Hadtörténelmi Közlemények, 129. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2016)

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: A "nyakravaló-ügy" - új értelmezési keretben

Hermann Róbert Ha Mészáros eljárása nem volt elegáns és lovagias, úgy Petőfié sem mondható annak. Mészáros hadvezéri teljesítménye valóban meglehetősen siralmas volt, azonban 1849. január 4-i kassai veresége idején egy nem túl jól felszerelt, felfegyverzett és kiképzett sereget vezetett, amely komoly fegyverzeti és ruházati hiányokkal birkózott. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt hetekben ez a haderő már aratott győzelmeket, január 22-én Tárcáinál, 23-án Bodrogkeresztúrnál, 31-én pedig Tokajnál - igaz, nem Mészáros veze­tésével. Vachott Sándorné meglehetősen zavaros kronológiájú visszaemlékezése szerint férje, Vachott Sándor maga is járt Kossuthnál Petőfi ügyében.55 Ez nem egészen valószínűtlen, ugyanis - akárcsak januárban — ismét Kossuth mentette ki Petőfit az egyre inkább dagadó botrányos helyzetből. Sőt, valószínűnek tűnik, hogy maga Petőfi is járt az OHB elnöké­nél. Erre a találkozóra legkésőbb február 20-án kerülhetett sor, mert Petőfi aznap találko­zott ifj. Szász Károllyal, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium segédfogalmazójával, s elmondta neki, hogy február 22-én indul Kolozsvárra „fontos küldetésben” a kormány­tól.56 A küldetés valóban fontos volt: a költő három másik futárral együtt 60 000 forintot vitt Csány Lászlónak, Erdély teljhatalmú országos biztosának.57 Ugyanezen a napon a Közlöny közölte Petőfi Európa csendes... című versét, s a szer­kesztő Gyurmán Adolf kommentárjában örömét fejezte ki afölött, hogy „legnépszerűbb költőnk elmeműveit” közölheti a lap. „Ezzel is egy hézagot vélünk pótolni időszaki saj­tónkban, melynek fájdalom, míg a haza végzeteinek kockája fegyver­ekre van állítva, a pillanat kényszerűsége ritkán engedi meg, hogy az emberi szellem magasb igényeit is kielégítse. S ezért úgy hisszük, kétszerte kedves, leend olvasóink előtt lapjainkban Petőfivel, a költővel találkozhatni.”58 A kommentár azért érdekes, mert egyértelmű kiállás a költő (de nem a katona) Petőfi mellett. Ugyanakkor feltételezhető, hogy Petőfi és Gyurmán tisztázhatták a lemondóle­vél megjelenésének körülményeit. Petőfi gesztust tett a hivatalos lapnak, amikor költemé­nyét oda, és nem a Marczius Tizenötödikébe adta közlésre (ami Csernátoni Lajos alább idézendő nyilatkozata után egyébiránt nem csoda), s Gyurmán is gesztust tett Petőfi felé, amikor vállalta a vers közlését. A közvélemény és a nyakravaló-ügy Az ügynek itt lényegében vége is volt, azonban rövidesen a nyakravaló-affér egy tágabb válság részévé vált. Kezdődött azzal, hogy február 21-én, a Nyakravaló megjele­nésének másnapján Csernátoni Lajos, a Marczius Tizenötödike szerkesztője is megszó­lalt a vitában. Kijelentette, hogy „az egészet mindkét részről nagyon rosszul felfogottnak” tartja. Ha Mészáros elnézőbb lett volna, azzal nem veszélyeztette volna sem a hazát, sem a katonai fegyelmet; Petőfitől pedig elvárható a példaadás a katonai fegyelemszabályok 55 Vachottné azonban a látogatást az általa a Petőfi-Mészáros-összecsapás utánra datált Vetter-Petőfi af­fért követő időszakra helyezi, és szerinte mind Kossuth, mind Vetter arra akarták rábeszélni Vachotton keresz­tül Petőfit, hogy hagyja ott a katonaságot. Vachott 1889. II. k. 104-106. o. 56 Ifj. Szász Károly naplója, 1849. febr. 20. Közli: Petőfi-adattár II. 122-123. o. 57 Kossuth - Csány, Debrecen, 1849. febr. 23. KLÖM XIV. 534. o. A 60 000 forintra és annak átadására vo­natkozó további iratokat közli: Petőfi-adattár III. 134-135. és 139-140. o. 58 Endrődi 1972. 524 o.

Next