az ország legfontosabb végvárát. A középkori magyar állam öt évvel később, 1526-ban Mohácsnál bekövetkezett bukása részben biztosan ennek az utóbbi eseménynek volt következménye. A nándorfehérvári győzelem ilyenformán összefügg országunk sorsa 1526 előtti 70 éve alakulásával, beleértve a magyar királyság utolsó fénykorával, Mátyás uralkodásával is. A nándorfehérvári diadallal kapcsolatban felmerülő kérdések közül az első az egymással szembenálló csapatok létszáma. A magyar és szövetséges csapatokat a vesztett 1444. november 10-i várnai csata esetében a szakirodalom kb. 20 000 harcosra becsüli.1 A török sereg nagyságát nem ismerjük, bár vannak, akik százezerre teszik.2 A következő nagy magyar csatavesztés 1448. október 16—18 között Koszovónál zajlott le. (Második rigómezei csata.) Itt 22-24 000 főből állt állítólag Hunyadi hadserege, melyhez még 8000 havasalföldi csatlakozott. A törökök számát másfél százezerben adják meg, de ténylegesen csak annyit tudunk, hogy - legalábbis a magyar kormányzó szerint - létszámfölényben voltak.5 Valószínűbb ezért a 70-80 ezer fős becslés.6 A magyarokhoz A középkori létszámadatok általában nem pontosak, a történészek ezeket megkísérlik - nem mindig sikeresen - kijavítani. Az általam megjelölt számok ilyenformán csak hozzávetőleges értéket adnak meg. Ezért az alábbiakban nem sorolom fel a teljes irodalmat, a jegyzeteknek csak tájékoztató jellege van. Várnára lásd pl. Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. 242. o.; Tringli István: Az újkor hajnala. Magyarország története 1440-1541. Budapest, 2003. 29. o.; E. Kovács Péter: A Hunyadiak háborúi. In: Nagy Képes Millenniumi Hadtörténet. 1000 év a hadak útján. [Szerk. Rácz Árpád.] Budapest, 2000. 69. o.) 15 000 magyar és lengyel, valamint 4000 havasalföldi katonáról tud. 2 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). (A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. IV. k.) Budapest, 1896. 57. o Viszont II. Murád szultán 40 ezres sereggel kelt át a tengerszoroson. E. Kovács: i. m. 69. o. Hozzájuk kell azonban számítani a ruméliai csapatokat is, százezer így sem jön ki. Elekes: i. m. 367. o.; Tringli: i. m. 36. o. Fraknói: i. m. 96. o. " Szakoly Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711. (Magyarok Európában II.) Budapest, 1990. 43. o. — 923 .