Hadtudomány 2. (1992)
1992 / 1. szám - Ács Tibor: 1848 márciusa és a honvédelem
Ács Tibor 1848 márciusa és a honvédelem Emlékezetünkben kitörülhetetlenül él 1848 márciusa, amely a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás legszükségesebb vívmányainak megteremtésével új korszakot nyitott Magyarország történetében. A magyarság nemzeti és polgári vívmányai védelmében száznegyvennégy esztendeje kezdődött nagy történelmi vállalkozása olyan gyökeresen új honvédelmi rendszert hozott létre, amely az 1848—49-es szabadságharc alatt sikeresen kiállta a nehéz katonai próbát. A nemzet honvédelmét és honvédseregét csak két abszolusztikus nagyhatalom — az osztrák és az orosz — katonai túlereje tudta nem kis nehézséggel legyőzni. Ebben a heroikus küzdelemben tagadhatatlan szerepet játszottak a magyar hadtudomány eredményei is. Az önálló magyar hadügy és nemzeti honvédelem megalapozásához jelentősen hozzájárultak a reformkori hadtudományi kutatások és publikációk; 1848 márciusa pedig megnyitotta az utat a magyar hadtudomány továbbfejlődése és a katonai szaksajtó előtt. Az 1848—49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc másfél esztendeje alatt — a viharos hadiesemények ellenére — számosan foglalkoztak hadtudományi kérdésekkel. A szakemberek arra törekedtek, hogy a korabeli hadtudomány teljesítményeit felhasználva kielégítsék a nemzeti honvédelem igényeit és a hadügy szükségleteit. hadtudomány ismert és kevésbé ismert magyar művelői 1848 márciusától tollal és karddal szolgálták a nemzet honvédelmét. Ezt bizonyítják a Magyar Tudományos Akadémia katonatagjai: Mészáros Lázár levelező tag, első hadügyminiszterként és honvéd altábornagyként; Kiss Károly rendes tag, az Országos Nemzetőrseregi Haditanács, majd a Hadügyminisztérium osztályfőnökeként és honvéd ezredesként; Korponay János levelező tag, Batthyány miniszterelnök katonai titkáraként, majd a hadügyminisztérium osztályfőnökeként és honvéd ezredesként; Kállay Ferenc rendes tag a legfelsőbb hadi törvényszék bírájaként és honvéd őrnagyként; a beteg Szontagh Gusztáv rendes tag, aki egy nemzetőrszázad parancsnokaként tevékenykedett; és a levelező tagságáról lemondó neves műszaki szakember, Mártony Károly vezérőrnagy, őt csak a halála akadályozta meg, hogy Pétervárad várparancsnokaként működjön. De ezt példázzák az Akadémián kívül tevékenykedő katonai szakírók is, mint Gál Sándor honvéd vezérőrnagy, Czecz József honvéd vezérőrnagy, Mack József honvéd tüzér alezredes és mások. Folytathatnánk a sort további ismert és kevésbé ismert személyiségekkel, akik